George Orwell angol brit

Ő a brit József Attila (sajnálom…), aki annak ellenére, hogy az utókor egy zseninek tartja, életében szegénységben élt. De (ellentétben JA-val), ő nem verseket írt, hanem tényleg hasznos műveket. Az 1984 a Disztópia, az Állatfarm a legmorbidabb bemutatása a kommunizmus kialakulásának mióta világ a világ, a Légszomj egy nagyszerű élettörténet, A fikusz és Antikrisztus egy elvileg kicsit önéletrajzi ihletésű nagyszerű dráma, rengeteg okos gondolattal. Ez a négy regénye szerintem mindenkit lekötne, vagy élvezné, pedig mindegyik más, nagyon is. Az, hogy a ’84 miatt lett híres, illetve az Állatfarm miatt, kicsit beszűkíti a kevésbé olvasott körökben őt, mint politikai témájú szerzőt, de a többi regényeire ez egyáltalán nem igaz.

Néhány könyve annyira egyszeri és megismételhetetlen, hogy nagyon hiányozna, ha nem lenne. Abszolút kedvencem: 1984.

Hatalmas személyiség és szerintem a politikai írás etalonja. Szépirodalmi munkái mellett esszéi is mély benyomást tettek rám.

Irracionális, önsanyargató és szenvedésekkel teli életútnak kellett lezajlania, amiben így kikristályozódhatott ez az életmű és mondhatni a haldoklásával éri el teljesítményének csúcspontját. Végignézve az életutat megállapítható, hogy Orwellt a szociális lelkiismerete kényszerítette az önroncsolásra és készítette is elő öntudatlanul a halálát.

Az öntudatlan önkárosítás a burmai időszakától számítva rá húzható az egész életére. Az ő személye egy újabb példa az élet iróniájából, hogy csak egy ilyen elrugaszkodott és lelkileg sérült alak volt képes a legőszintébb, legbecsületesebb és legérdemibb írásokra, akit nem érdekelt sem pénz, sem pozíció, sem mások megbecsülése.

Érdekesség, hogy Orwellt mindenki tiszteli politikai oldaltól függetlenül és elismeri, hiszen benne az individuum őszinte és jogos undora szól ellen az őt megerőszakoló hatalom ellen. Sokan párhuzamot vonnak közte és József Attila közé elég nyomós okok miatt, és itt is egy példa: József Attila is addig nem volt szalonképes míg élt, miután meghalt könnyen bármely oldal magáénak érezhette.* Orwell is míg élt, kapott hideget-meleget, ma szinte mindenki szereti és a maga oldala igazságát látja benne, pedig Orwell igaza nem a politikai oldalakhoz szól, hanem a kiszolgáltatott egyénhez, akit bármely politikai erő a hatalom természete folytán könyörtelenül felfal. Kár, hogy mikor már az excentrikus gondolkodói körből bekerülünk a társadalmi valóságba, akkor Orwell valódi üzenetei is a háttérbe kerülnek és sokszor azok is csak a propaganda eszközeivé silányulnak.

*Vö.: Arthur Koestler: Egy halott Budapesten http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/port…

Zseni.

A szabadság az, ha minden korban szabadságunkban áll kimondani, hogy George Orwell könyvei zseniálisak.

Elgondolkodtató. Ez a szó írja le szerintem a legjobban a műveit. Amikor megalkotta ezeket a műveket, eszébe nem jutott, hogy a halál után 60 évvel mekkora létjogosultsága lesz a könyveinek.Leginkább a két legismertebb, az 1984-nek illetve az Állatfarmnak. Az egyik arra figyelmeztet minket, milyenné válhat majd a jövőnk. A másik pedig elmeséli hogy milyen a múlt. Aktuálisak még ma is, hisz a megjövendőlt jövő még nem vált valóra, azonban pontosan ugyan ennyire fontos, hogy ne felejtsük el a múltat. Hisz ha elfelejtjük, akkor bekevötkezik az a jövő, amit egyikünk se szeretne.
Ha pedig azt szeretnénk hogy valami változzon, de eközben ne felejtsük el a rosszat ami a múltban történt, el kell olvasni a könyveit. Sőt, tovább megyek. Kötelezővé tenném, sokkal több tanulságot tartalmaz, mint a mai irodalomórák kötelező olvasmányai.

Mindennek az alapja. Könyvei rendre példaként szolgálnak a sci-fi könyveknek. Szinte nincs olyan történet amibe ne lehetne belemagyarázni az 1984-et.

Csak az 1984 létezik igazán nekem. Nem tudom, hányszor olvastam de ma a könyvtárban levettem, elkezdtem olvasni és azt vettem észre, hogy egy max. két mondat után tudom mi van végig az oldalon. kb. négy perc és a könyv harmadánál jártam. Imádom!!!!!!

Magával ragadó személyiség, úgy ír le egy még politikailag nehéz és gyakorta tabunak számító témát is, hogy falod az oldalakat. Leülsz két percre és legközelebb már csak azt veszed észre, hogy túl vagy az X-ik órádon. Felcsigázza az érdeklődést, hullámvölgybe taszítja az érzelmeket és segíti a megértést…. ez Orwell, egy barát, egy ellenfél, egy bölcs tanító.