!

Gereben Ágnes magyar

1947. szeptember 21. (Budapest) – 2015. március 17.

Tudástár · 9 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv

Nem

Képek 1

Könyvei 14

Gereben Ágnes: Posztszovjet forgatókönyvek
Gereben Ágnes: Beszélgetések a Gulagról
Gereben Ágnes: Csehov világa
Gereben Ágnes: Megtorlások a Szovjetunióban
Gereben Ágnes: A FÁK – tegnap, ma, holnap
Gereben Ágnes: Babel világa
Gereben Ágnes: Az orosz kapcsolat
Gereben Ágnes: Iszaak Babel ismeretlen naplója
Gereben Ágnes: Több fényt!
Gereben Ágnes: Antiszemitizmus a Szovjetunióban

Kapcsolódó sorozatok: Egyéniség és alkotás · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Írók Világa Európa

Szerkesztései 2

Gereben Ágnes (szerk.): Utazás Hollywoodba
Gereben Ágnes (szerk.): Nagy tüzek

Fordításai 10

Iszaak Babel: Odesszai történetek
Varlam Salamov: Kolima
Anton Pavlovics Csehov: Szakadékban
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 25.
Mihail Bakunyin: Államiság és anarchia
Iszaak Babel: Iszaak Babel művei
Jurij Lotman: Puskin
Kun Miklós: Prágai tavasz – Prágai ősz
Gereben Ágnes: Iszaak Babel ismeretlen naplója
Gereben Ágnes (szerk.): Nagy tüzek

Antológiák 1

Wintermantel István (szerk.): Mai szovjet írók

Népszerű idézetek

ppeva P>!

Hallatlanul fel vagyok háborodva. Nem szégyellik magukat, hogy így bemocskolnak egy társadalmi-politikai-művészeti hetilapot? 1952 óta vagyok az Ogonyok előfizetője, minden csütörtökön megkapom, szerettem, mint édes gyermekemet, de mostanában csak szemetet kapok. Ki engedte meg maguknak, hogy az Ogonyokot* üszkös rönkké változtassák? Ne haragudjanak az éles hangért, de úgy undorodom a laptól, hogy a legszívesebben a kezembe se venném. Semmi érdekeset nem közölnek, kivéve a magas beosztású személyek bűnös cselekedeteiről szóló beszámolókat.
Csak azért, mert peresztrojka van? Akkor az újságnak jobbnak kellene lenni, nem pedig tűzre való szemétnek. Még a keresztrejtvények is unalmasak. Mégiscsak szeretném tudni, hol van a kutya elásva, és miért nem tudnak ember módra dolgozni, ahogy korábban tették?
    V. Russzkih, Harkov
    Ogonyok, 1987. 31. (július)

* Az Ogonyok jelentése: tüzecske

103. oldal, Csak azért, mert peresztrojka van?!

Gereben Ágnes: Több fényt! Válogatás a glasznoszty sajtójából

Kapcsolódó szócikkek: 1952 · peresztrojka
ppeva P>!

– Van itt néhány névtelen levél, hogy is fogalmazzam… szóval a rendről. Mindennél világosabban kifejezi a levélírók álláspontját a következő idézet: „Túlontúl szabadjára engedték az embereket, hagyták elburjánzani a demokráciát, a rendetlenséget. A fegyelem meglazult, a fiatalság elmerült a rockzenében. Lehet, hogy Sztálin idejében hibákat is elkövettek, de azért rend is volt!”
– Ismerős szólamok: Sztálint, szokták mondani, nem tudjátok utolérni! És ezeket a nézeteket még mi is támogatjuk. Hogy mi módon? Úgy, hogy elhallgatunk dolgokat. Amíg e korszak konkrét dokumentumait nem tárjuk a nyilvánosság elé, addig élni fog ez a nosztalgia, és a demokratizálás ellenfelei „érvekkel alátámasztva” hirdethetik a múltnak ezt a borzalmas „rendjét”.
Ezeknek az éveknek a „rendje” a valósággal szembesítve nem más, mint egyfajta mítosz, amely tévedésekből vagy szándékos hazugságokból alakult ki. A bűnözés akkor szélesebb körben terjedt és súlyosabb volt, mint most. A lágerek a bűnözés melegágyai lettek, a társadalom igazságtudata az igazságtalan ítéletek miatt súlyosan károsodott.
Nem értem, miféle rendről lehet itt egyáltalán beszélni, amikor már a harmincas évek elején megkezdődtek a tömeges megtorlások? Ha ezt rendnek nevezzük, akkor annak kell tekinteni mindenféle módszeresen végrehajtott törvénysértést. Elegendő példa kínálkozik rá a történelemben.

