Gerald Durrell brit
1925. január 7. (Dzsamsedpur, India) – 1995. január 30. (Jersey, Csatorna-szigetek)
| Teljes név | Gerald Malcolm Durrell |
|---|---|
| Nem | férfi |
| Honlap | durrell.org |
| Életrajz | |
Képek 17
Könyvei 81
Kapcsolódó sorozatok: Korfu-trilógia · Léghajóval a világ körül · The Corfu Trilogy angol · The Fantastic Flying Journey angol · La trilogia di Corfù olasz · Összes sorozat »
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Kapszula Könyvtár Európa · Vidám Könyvek Európa · Útikalandok Táncsics · Szamárfüles könyvek Gulliver · Macmillan Collector's Library Macmillan angol · Penguin Readers – Level 3 angol · Penguin Essentials angol · Oxford Dominoes Oxford University Press angol
Szerkesztései 1
Antológiák 2
Róla szóló könyvek 4
Kiemelt alkotóértékelések
Gerald Durrell
Ő az első számú kedvenc íróm. 7 éves voltam mikor a Vadállatok bolondja a kezembe került és onnantól számítva Gerald Durrell „bolondja” vagyok. Képes volt a környezettudatos létet és az állatok szeretetét olyan viccesen csomagolni, mint soha senki más. Az érzelem megannyi színe elevenedik meg írásaiban: sírsz, nevetsz, könnyezve röhögsz, bánkódsz és fityiszt mutatsz, de mindig ott bújkál benne a vidám, bolondos nevetettő (szerintem kiváló stand-up komikus lehetett volna).
Soha jobban nem tudnám megfogyalmazni annál, amit már egyszer megtettem a Vadállatok bolondja kapcsán:
„A könyv/ei miatt hosszú-hosszú évekig állatkertben akartam dolgozni, majd állatkertet akartam magamnak, végül már csak találkozni akartam ezzel a nagyszerű emberrel, aki ezeket a csoda könyveket és kalandokat megírta. Sajnos ez már nem lehetséges, de a polcomon és a szívemben örökké ott lesz.”
Gerald Durrell
Gerald Durell könyvei nem pusztán természetközeliek és természetkedvelők, hanem olvasásuk közben maga a természet és az élővilág költözik be az olvasó életébe, mégpedig olyan formában, ami az író szemüvegén át mutat nekünk szépséges, egységben és összhangban lévő csodát, egy olyan természetet amit rajongásig lehet szeretni (még azokkal az állatokkal együtt is amit esetleg olvasás előtt nem igazán kedveltünk).
Megfigyelései, érdeklődése vagy inkább rajongása az élővilág iránt egészen példátlan és egyedülálló. Családtagjai sokszínűsége és nyitottsága (Durell élővilág rajongása iráni toleranciája) is tovább emeli az olvasási élményt. Édesanyja és húga, Margo, is nagy kedvenceim. Szeretem olvasni az író és családja minden megmozdulását és ötleteiket.
Az írói véna is megadatott neki és humorral sem fukarkodott a teremtő (hála érte), így minden együtt van, hogy valami nagyszerűt, valami fantasztikusan töltsön a könyveibe. Ő pedig bele is tölti.
Aki veszi a fáradságot, hogy olvassa, meg fogja tapasztalni mekkora élmény Durell világába csöppenni.
Gerald Durrell
A mindenféle élőlények szeretete mindig is megvolt, mióta tudatos lénynek számítok. Gerry ezt csak elmélyítette, azt a boldog felfedezést biztosította, hogy vannak még felnőtt emberek a szüleimen kívül is, akik állatbolondok, képesek hason csúszva órákig dagonyázni egy pocsolya partján, hogy létfontosságú megfigyeléseket tegyenek állati életeket illetően. És van kutyájuk! És mászkálnak! És állatok nyomában loholnak és egyszerűen irigylésre méltó életük van. Olyan, amilyet minden gyereknek biztosítani kéne. Nekem is jutott ebből egy szeletke, mindig volt valamilyen állat körülöttem. Nem beszélve az egyéb állatfajtákról, az emberiekről, akikből szintén bőven kijutott, egyik bolondabb és érdekesebb volt, mint a másik.
Gerry az egyik olyan író, akinek szinte a teljes életműve elkísér életem végéig, ez most már biztos és aki elől nem menekülhetnek majdani magzataim sem, ha tetszik, ha nem.
Természetesen máig sajnálom, hogy nem lettem állatorvos, állatkertész, de legalább farmtulajdonos. Talán az utóbbihoz még nem késő álmokat szövögetni.
