Geoffrey Regan angol
Katalógusnév | Regan, Geoffrey |
---|
Könyvei 11
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Különleges könyvek General Press
Népszerű idézetek
Az illetékesek 1815-ben nyilvánosságra hoztak egy érdekes adatot: bár Nagy-Britannia lakosságán belül 7000 főre jutott akkor egy elmebeteg, a haditengerészet azonos mutatója lényegesen magasabb volt, ott ugyanis minden 1000 emberből egy volt az őrült.
138. oldal
Geoffrey Regan: Haditengerészeti baklövések 73% A tengeri hadviselés melléfogásai az ókortól a 20.századig
Az osztrák hadseregben olyan sok nemzetiség szolgált, hogy egyes egységekben az angol volt a közös nyelv, melyet az emberek abban a reményben tanultak, hogy talán egyszer az Egyesült Államokba emigrálhatnak.
130. oldal
[sztálingrádi csata]: Végül Paulus megadta magát. Az akaraterő nem győzedelmeskedhetett a számbeli, felszerelésbeli és ellátásbeli fölényben lévő ellenséggel szemben.
145. oldal
„Víz alatti fegyverek? Alattomos, becstelen, angol emberhez méltatlan eszköznek minősítem őket. Soha semmi hasznukat nem fogja látni senki a hadviselésben, és azt is megmondom, miért – azon vagyok, hogy rávegyem az Első Lordot, jelentse be, hogy háború esetén minden tengeralattjárót kalózhajóként szándékszunk kezelni. A személyzetüket fel fogjuk akasztani.”
Az Admiralitás számvevője, 1914
A brit Admiralitás még mindig ragaszkodott ahhoz az elavult felfogáshoz, hogy a háború valamiféle nemzetközi sportverseny, amelyben a németeknek „a szabályok” – a britek szabályai – szerint illene játszaniuk […].
249. oldal
Geoffrey Regan: Haditengerészeti baklövések 73% A tengeri hadviselés melléfogásai az ókortól a 20.századig
AZ ÖLANDI CSATA (1676)
[…] a vállalkozás pedig balszerencsés incidensek sorából állt. Először is a két zászlóshajónak, a Kronának és a Svardnak, nyolc órába telt, mire sikerült felhúzniuk a horgonyt. Amíg a flotta többi része erre várt, a Jupiter összeütközött a Postiljonnal, de olyan súlyosan, hogy az utóbbi kénytelen volt javításokra visszatérni támaszpontjára. Néhány nappal később a Krona elveszítette a horgonyát. Stenbock leengedett egy másikat, amíg az elsőt kereste, csak arról feledkezett el, hogy a flotta többi hajójának indulást parancsolt, és ezt a parancsot nem vonta vissza. A flotta tehát kivitorlázott a nyílt vízre, és ott maradt egész nap, azon töprengve, hogy ugyan hová lett a főparancsnok? Szélvihar kerekedett, mire az Elefánt nekiment a Merkuriusnak, sőt, kicsit később a Drake-nak is, és mindkettőt megfosztotta árbocaitól. További hajókat is sikerült így vagy úgy ronccsá törni, a Jupiter pedig kapitánya döntése alapján – parancs nélkül – hazaindult.
213. oldal
Geoffrey Regan: Haditengerészeti baklövések 73% A tengeri hadviselés melléfogásai az ókortól a 20.századig
A XIX. szárad folyamán az Admiralitás a hajótervezés és -építés minden műszaki újítását igyekezett gáncsolni [pl. gőzhajók]. Azt hitték, ha így tesznek, megkapaszkodhatnak a Nelson által Trafalgarnál kivívott előnyben. Ennek az lett a következménye, hogy számos technikai újítással a francia, olasz vagy amerikai tervezők rukkoltak ki, Nagy-Britannia pedig – veszélyesen – lemaradt, és a „divat követőjévé” vált.
231. oldal
Geoffrey Regan: Haditengerészeti baklövések 73% A tengeri hadviselés melléfogásai az ókortól a 20.századig
„Mindenki csak az evéssel, az élet élvezetével, a pénzkereséssel és a hatalmasokról és erősekről szóló szellemességek terjesztésével foglalkozik. Akit megölnek az egy barom…. Aki a csapatokat látja el kartoncipőkkel, azt egyfajta…. hősnek tartják.”
223. oldal, 8. fejezet, A politikusok felelőtlensége
A küszöbön álló csatában a spanyolok defetizmusa vált Dewey legfontosabb szövetségesévé. Montojon annyira biztosra vette saját vereségét, hogy két példátlan döntést hozott. Először is Cavite előtt horgonyozta le a flottáját, nem pedig a manilai erődök ágyúinak védelmében, nehogy az eltévedő amerikai gránátok a városra hulljanak, és ott szükségtelen veszteséget okozzanak a polgári lakosságnak. Az emberiesség gesztusának ez igazán dicséretes, de katonai intézkedésként egyszerűen hihetetlen! Caviténél a spanyolok mindössze 8 partvédő ágyút irányozhattak Dewes hajóira, szemben a Manilában rendelkezésre álló 39-cel. Ráadásul Montojo a saját tengerészei körében is minimálisra akarta csökkenteni a veszteséget, ezért választotta a sekély vizet horgonyzó helyéül, mert így ha egy hajója elsüllyedt, a hajótörötteknek volt esélyük kivergődni a partra. A történelem ezenkívül valószínűleg nem ismer még egy esetet, amikor egy harcra készülő flotta parancsnoka ilyen alapon választott helyet a hajóinak!
Csata a Manilai-öbölben (1898)