115-116. oldal, Az amnesztia és a társadalom erkölcsi megújulása

Gereben Ágnes: Több fényt! Válogatás a glasznoszty sajtójából

ppeva P>!

Ismerik az anekdotát arról az emberről, aki nem tud megszabadulni a letűnt korszaktól? „Halló! – telefonál a barátjának. – Olvastad a mai vezércikket a Pravdában? Nem? Na akkor majd elmesélem, ha találkozunk. Nem telefontéma…”

118. oldal, Az amnesztia és a társadalom erkölcsi megújulása

Gereben Ágnes: Több fényt! Válogatás a glasznoszty sajtójából

ppeva P>!

– Mi a véleménye, miért tűntek el, miért mentek ki a használatból a Szovjetunióban az egyéni előfizetők adatait tartalmazó telefonkönyvek? A mai komputerizálás mellett ennyire nehéz lenne az információ tárolása és a megfelelő korrekciók elvégzése?
– Nyilvánvaló, hogy a telefonkönyvek összeállításának technikai feltételei ma jobbak, mint a második világháború előtt. Pedig akkor voltak ilyen telefonkönyvek. Később azonban eltűntek, mint a rózsaszín pasztilla, vagy a keresztnevekkel ellátott ostyalapokban árult fagylalt és a többi háború előtti édesség. Viszont például Budapesten minden fülkében ott található a többkötetes közületi és egyéni telefonkönyv.
De nálunk hiányoznak a várostérképek is, amelyek pedig nemcsak a tőkés, de a szocialista országokban is kényelmesen beszerezhetők a szállodák recepcióin. Van ugyan egy igen részletes Moszkva-térképünk, még a kutatóintézetünk előtt lévő nagy virágágyás is fel van tüntetve rajta. Jó 15 éve kaptuk ajándékban, egy kutatótól, aki az USA-ból érkezett hozzánk tanulmányútra. Washingtonban, a Nemzeti Tudományos Akadémia Könyvtárában látták el ezzel a térképpel. Ezek után az a kérdés, mi értelme titkosnak tekinteni a várostérképeket, és elzárni őket a fővárosiak és a hozzánk érkező turisták elől?

188-189. oldal, Az új gondolkodás és az információáramlás

Gereben Ágnes: Több fényt! Válogatás a glasznoszty sajtójából

ppeva P>!

Az olvasási lehetőség szintén mindenhol más volt. Ekibasztuzban 1000–1500 kötetes könyvtár volt, és amikor már mindent elolvastunk, akkor a városi könyvtárral cseréltek.
– Mikor volt idejük olvasni?
– Este meg vasárnap délután. Nem tudom, mennyire ismert, hogy a háború kitörése után a Szovjetunióban eltörölték a munkaszüneti napot. 1945. szeptember 1-jéig a hétnek mind a 7 napján dolgoztak. A lágerekben ezt követően is előfordult, hogy kéthetente, északon havonta egyszer kaptak a foglyok munkaszüneti napot. De annak az első felében is lágertakarítás, söprés volt, tataroztuk a lágerépületeket. este azonban, ha az embernek még volt lelkiereje, olvashatott. Csakhogy nagyon kevesen szánták rá magukat. A Szolzsenyicinnel való barátságom is abból fakadt, hogy az 5000 fős lágerben talán ha ötvenen-hatvanan voltunk, akik látogattuk a könyvtárszobát. Unikumnak számított, hogy a láger könyvmolyai között akadt egy magyar.

262. oldal, "Rákosi elvtárs nem akarta visszafogadni a magyar hadifoglyokat..." (Rózsás János)

Kapcsolódó szócikkek: gulág · könyvmoly
4 hozzászólás
berg>!