Gerald Durrell
Legyen szó akár önéletrajzi könyvről, akár a fantáziaszülte regényeiről vagy mesekönyveiről, írjon akár emberekről vagy állatokról, Gerry könyvei, fantasztikusak. Nagyszerűen érti, hogyan mesélje el a legapróbb részleteket, illatokat, tájakat, odavarázsol a helyszínre, és az olvasó is része az utazásnak, az expedíciónak, a vonuló hangyák figyelésének, a tengeri uborkás lövöldözésnek vagy épp a családi reggelinek.
Gerald Durrell
Kedves Durrell!
Hogy te nem is szeretsz írni? Csak pénzékereseti lehetőség? Hát legyen, elnézem neked, mert ilyen könyveket adtál az utókornak. Amik izgalmasak, humorosak, ismeretterjesztők, figyelemfelkeltők, szívet melengetők.
Egy fantasztikus ember voltál. Az állatok nagy szeretője és kutatója, fogalmam sincs, hogy vitted ilyen sokra iskolák nélkül #na jó, tudom#. :) Mindehez a műhöz, kellett gyerekkorod szép évei, a támogatás a családtól, testvéreid, akik melletted álltak, a Mama, aki mindent megengedett. #hiába kiabálsz rájuk kígyót békát# :) Korfu állatvilága és az ottani oktatók. Aztán jártad a világot, gyűjtöttél filmeztél és azthiszem a lényeget láttad a vadon mögött. Gyönyörű leírásaid az állatok életéről azok az írók is megirigyelhetnék, akik tudatosan próbálnak valami nagyon jót írni, de nekik valahogy mégse megy. Neked meg csak úgy? Hogy legyen már egy könyv? Még szerencse, hogy kellett a pénz. Tudom ám mire költötted! :)
Azt gondolom nem voltál te alapvetően egy víg kedélyű ember, csak egy dologban találtad meg a tökéletes harmóniát, az állatvilágban. Én meg a könyveidben találom meg.
Gerald Durrell
Nagyjából az első kedvenc íróm, bár Vernével vitatkozhatnának a sorrenden. Nem olvastam még könyvét, ami kevesebbet ért volna 5 csillagnál, könnyesre tudom nevetni magam az írásain, és egészen megható az a szeretet, amivel a természetről ír, zsengébb koromban komolyan fontolgattam, hogy olyasmivel akarok foglalkozni, mint ő. Nem utolsó sorban pedig neki köszönhetem Korfu iránti szerelmemet (ami azóta, hála minden görög isteneknek, be is teljesedett).
Gerald Durrell
Az sokat elmond róla szerintem, hogy amikor kötelező volt a Családom és egyéb állatfajták én két nap alatt végeztem is a könyvvel. És később örömmel konstatáltam a könyvtárban, hogy van ám neki még humoros, kedves, állatos, szeretnivaló könyve nem is egy.
Természetbarát- és bolond, életigenlő tudós és író, aki vallja, hogy, ha Londonban esik az eső, köd van és Margo pattanásai nemhogy eltűnnének, hanem egyre sokasodnak, át kell költözni melegebb éghajlatra. Mondjuk Korfura.
Gerald Durrell
Kedves Gerry bácsi
óriási szeretettel beszéltél az állatokról, a humorod egyszerűen imádnivaló, ennek tetejébe még remekül is írtál. Köszönöm, hogy voltál!
Gerald Durrell
Ritka az olyan író, aki a könyveiben minden második oldalon sírásra készteti az olvasót.Vagy a nevetéstől,vagy a meghatottságtól lábadt könnybe a szemem.
Népszerű idézetek
Feleségemnek, aki azzal szerzett örömet, hogy harsányan kacagott a kézirat olvasása közben, és azután közölte: a helyesírásomon szórakozott ilyen kitűnően.
8. oldal, Védőbeszéd (Európa, 1966)
„Ez a gyerek nem normális, csigákat hord a zsebében!”
Lawrence Durrell, 1931 körül
„Ez a gyerek nem normális, skorpiókat tart a gyufásdobozban!”
Lawrence Durrell, 1935 körül
„Ez a kölyök nem normális, állatkereskedésbe megy dolgozni!”
Lawrence Durrell, 1939 körül
"Ez a kölyök nem normális, állatkerti ápoló akar lenni!
Lawrence Durrell, 1945 körül
„Ez az ember nem normális, kígyók közt csatangol a dzsungelben!”
Lawrence Durrell, 1952 körül
„Ez az ember nem normális, állatkertet akar nyitni!”
