George Millar
| Katalógusnév | Millar, George |
|---|
Könyvei 1
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Népszerű történelem Kossuth
Népszerű idézetek
Churchill, természeténél fogva bármilyen nagystílű volt is katonai ügyekben, jól látta, hogy ez a terv irreális, de mint mindig, most is a legfontosabb kérdést állította az első helyre. Ki mondhatná ma, hogy tévedett, amikor az amerikai szövetséget kiépítését, megszilárdítását és kiterjesztését tartotta fő célkitűzésnek? … A friss hadosztályt, amely felbecsülhetetlen szolgálatot tehetett volna a Közel-Keleten, de amelyet most India védelmére irányítottak, a pusztulásba küldték – Szingapúrba.
12 -13. o
A harmincas évekre tehát készen állt a tudományos alap a rádiólokátor kifejlesztéséhez. Az ember óhatatlanul elgondolkodik: vajon a tudomány padlásszobáiban hány ugyanilyen fontos felfedezés hever a limlom között, várva az ébredést? Az élet csókját – vagy a háború leheletét.
14. oldal, 1934, A tudomány padlásszobái
A gázhajtású meg faszenes kocsikat állandóan javítani kellett, márpedig az átlagembereknek ilyen kocsijuk volt…
107. oldal
– Maga önként jelentkezett egy veszélyes feladatra, Cox őrmester.
– Nem, uram.
– Hogy érti azt, hogy „nem, uram”?
– Úgy uram, hogy én semmire nem jelentkeztem.
– Akkor itt valami félreértés van. Én önkéntes jelentkezőket kértem azon kevesek közül, akiknek a képzettsége pontosan megfelel a magáénak… Most viszont itt van, őrmester, akar hát jelentkezni?
– Mire kellene pontosan vállalkoznom, uram?
– Nem hatalmaztak fel rá, hogy ezt közöljem… Őszintén szólva úgy gondolom, hogy a feladat ésszerű esélyt kínál az életben maradásra. A Királyi Légierő számára rendkívüli fontosságú dologról van szó, és ha maga csak félig is az a fickó, akire gondolok, akkor kapva kap az alkalmon.
– Önként jelentkezem, uram.
22. oldal, 3. fejezet: Cox és „Newman”, 1942. február
Stewart tizedes és két bajtársa egész úton kártyázott. Stewart nyert, mint rendesen. Előhúzta a levéltárcáját, hogy egy újabb bankjegyet dobjon be, és nagylelkűen kijelentette, hogy ha ólommérgezést kapna odaát a franciáknál, a mellette ülő vegye magához a pénzt, és nyugodtan költse el.
[…]
Hat katona eltűnt, hat megsebesült, őket lefektették a parti kavicsokra. Közöttük volt a kártyázásban szerencsés kezű Stewart tizedes, aki a tengerparti rohamban fejlövést kapott. Azt mondta legjobb barátjának:
– Eltaláltak, Jock. Nesze, itt a pénztárcám.
Freeman őrvezető gyorsan elvette a tárcát, és csak azután vizsgálta meg Stewart fejét.
– Ó, hiszen ez csak egy karcolás – örvendezett.
– Akkor add vissza a pénztárcámat. – Azzal Stewart szépen talpra állt.
161. oldal, 19. fejezet, „…mint egy rohadt gyilkos”, 1942. február