Gera György magyar

Nincs gömbölyű hazugság, mindegyiken szükségképp csorba van.

93. oldal (Kozmosz, 1980)

Mialatt majd megfeszülök, hogy alagutat fúrjak a holnaphoz, kizárom magam a mából.

33. oldal

Vagy tökéletesek vagyunk […], s akkor nincs szükségünk istenre, vagy tökéletlenek, s akkor miért bízzunk abban, aki tökéletlenül teremtett bennünket?

25. oldal

Legfőbb ellenségünk az egykedvűség s annak szörnyeteg sarja, a tunyaság.

57. oldal

Ha megfosztanak hibáimtól, megnyerő leszek, de hamis.

50. oldal

Ki mondhatja el, hogy jókor tett pontot a sor végére? Temérdek sor van, egyik sem befejezett, elég egy toldalék, s az egész értelme megváltozik.

175. oldal

Nem ismertük még a ragaszkodás áldozatos formáit, sokat kellett még szenvednünk, hogy megértsük: lemondás nélkül nincs bajtársiasság.

47. oldal

Jó volt tudnunk, hogy jók leszünk, nem élünk vissza a szabadsággal, testvériséget fogadtunk a balsorsban, és testvérek maradunk az örömben is.

54. oldal

Háromszáz spon* óta tértem haza az emberek közül. (* A spon a szubjektív idő mértékegysége, több fázisú belső izzást tagol; 1 spon = 72 poltor.)

(első mondat)

Ez is elvont elmélet – jegyeztem meg. Korántsem – felelte. Bármilyen gondviselés jogbitorlás, nincs jó vagy rossz önkényuralom, ahol a népfelség ismeretlen, az angyal is zsarnokká válik. Hogy bízhat ennyire az erényben? – kérdeztem.

98. oldal, Hetedik fejezet (Kozmosz Könyvek, 1980)