Géra Eleonóra magyar

„Ha egy nőnek a méhében magzatot fedezünk fel, biztosan tudjuk, hogy a nő terhes” – értesülünk egy 1876-os tankönyvből.

108. oldal, Hogyan lesz a gyermek?

[…] miként a zsidók haragvó istene, úgy bosszulja meg a butaság magamagát hetedíziglen […]

332. oldal, "A nőnek teljes élete nyomorult"

Az úrinő legalább annyira elképzelhetetlen levelezés nélkül, mint kézimunka vagy főzés nélkül.

36. oldal

Akadtak olyanok is, akik akkora szégyenként, anyagi gondjaik nyilvános leleplezéseként élték meg, ha nem mehettek nyaralni, hogy pár hetet inkább lefüggönyözött fővárosi lakásukban bujkáltak, mint hogy kiderüljön az igazság.

261. oldal

A leánynevelés fontos része volt, a sokat hangoztatott takarékosság jegyében, a háztartási számadások tudományának elsajátítása. Amíg egy leány nem tudta megbecsülni egy háztartás éves szükségletét és ennek költségét például cukorból vagy húsból, addig a nevelését nem tekintették befejezettnek.

169. oldal

Vegyünk egy jó tányér hordóban savanyított káposztát, ennek felét a szőnyegre tesszük és kezünkkel erősen eldörgöljük, amíg a káposzta a szőnyegről felszedett portól egészen fekete nem lesz. Ekkor a piszkos káposztát leseperjük és ismét tisztát teszünk rá, ezzel is jól megdörgöljük, végül kis szőnyegseprővel leseperjük. Az így tisztított szőnyeg szép színt nyer.

Az ételízesítőnek használt szárított paradicsom elnevezés alapján aszalt paradicsomra gondolhatnánk, holott nem erről volt szó. A paradicsomot feldarabolták, megfőzték, átpasszírozták, majd besűrítették. A kihűlt masszából ezután olajozott papírra kis halmokat raktak, és ezeket lelapították, végül az egészet szellős helyre tették száradni. A szárított paradicsomlapocskákat úgy használták, mint ma az ételízesítő kockákat, levesbe, mártásba rakták bele.

194. oldal

A „női borászkodásnak” megfelelő ecetkészítés a háziasszonyi önbecsülés alapja lehetett, a tartósításon és az ételízesítésen kívül ugyanis takarításra, fertőtlenítésre és gyógyításra egyaránt használták. Laborfalvi Róza mellett – aki például a levendulás ecetét nem is étkezésre, hanem visszatérő fejfájásrohamai kezelésére használta – Jászai Mari is büszke volt különféle saját készítésű eceteire, külföldről hozatott magának ecetágyat.

196. oldal

[…] a Jókai család tagjai a későbbiekben is a főzőtudományból olvasták ki a női jellemet: más alkalommal éppen barackbefőzés közben, a cukorszirupot ezüst merőkanállal az üvegekbe meregetve találtak rá – a tevékenységet amúgy mérhetetlenül élvező – Jókaira, és Laborfalvi Róza lánya, II. Róza anyányi lány létére sehol sincs, mikor a nevelőapja kénytelen elvégezni egy női feladatot. Mit ad isten, annak a semmirevaló lánynak kis idő múlva balkézről való kisgyermeke születik, és ezen egy befőzést szabotáló nő esetében nincs is mit ámulni.

191-192. oldal, "Őrzőangyal a paradicsomos káposzta fölött"

Aki jó háziasszonyt akar nevelni a leányából, az korán megtanítja gyermekének, hogy egyetlen percet sem szabad elvesztegetni, s tétlen üldögélés helyett jobb varrogatni vagy kézimunkázni.

157. oldal