!

George Steiner francia

1929. április 23. (Párizs, Franciaország) –

Tudástár · 10 kapcsolódó alkotó · 3 film

Nemférfi

Könyvei 7

George Steiner: Bábel után – Nyelv és fordítás I.
George Steiner: Bábel után – Nyelv és fordítás II.
George Steiner: A tragédia halála
George Steiner: Egyre távolabb a szótól
George Steiner: After Babel
George Steiner – Laure Adler: Un largo sábado
George Steiner: Örök Antigoné

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa Modern Könyvtár Európa

Róla szóló könyvek 1

Almási Miklós: Kényszerpályán

Népszerű idézetek

pupsegal>!

Kisebb vagy nagyobb mértékben minden nyelv a maga sajátos módján értelmezi a valóságot. A nyelvek közötti közlekedés, a fordítás során, még a teljesség korlátai ellenére is, az emberi szellem szinte rémisztő szabadságvágyát éljük át.

169. oldal

pupsegal>!

Meg kell tanulnunk hallani. Ehhez pedig az szükséges, hogy megfegyelmezzük a figyelmünket. Kiszűrjük a könnyen kínálkozó magyarázatok zavaró zörejeit, a kusza képzettársításokat, személyes észrevételeinket, hogy csakis a műre figyelhessünk.

75. oldal

pupsegal>!

Semmi olyan korlát nem létezik a grammatikában, amely megvédene attól, hogy hibátlan formában beszéljünk badarságokat.

188. oldal

pupsegal>!

Az ember a beszéd által szabadította fel magát. A nyelv nem más, mint folyamatos teremtés: mégpedig alternatív világok teremtése.

204. oldal

pupsegal>!

A nyelv otthonossá teszi az ember számára a világot, de „képes elidegeníteni is”.

72. oldal

pupsegal>!

Azért vagyunk képesek beszélni, mert magáról a beszédről, a filozófiai kétely fortélyos pillanatait kivéve, nem beszélünk. („Le langage ne reste énigmatique que pour qui continue de l’interroger, c’est-á-dire d’en parler.”*)
*”A nyelv csak annak a számára marad rejtély, aki tovább faggatja, azaz beszél róla.”

113. oldal

pupsegal>!

A jelen idejű beszédi idézi elő a múltat, Orfeusz a fény felé lépked, a szeme azonban visszafelé néz. […] De bármi legyen is a módszer, a múlt feltámasztása verbálisan megy végbe. […] Minden újrakezdés megszüli a maga múltját. Bármilyen igeidőt használjunk is, minden kijelentés a jelenben történik. Mindig most emlékezünk.

116.-117. oldal

pupsegal>!

Gyerekkoromban sokat töprengtem azon, hogy az a temérdek, a holnapba meg a holnaputánba előreszaladó kijelentés, melyet nap, mint nap kiejtünk a szánkon, vajon nem olyan-e, mint a varázsló bűvös igéje, s nem vet-e nyűgöt a jövőre? Vajon a feltételességet, a várhatót, a szándékot és az ígéretet kifejező sok büszke ige nem fecsérli-e el a rendelkezésünkre álló időt?

122.-123. oldal

pupsegal>!

Nincs két emberi lény, aki tökéletesen azonos asszociációs kontextussal rendelkeznék. Mivel pedig ez a kontextus az egyéni létezés teljességét felöleli, és magába foglalja nemcsak a személyes memória és tapasztalat egészét, de a tudatalatti tárházát is, szükségképp változik emberről emberre. Nincsen két azonos szenzibilitás, aminthogy nem léteznek ikerpszichék sem. Ezért minden beszédalakzatban ott vannak rejtve vagy kifejtve az egyediség elemei.

148. oldal

pupsegal>!

Amikor másokhoz szólunk, csak a lényünk „felszíne” nyilvánul meg. Mondhatni, rövidítéseket használunk többnyire, melyek mögött azonban ott húzódik a tudatalatti vagy tudatosan elrejtett, máskor meg éppenséggel kinyilvánított asszociációk oly gazdag és bonyolult rendszerű tárháza, hogy akár embervoltunk egyedisége summájának is tekinthetjük.

150. oldal