Lawrence Durrell, 1958 körül
„Ez az ember nem normális. Ha meghívod magadhoz, sast telepít a borospincédbe!”
Lawrence Durrell, 1967 körül
„Ez az ember nem normális!”
Lawrence Durrell, 1972 körül
– Drágám, az a fürdőtrikó szörnyen keveset takar, ugyebár – magyarázta.
– Jaj, mama, ne légy olyan régimódi – csattant fel Margó türelmetlenül – Végtére csak egyszer halunk meg!
Ez a megállapítás oly váratlan volt, és oly igaz, hogy sikerrel elnémította a mamát.
34. oldal
– […] Mi volt például azon az éjszakán, mikor Quasimodo elhatározta, hogy az én szobámban hál?
– Az nem is volt olyan borzasztó, drágám.
– Nos – mondta Larry méltósággal –, lehet, hogy te szereted, ha hajnali fél négykor fölébreszt egy galamb, s azon fáradozik, hogy a végbelét a szemedbe nyomja….
320. oldal
A család bement a házba, én pedig nekiláttam, hogy eltávolítsam a teknőst a verandáról. Bentről ingerült hangok szűrődtek ki.
– Azt hittem, megőrülök – mondta Leslie. – Itt fekszem, békésen olvasok, és egyszerre torkon ragad a bűz.
– Gusztustalan – mondta Margo. – Nem csoda, hogy Lugaretzia elájult.
– Legfőbb ideje, hogy új tanítót fogadjunk mellé – mondta Larry. – Öt percre kimégy a házból, és mire hazaérsz, a kölyök már Moby Dicket belezi az ámbituson.
155. oldal
– Olyan kedves embernek látszik – mondta mama, miután Koszti elbúcsúzott. – Csöppet sem olyan, mint egy gyilkos.
– Miért, mit gondoltál, milyen egy gyilkos? – kérdezte Larry. – Olyan alak, akinek nyúlszája van, lólába, és üveget szorongat, amire rá van írva, hogy MÉREG?
– Ne butáskodj, drágám. Persze hogy nem így gondoltam. De azt hittem… szóval tudod, azt hittem, hogy gyilkosabb külseje van.
– Nem lehet a külső után ítélni – magyarázta Larry –, csak a tettek alapján. Én mindjárt megmondtam volna, hogy gyilkos.
– Miből, drágám? – kérdezte mama nagyon kíváncsian.
– Nagyon egyszerű – mondta Larry megvető sóhajjal. – Csak egy gyilkosnak juthatott eszébe, hogy albatroszt ajándékozzon Gerrynek.
308. oldal
– Bélgázok? – kérdezte a mama elcsodálkozva.
– Igen, mindig jönnek nekem bélgázok ilyenkorsz – mondta Spiro mogorván.
– Nem kellene orvoshoz menni, ha kellemetlenkednek? – javasolta a mama.
– Orvossz? – ismételte Spiro csodálkozva – Mineksz?
– Hát a bélgázok nagyon kínosak lehetnek. – magyarázta mama.
– Kínosak?
– Igen, igen. Ha elhanyagolják az ilyesmit.
Spiro elgondolkozva töprengett egy percig.
– Turista bélgázokról veszélek. – mondta végül.
– Turista bélgázokról?
– Igen. Azt hiszem Brüsszelből jötteksz.
– Talán belgákat akart mondani?
– Hiszen azt mondtamsz: bélgázok – magyarázta Spiro méltatlankodva.
313. oldal
– Larry, drágám, légy szíves, ne hívj olyan embereket hozzánk, akiket nem is ismersz – mondta a mama. – Elég nehéz szórakoztatni azokat is, akiket ismersz, nemhogy még azokat is, akiket nem ismersz.
– Mi köze van a dologhoz annak, hogy ismerem-e őket? – kérdezte értetlenül Larry.
– Az, hogy ha ismered őket, legalább tudják, hogy mire számítsanak – mutatott rá a mama.
– Hogy mire számítsanak?! – kérdezte hidegen Larry. – Ha téged hall az ember, azt hiheti, azért hívtam meg őket, hogy valami gettóban lakjanak!
– Nem, nem, drágám, nem arra gondoltam – mondta a mama –, csak arról van szó, hogy ez a család ritkán látszik normálisnak. Én mindent megpróbálok, de úgy látszik, sehogy sem sikerül úgy élnünk, mint a többi embernek.
70. oldal
Úgy érezte magát, mint aki lemegy a sarki vegyesboltba egy képeslapért, és talál egy Gutenberg Bibliát.
120. oldal (1987)
