Gergely Ágnes magyar

Fulladást a megíratlan vers okoz. A nagy vers, ha megírják, a lélegzetvétel drámája.

67. oldal

Egy idő múlva férjhez mentem a színházi főkönyvelőhöz, Rezsőnek vagy Dezsőnek hívták, nem emlékszem.

16-17. oldal

A kelet-európai versekben minden reszket, remeg, dermed, zsibbad, levegő után kapkod, fuldoklik, az egész lírátok egy nagy tébécé, negyvenfokos lázban gyémántos csipkefátyol, lángoló Tejút, patkójuk fölsziporkáz!

134. oldal

Spleen

Nők, férfiak szállnak a villamosra.
Unalmas ez már.
Szállna föl már valaki más is!
Mondjuk, egy rozmár.

9. oldal, Ecetfa ágak

– Mit érzett, amikor az első fordítását publikálta?
– Azt, hogy megkondulnak a harangok és leszakad az ég.
– És most? A második, a harmadik megjelenés után? Mit érez?
– Semmit – mondtam. – Tudom, hogy nem történik semmi.
– A maga nemzedéke téved – pattogott Kassák, és fölkelt az asztal mellől. – Mondja meg a magyar irodalomnak, hogy ne verseket írjanak, hanem költeményeket. Mondja meg a magyar művészeknek, hogy ne képeket fessenek, hanem festményeket. Maga ne menjen a bulvárszerzők után. Mindig azt kell érezni, hogy megkondulnak a harangok és leszakad az ég. Függetlenül attól, hogy mi történik.

13. oldal

Nagyszabású költő élhet hisztérikusan; nem írhat hisztérikusan.

172. oldal

Teljesedjék be a sorsunk: elmondom neked ezt a történetet. Az éjjel egy gladiátorral álmodtam. Ide teszem az álmot a történet elejére. Tudod, bátorítanom kell magamat.
A gladiátor fölnéz. A magasban, emeletnyi vagy csillagnyi távolságra innét csak egy kezet látni, a kéz egyetlen ujját, az ujjmozdulatot. Fölfelé vagy lefelé? A hüvelykujj lassúdva mozdul. Eljön a rettegett pillanat, amikor már mindegy. Az ég tiszta, élesen látszik a látóhatár. Még nincs fönn a hold. A nép üvölt. A nép mindig üvölt. A kegyelem feltétele az volt, leteríti-e az oroszlánt. A vadállat kinyúlva fekszik mellette. Nem mondta neki: recipe ferrum, a vadak nem tudnak latinul. Megfeneklett az idő. Fáradtság tölti el, időn kívüli hála. Most már minden jöhet. Bevárja itt a csillagokat.
Álmomban fenn ültem a tribünön. Nem üvöltöttem. Semmi közöm ahhoz, ami történik. De ha nincs közöm hozzá, miért fáj?

Az aréna

7. oldal

Dal

Akárcsak Mendelejev
a hiányzó elemre,
ezer holdtöltét vártam
erre a szerelemre.

Mostmár addig sugárzunk,
bizony, szomszédos csillag,
míg a hit nélkül élők
mind bele nem vakulnak.

S a Szaturnusz-lakóknak
elregéli az isten:
milyen volt szőkeséged
a mikróbákon innen.

„Ha egy felnőtt ember kitartóan és bizonyos lázas meggyőződéssel azt hirdeti magáról, hogy ő gőzhajó, az orvosok megvizsgálják, s zárt intézetbe csukatják – írja Kosztolányi. – A költő azonban bízvást állíthatja, hogy ő gőzhajó, hogy ő csillag, hogy ő kávédaráló, nem zárják be, hanem kinyitják előtte az ajtókat, az összes ajtókat, a halhatatlanság kapuit is, s a többiek megbabonázva melléje kuporodnak, vele együtt énekelnek, mindnyájan úgy érzik, hogy ők is gőzhajók, hogy ők is csillagok, hogy ők is kávédarálók.”

162. oldal, 6. óra - Daddy (Európa, 2008)

Szürke és nyomasztó, mint az ostoba vitapartner, akinek pozíció-előnye van.

93. oldal, 2. fejezet (Szépirodalmi, 1973)