Georg Kühlewind

Az ugye természetes, hogy ha egy tudat egészséges, akkor az úr, ugyebár, úr a háznál, szóval a tudatházikóban. Ön valóban az? Sohasem tesz olyat, amit később megbán? Úgy értem: a magánéletében, nem az üzletiben.
    Tegyünk egy próbát – gyerekjáték. Ha a tudat egészséges, akkor Ön, ugye, képes három percig egy tetszőleges témára gondolni, anélkül hogy elkalandozna. Mondjuk arra a nyakkendőre, amit visel. Próbálja meg! Tehát: gondoljon három percig a nyakkendőre! És ha nem visel nyakkendőt, akkor bármilyen unalmas tárgyra. Mehet? Elkészülni! Vigyázz! Kész? Rajt!
    Ugyan, kedves olvasó, hogy kerültünk az Azori-szigetekre? Úgy tűnik, mintha mégsem lenne teljesen ura a tudatának. És ezzel nincs egyedül. Osztozik e gyengeségben az összes professzorral, politikussal és valamennyi teljesen praktikus emberrel, akik – úgy tűnik – a világot, a civilizációt mostani helyzetéhez vezették. Ha mindőjükre igaz, hogy nem uralják teljesen a tudatukat, akkor… akkor talán az is lehet, hogy nem minden tettük és javaslatuk származik megfontoltságból, hanem…

Egyáltalán, minden, ami ebben a könyvben olvasható, tapasztaláson alapul.

238. oldal

Egyrészt megtanuljuk, hogy egy emóció is megismerhető, azaz feloldható; ez nem jelenti egy ok racionális úton való megtalálását, intellektuális tudás keletkezését, hanem az emocionális lényeg megnyugtatását. Másrészt megtanulunk bánni az emóciókkal, mégha egyelőre múltbeliekkel is; ez az előkészítése ugyanis annak, hogy jelenbeli emóciókkal is máshogy tudjunk bánni. A gyakorlatban megtanuljuk azt is, hogy a koncentrált gondolkodás viszonylag könnyen átalakítható érző értelemmé.