Mologyenovo megszűntével az író egy másik nyaraló bérelt, de alig lakott benne, mert számtalan elintéznivalója és végre megtalált otthona Moszkvához kötötte. Így túlságosan „kéznél volt”: míg mologyenovói tevékenysége miatt korábban mindig felmentést kapott az írókra kirótt társadalmi munka alól, most nem maradt kibúvó. Nyáron például – ez kifejezetten bizalmi, sőt belügyi feladat volt – rábízták a nagy sajtókampány közepette Moszkvába látogató André Malraux kíséretét. Hosszú hetekig együtt járták az országot, Babel a francia íróval ott volt a tusinói légi parádén és a nagyszabású moszkvai tornászünnepségen, mindkettőn nem messze a mauzóleumon külön álló Sztálintól. A két gigantikus rendezvény közül Babel az előbbin Tupoljev, az utóbbin a japán követ mellett kapott helyet. Ebből kisebb diplomáciai bonyodalom támadt, mert miközben Antonyina [a felesége] a szintén jelen lévő H. G. Wellset fényképezte, véletlenül a japán diplomata lábára lépett. Babel villámgyorsan a követhet fordult: Igaz, hogy maguk, japánok, rügyezéssel szaporodnak? A japán elnevette magát, és a helyzet meg volt mentve. Babelnek ezután „japán kémmé” történt kinevezéséig nem is akadt összeütközése a felkelő nap országával.

260-261. oldal - A hallgatás nagy mestere (Európa, 1990)

berg>!

Április közepén, amikor elküldte Brüsszelbe [anyjának és a húgának] a „Tyeatr i dramaturgija” (Színház és dramaturgia) 1935. évi harmadik számát, benne a Marija szövegével, Babel még egyszer visszatért a darabra, de azután soha többé nem említette. A sajtóvisszhangok olyan útszéli hangon kifogásolták a „múlt-emberek” ábrázolását, az osztályszempontok hiányát és a többi súlyos ideológiai hibát a darab szövegében, hogy a bemutatóról egyszer s mindenkorra le kellett mondani.

275. oldal - Komédia készül (Európa, 1990)

ppeva P>!

A politikai és társadalmi változásokban kinek-kinek csak személyes tapasztalatai, közvetlen környezetének benyomásai jelenthettek támpontot. Amit a XXI. század elején nagyon nehéz megérteni: a szovjet emberek az őket körülvevő információs vákuumban nem tudták – a főleg találgatásokra utalt tájékozottak is csak homályosan sejtették –, mi folyik az országban.

176. oldal

ppeva P>!

1946-ban kínálkozott erre alkalom. Kapica megelégelte Berija szüntelen kötözködését, és megtagadta, hogy továbbra is részt vegyen a nukleáris fejlesztésben, amelynek irányításával a kormányzat Beriját bízta meg. A tudós határozottan kérte, szabadítsák meg a belügyi népbiztos felügyeletétől. Azzal érvelt, hogy nem állhat egy zenekar élén olyan karmester, aki nem tud partitúrát olvasni. Kapicát azonnal elbocsátották az intézetből, amelyet ő hozott létre, s amelynek alapításától kezdve az igazgatója volt. Hamarosan mennie kellett a moszkvai egyetemről is.

359. oldal, Landau

Gereben Ágnes: Több fényt! Válogatás a glasznoszty sajtójából

berg>!

Egyes olvasmányélményekről azonban keveset tudunk. Könyvespolcán ott voltak Fonvizin 1782-ben bemutatott színdarabja, „Az úrfi”, Alekszandr Osztrovszkijnak a XIX. század második felében írt színművei, Csehov „Három nővér”-e éppúgy, mint Leonyid Andrejev és Korolenko műve, Ovszjanyiko-Kulikovszkij könyve Tolsztojról, Miljukov kultúrtörténete vagy Hamsun, Pestalozzi művei; Gerhadt Hauptmann „álomkölteménye”, a naturalista és újromantikus jegyeket (Babel később kedvelt műfogásait!) elegyítő „Hannele”, Ibsen és Shakespeare.

30. oldal - "A déli nap s a tenger árja" (Európa, 1990)