Gergei Albert magyar
Tudástár · 10 kapcsolódó alkotó
Teljes név | Gyergyai Albert |
---|---|
Katalógusnév | Gergei Albert |
Nem | férfi |
Életrajz |
Könyvei 2
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Monumenta Literarum Kner
Antológiák 13
Népszerű idézetek
Atyjával, anyjával házban bément vala,
Leánynak szépségét ő beszélli vala,
Sem enni, sem innya ő nem akar vala,
Míg az vén kofának halálát nem látá.
Király megengedé, kezében bocsátá,
Hóhért az keserves ifjú hozattata,
Lófarkon az kofát hamar hordoztatá,
Azután négy részre testét vágattatá.
75. oldal
Csak egy inassával ő bujdosik vala,
Az tündérországban immár jutott vala,
Egy nagy havas közben hogy bujdosik vala,
Egy széles barlangban egy kis füstöt láta.
Mikor az barlangnak szélire eljuta,
Az barlangban ottan egy nagy embert láta,
Ugyan megrettene az embert hogy látá,
De visszafordulni immár késő vala.
Bátorítván magát így szóla magában:
„Nem bízom én immár semmit ez világban,
Jobb holtom, hogysem mint életem nagy búban.”
Ez szók után mindjárt méne az barlangban.
Az nagy ember kérdé, kicsodák volnának,
Zeng az föld hangjától az ő nagy szavának,
Egy szeme közepin az ő homlokának,
Az is csak kerekded, mint bagoly madárnak.
77-78. oldal
Álnokságot asszony azontól gondola,
Miképpen leányát őnéki adhassa.
Nyugodalmat ada néki étszakára,
Inassát kihívá az házból titokra.
Nagy sok hazugsággal őtet elhiteté,
Hajadon leányát őnéki igéré,
Hogyha ő kérését bételjesítené.
Beszédét az asszony ilyenképpen kezdé:
„Mikor elbémentek uraddal az kertben,
Ez az kis tömlőcske légyen te kezedben,
Mihelyt annak szelét uradra ereszted,
Nehéz álom miatt ottan elnyomatik.
Az szép leány onnat mikor elkimégyen,
Ez kicsiny kenettel kend meg ő szemeit,
Az nehéz álomból őtet felserkentsed,
Ha úr akarsz lenni fiam, azt műveljed.”
Maga az asszonynak más szándéka vala,
Mert édes leányát Árgirusnak szánta,
De az bolond inast ím mind eláltatá,
Asszonynak engede, urát elárulá.
83. oldal
Harmadszor Árgirus az kertben béméne,
Könyve legörögvén feltekinte mennyben,
Nagy fohászkodással Istenhez könyörge:
„Hallgass meg engemet, ki lakozol mennyben.
Ennyi fáradságom ne légyen hiában,
Atyámat, anyámat az én országomban
Érette elhagytam, jöttem ez országban,
Ha meg nem láthatom, esem rút halálban.”
88. oldal
A bocskor s palástnak oly ereje vagyon,
Hogy aki ezekben felöltözve vagyon,
Háromszor ő magát az ostorral sujtván,
Azt mondja: ott legyek, ahol én akarom.