Gergely Ágnes magyar

Fulladást a megíratlan vers okoz. A nagy vers, ha megírják, a lélegzetvétel drámája.

67. oldal

Spleen

Nők, férfiak szállnak a villamosra.
Unalmas ez már.
Szállna föl már valaki más is!
Mondjuk, egy rozmár.

9. oldal, Ecetfa ágak

Egy idő múlva férjhez mentem a színházi főkönyvelőhöz, Rezsőnek vagy Dezsőnek hívták, nem emlékszem.

16-17. oldal

A kelet-európai versekben minden reszket, remeg, dermed, zsibbad, levegő után kapkod, fuldoklik, az egész lírátok egy nagy tébécé, negyvenfokos lázban gyémántos csipkefátyol, lángoló Tejút, patkójuk fölsziporkáz!

134. oldal

– Mit érzett, amikor az első fordítását publikálta?
– Azt, hogy megkondulnak a harangok és leszakad az ég.
– És most? A második, a harmadik megjelenés után? Mit érez?
– Semmit – mondtam. – Tudom, hogy nem történik semmi.
– A maga nemzedéke téved – pattogott Kassák, és fölkelt az asztal mellől. – Mondja meg a magyar irodalomnak, hogy ne verseket írjanak, hanem költeményeket. Mondja meg a magyar művészeknek, hogy ne képeket fessenek, hanem festményeket. Maga ne menjen a bulvárszerzők után. Mindig azt kell érezni, hogy megkondulnak a harangok és leszakad az ég. Függetlenül attól, hogy mi történik.

13. oldal

Nagyszabású költő élhet hisztérikusan; nem írhat hisztérikusan.

172. oldal

Teljesedjék be a sorsunk: elmondom neked ezt a történetet. Az éjjel egy gladiátorral álmodtam. Ide teszem az álmot a történet elejére. Tudod, bátorítanom kell magamat.
A gladiátor fölnéz. A magasban, emeletnyi vagy csillagnyi távolságra innét csak egy kezet látni, a kéz egyetlen ujját, az ujjmozdulatot. Fölfelé vagy lefelé? A hüvelykujj lassúdva mozdul. Eljön a rettegett pillanat, amikor már mindegy. Az ég tiszta, élesen látszik a látóhatár. Még nincs fönn a hold. A nép üvölt. A nép mindig üvölt. A kegyelem feltétele az volt, leteríti-e az oroszlánt. A vadállat kinyúlva fekszik mellette. Nem mondta neki: recipe ferrum, a vadak nem tudnak latinul. Megfeneklett az idő. Fáradtság tölti el, időn kívüli hála. Most már minden jöhet. Bevárja itt a csillagokat.
Álmomban fenn ültem a tribünön. Nem üvöltöttem. Semmi közöm ahhoz, ami történik. De ha nincs közöm hozzá, miért fáj?

Az aréna

7. oldal

A gyűlölet olyan, mint a színvakság. Színvaknak hiába mondod, hogy a fák zöldek. A gyűlölet mindig ki akarja irtani az erdőt.

132. oldal, Őrizetlenek

Dal

Akárcsak Mendelejev
a hiányzó elemre,
ezer holdtöltét vártam
erre a szerelemre.

Mostmár addig sugárzunk,
bizony, szomszédos csillag,
míg a hit nélkül élők
mind bele nem vakulnak.

S a Szaturnusz-lakóknak
elregéli az isten:
milyen volt szőkeséged
a mikróbákon innen.

Kutyából szalonnát csinálni mindig csábító pedagógiai feladat. A nők általában megpróbálják.