!

Gergei Albert magyar

Tudástár · 10 kapcsolódó alkotó

Teljes névGyergyai Albert
KatalógusnévGergei Albert
Nemférfi
Életrajz

Könyvei 2

Gergei Albert: Árgirus históriája
Gergei Albert: História egy Árgirus nevű királyfiról és egy tündér szűz leányról

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Monumenta Literarum Kner

Antológiák 13

Weöres Sándor: Három veréb hat szemmel
Király István – Klaniczay Tibor – Pándi Pál – Szabolcsi Miklós (szerk.): Hét évszázad magyar versei
Szép magyar komédia
Bart István (szerk.): Széphistóriák
Ferencz Győző (szerk.): A magyar költészet antológiája
Stoll Béla (szerk.): Magyar széphistóriák
V. Kovács Sándor (szerk.): Régi magyar olvasókönyv
Lator László (szerk.): XVI. századi költőkből
Varjas Béla (szerk.): Balassi Bálint és a 16. század költői I-II.
Molnár Szabolcs (szerk.): Históriás énekek és széphistóriák

Népszerű idézetek

latinta P>!

Atyjával, anyjával házban bément vala,
Leánynak szépségét ő beszélli vala,
Sem enni, sem innya ő nem akar vala,
Míg az vén kofának halálát nem látá.

Király megengedé, kezében bocsátá,
Hóhért az keserves ifjú hozattata,
Lófarkon az kofát hamar hordoztatá,
Azután négy részre testét vágattatá.

75. oldal

latinta P>!

Csak egy inassával ő bujdosik vala,
Az tündérországban immár jutott vala,
Egy nagy havas közben hogy bujdosik vala,
Egy széles barlangban egy kis füstöt láta.

Mikor az barlangnak szélire eljuta,
Az barlangban ottan egy nagy embert láta,
Ugyan megrettene az embert hogy látá,
De visszafordulni immár késő vala.

Bátorítván magát így szóla magában:
„Nem bízom én immár semmit ez világban,
Jobb holtom, hogysem mint életem nagy búban.”
Ez szók után mindjárt méne az barlangban.

Az nagy ember kérdé, kicsodák volnának,
Zeng az föld hangjától az ő nagy szavának,
Egy szeme közepin az ő homlokának,
Az is csak kerekded, mint bagoly madárnak.

77-78. oldal

latinta P>!

Álnokságot asszony azontól gondola,
Miképpen leányát őnéki adhassa.
Nyugodalmat ada néki étszakára,
Inassát kihívá az házból titokra.

Nagy sok hazugsággal őtet elhiteté,
Hajadon leányát őnéki igéré,
Hogyha ő kérését bételjesítené.
Beszédét az asszony ilyenképpen kezdé:

„Mikor elbémentek uraddal az kertben,
Ez az kis tömlőcske légyen te kezedben,
Mihelyt annak szelét uradra ereszted,
Nehéz álom miatt ottan elnyomatik.

Az szép leány onnat mikor elkimégyen,
Ez kicsiny kenettel kend meg ő szemeit,
Az nehéz álomból őtet felserkentsed,
Ha úr akarsz lenni fiam, azt műveljed.”

Maga az asszonynak más szándéka vala,
Mert édes leányát Árgirusnak szánta,
De az bolond inast ím mind eláltatá,
Asszonynak engede, urát elárulá.

83. oldal

latinta P>!

Harmadszor Árgirus az kertben béméne,
Könyve legörögvén feltekinte mennyben,
Nagy fohászkodással Istenhez könyörge:
„Hallgass meg engemet, ki lakozol mennyben.

Ennyi fáradságom ne légyen hiában,
Atyámat, anyámat az én országomban
Érette elhagytam, jöttem ez országban,
Ha meg nem láthatom, esem rút halálban.”

88. oldal

latinta P>!

Bárcsak egyszer látnám, szívem, víg kedvedet,
Hallanád füleddel az én beszédimet,
Fülem is hallaná az te beszédidet,
Nem szánnám letenni érted életemet.

89. oldal

FélszipókásŐsmoly P>!

A bocskor s palástnak oly ereje vagyon,
Hogy aki ezekben felöltözve vagyon,
Háromszor ő magát az ostorral sujtván,
Azt mondja: ott legyek, ahol én akarom.