Georges Simenon belga
1903. február 13. (Liège, Belgium) – 1989. szeptember 4. (Lausanne, Svájc)
| Teljes név | Georges Joseph Christian Simenon |
|---|---|
| Katalógusnév | Simenon, Georges |
| Nem | férfi |
Képek 5
Könyvei 217
Kapcsolódó sorozatok: Maigret · Maigret francia · Maigret angol · Maigret német · Maigret olasz · Összes sorozat »
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Albatrosz könyvek Magvető · Fekete Könyvek Európa · Magvető Világkönyvtár Magvető · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Maigret Agave Könyvek · MesterDetektív Kiskönyvtár Kolonel, Sorger Kolon · Maigret Park · Hunga könyvek Hunga-Print · Rakéta Regényújság · Árgus Ifjúsági, Dacia · Maigret Hunga-Print · Világsikerek Révai · Európa krimi Európa · Penguin Modern Classics Penguin angol · Penguin Modern Penguin angol
Antológiák 11
Róla szóló könyvek 2
Kiemelt alkotóértékelések
Georges Simenon
Simenon a XX. század egyik legtermékenyebb írója volt, naponta akár 60-80 oldalt is írt. Repertoárja majd 200 regényt, több mint 150 novellát, néhány önéletrajzi művet, számos cikket és rengeteg ponyvaregényt tartalmaz, amiket több mint két tucat név alatt írt. Összesen körülbelül 1,4 milliárd példányt nyomtattak műveiből. Simenon legnagyobb szívfájdalma az volt egész életében, hogy nem ismerték el szépirodalmi munkásságát kellőképpen, az egész világ leginkább csak Maigret-t ismerte. Az első Maigret-regények közül néhány eredetileg nem Simenon neve alatt jelent meg. Leginkább e miatt a 75 regény és 28 novella miatt ismerik, és ismerik el, amelyekben Maigret nyomoz. A sorozatban az első regény, Pietr, a lett, 1931-ben, az utolsó, a Maigret és Monsieur Charles pedig 1972-ben jelent meg. A Maigret regényeket minden nagyobb nyelvre lefordítottak, jó néhányat meg is filmesítettek. A történetekből több TV sorozat is készült. A legsikeresebb sorozat főszereplője az angol Rupert Davies volt
A 75 Maigret regény kivétel nélkül megjelent magyarul, de kötetben csak 74 olvasható, mivel egy csak folyóiratban jelent meg. A történetekben kiemelkedik az emberséges felügyelő alakja – Maigret mindig az embert és helyzetét szeretné megérteni –, amely köré Simenon olyan plasztikus atmoszférát teremt, hogy az olvasó is szinte jelenlévőnek érzi magát.
https://moly.hu/konyvek/georges-simenon-maigret-revolvere/en-es-a-konyv/bla
https://moly.hu/konyvek/georges-simenon-maigret-es-a-del-keresztje/en-es-a-konyv/bla
https://moly.hu/konyvek/georges-simenon-maigret-es-a-varazslatos-sziget/en-es-a-konyv/bla
https://moly.hu/konyvek/georges-simenon-maigret-szorakozik/en-es-a-konyv/bla
https://moly.hu/konyvek/georges-simenon-maigret-elso-nyomozasa/en-es-a-konyv/bla
Georges Simenon
A klasszikus bűnügyi regényről először általában Agatha Christie ugrik be a többségnek. A krimi koronázatlan királynőjének volt azonban egy belga kortársa, Georges Simenon, aki megalkotta Jules Maigret felügyelőt. A felügyelőt, aki keménykalapban, pipával a szájában harcol a bűnözés ellen (legtöbbször) Párizs utcáin, szenvedélye a munkája, na meg a finom ételek, – de ha a kettő közül kell választani, akkor Madame Maigret nagyszerű vacsorája lesz az, amit ki fog hagyni.
Maigret karaktere mégis attól az ambivalens vonásától lesz különleges és egyedi, ahogy olyan ösztönösen laza, tanulhatatlan eleganciával töpreng az emberi természet legfontosabb, legmélyebb kérdéseiről egy csinos kis kávézó teraszán, vagy esetleg egy eldugott kocsma mélyén.
Simenon regényeit mesterien átszövi a finom lélektan, amelynek segítségével Maigret (és a szerző) a rejtély megoldásán és az elkövető kézre kerítésén kívül, a bűncselekmény érzelmi indítékait, az adott cselekményen keresztül a bűnözés lelki és társadalmi okait kutatja, próbálja megérteni. Maigret az emberi lélek kiváló ismerőjeként tudja, hogy komplex képet csak abban az esetben kaphatunk, ha magát cselekményt pusztán a kirakós egy darabjaként kezeljük, és mellette számba vesszük azokat a külső és belső folyamatokat, lépéseket, amik annak elkövetéséhez vezetnek. Úgy tűnhet, Simenon hőse pontosan a tettes fejébe lát, ismeri a gondolatait, éppen ezért sem mond ki semmilyen morális ítéletet a bűntényről, ezt az olvasóra hagyja, de előtte minden fellelhető “bizonyítékot” a rendelkezésére bocsát, hogy az tudja, nem feltétlenül csak fekete és fehér válaszok léteznek erre a kérdésre.
Simenon tűnődő, lassú világa, párizsi miliője engem teljesen elvarázsolt.
Népszerű idézetek
Ami téged illet, szegény Françoise, annyira buta vagy, hogy ahelyett, hogy beszélünk hozzád, egy marék szénát kellene eléd rakni…
47. oldal
Úgy tetszett neki, mintha az ébresztőóra csörögne, holott, mióta megnősült, nem tartott ébresztőórát az éjjeliszekrényen.
5. oldal
Maigret mindig is kellemetlenül érezte magát, amikor sarokba kellett szorítania valakit; ez az érzés gyerekkorában alakult ki benne, abban az évben, amikor beíratták az elemi iskolába az Allier megyében fekvő falujában. Ekkor követte el élete első nagyobb hazugságát.
Az iskolában salátává olvasott könyveket osztották szét a tanulók között, de olyanok is akadtak, akiknek — Maigret nem kis irigységére — vadonatúj példány jutott. Kaptak a többi között egy zöld fedeles hittankönyvet is, amelynek már megsárgultak a lapjai. Néhány jómódú pajtása azonban megvásárolta a legújabb kiadást, ízléses rózsaszín kötésben.
— Elvesztettem a hittankönyvet … — mondta Maigret egyik este az apjának. — Szóltam a tanító úrnak, és kaptam tőle egy újat.
Holott nem vesztette el, csak eldugta a padláson, mert ahhoz, hogy a tűzbe dobja, nem volt bátorsága. Azon az éjszakán álmatlanul hánykolódott az ágyában. Bűnösnek érezte magát, és biztosra vette, hogy előbb-utóbb felfedezik a turpisságot. Másnap semmi öröme se volt az új hittankönyvben. Három vagy négy napig a poklok kínját állta ki, míg végül nem bírta tovább, és odament a tanítóhoz, könyvvel a kezében.
— Megtaláltam a régit — hebegte fülig elvörösödve, összeszorult torokkal. Édesapám azt mondta, hogy ezt adjam vissza …
Sohasem felejtette el a tanító pillantását, ezt az egyszerre kristálytiszta és jóindulatú tekintetet. Biztos volt benne, hogy ez az ember mindent tudott, mindent megértett.
— Örülsz, hogy megvan?
— Igen, tanító úr.
Azóta is hálás, amiért nem kényszerítette rá, hogy szégyenszemre bevallja hazugságát, és megkímélte egy megalázó jelenettől.
124. oldal