!

Gelléri Andor Endre magyar

1906. március 30. (Budapest) – 1945. május (Wels, Ausztria)

Tudástár · 12 kapcsolódó alkotó · 3 film

Nemférfi

Képek 1

Könyvei 23

Gelléri Andor Endre: A nagymosoda
Gelléri Andor Endre: Egy önérzet története
Gelléri Andor Endre: Ezüstből gyúrt kenyér
Gelléri Andor Endre: Válogatott novellák
Gelléri Andor Endre: Hűvösvölgyi nászutasok
Gelléri Andor Endre: Matyika
Gelléri Andor Endre: Jamaica rum
Gelléri Andor Endre: Hold ucca
Gelléri Andor Endre: Gelléri Andor Endre válogatott művei
Gelléri Andor Endre: A szerelmes ágyfestő

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Talentum diákkönyvtár Akkord · Millenniumi Könyvtár Osiris · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Már tudok olvasni! Móra · Kiskönyvtár Szépirodalmi

Antológiák 28

Domokos János (szerk.): A világirodalom legszebb elbeszélései I-III.
Kepes András (szerk.): Könyvjelző – Kepes András válogatása a magyar novellairodalomból
Kőrössi P. József (szerk.): Egy éj Velencében
Domokos János (szerk.): Huszadik századi dekameron I–II.
Kőrössi P. József – Pomogáts Béla (szerk.): Nyugat
Domokos Mátyás (szerk.): A magyar novella antológiája I-II.
Gábor Emil (szerk.): A szegények öröme
Kőrössi P. József (szerk.): Könnyező fák
Kőrössi P. József (szerk.): A budapesti ima
Borbély Sándor (szerk.): Asszonyaink arca

Róla szóló könyvek 4

Hatvany Lajos – Glink Károly: Beszélő házak és tájak
Vargha Kálmán: Gelléri Andor Endre
Vargha Kálmán: Gelléri Andor Endre alkotásai és vallomásai tükrében
Vas István: Az ismeretlen isten

Kiemelt alkotóértékelések

Zsuzsi_Marta P>!

Gelléri Andor Endre

Gelléri Andor Endrétől (1906-1945) eddig a Válogatott novellák és az önéletrajzi Egy önérzet története c. művét olvastam.
Valamennyi novellájának alaptémája a szegénység, mélyszegénység. És minden, ami ebből következik, ezzel jár: a kiszolgáltatottság, kilátástalanság, reménytelenség. Ő maga is szegény családból származott, és a sors bizony nem hordta a tenyerén; dolgozott géplakatosként, kelmefestőként, ügynökként, hivatalnokként, de gyakran élt munkanélküliként is. 1924-ben figyeltek fel tehetségére, első novelláit is ekkor publikálták „Az Est” c. lapban. 1941-től többször behívták munkaszolgálatra, 1945-ben bekövetkezett haláláig folyamatos üldöztetésben élt.
Novellái, regényei témájául saját életéből, tapasztalataiból merített. A társadalom perifériáján élő, egyszerű emberek, munkások, munkanélküliek, csavargók életét jelenítette meg érzékletesen, igazi Gelléri érzékenységgel ábrázolva. Nem ítélt és ítélkezett, nem hibáztatott és bántott – csupán szembesített. Hogyan kérgesedik a lélek a szegénység súlya alatt, hogyan sikerülhet mégis embernek maradni.


Népszerű idézetek

Zsuzsi_Marta P>!

S ha írónak születtünk, akkor legalább a világosságra törekedjünk, mint Schopenhauer kívánja. S fogadjuk el azt, amit Szókratész mondat Philétosszal az írásról, hogy minden élő, lelkes szónak csak árnyképe az írás.
S ha nincs is kedvünk mindent összehordani a múltból, tegyünk fel tisztázó kérdéseket, s a legjobb hitünk szerint felelgessünk rá.

325. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Arthur Schopenhauer
Zsuzsi_Marta P>!

Ott is maradtak nálunk mind a ketten, míg csak a halál meg nem érkezett rövid időközökben értük. De addig is, szüleim parancsára, valahányszor olyan ruhát vettem fel, amelynek felső zsebe is volt, betűztem a születésnapi zsebkendőt, s nagyanyám kérdésére, hogy szeretem-e az ő, talán utolsó ajándékát, eleinte betanítva, később aztán őszinte jószándékból, igennel feleltem.
Minap, hogy a kezembe került ez a kis kendő, egész emléke másképp szaladt át szívemen; tarkabarka szövete mögött nagyszüleim feltűnő árnyékát láttam, mintegy szellemet idézve az elmúlás országából. És megint érzékeltem a megvékonyult kezet, amint átnyújtja nekem utolsó ajándékát, és hozzákapcsoltam az elszomoruló, öreg lelket is, amint megretten a kisunoka mohó ajándékvágyán. Jó volt ez a kis kendő arra, amire jó a múló idő: hogy megértőbben lássuk az emlékeket, és barátkozni kezdjünk rajtuk át a halállal.

131-132. oldal, Kék kendő

Ninácska P>!

Ah, ravaszok az özvegy emberek: először zordak, aztán így a tükörből integetve, csillogtatják a reményt a vénlány felé.

51. oldal

Ninácska P>!

— Nincs valami pénzed? — kérdi hirtelen.
— Volt egy fillérem.
— Hol van? — kiáltja izgatottan.
— Csináltam neki egy hajót, s ő lett a kapi­tánya.

69. oldal

Ninácska P>!

A szél fúj, jegesen fúj, életre rázza józanabbik eszünket!

116. oldal

Ninácska P>!

Csak lenne ő szép és fiatal, legalább ad­dig, míg a tél tart… akkor adna tüzet még ez a kovács is.

50. oldal

Zsuzsi_Marta P>!

Nagy, csöndes gyertyák lobogtak, és bár minden fehér volt, súlyos volt itt a gyász… Az apám meghalt, az anyám ott sírt, szívére szorított kézzel. Én már szinte egészen meztelenül álltam a ravatalnál, és bár az én szívemet is megszorította a fájdalom, mégis, akaratlanul is azt lihegtem: – Új ruhát, új ruha kell az élethez.
– Jaj – mondta az anyám –, jaj, ha volna. Egy van az apádnak, azt meg rá kell adni. Szegény ember volt, nem volt többje, nem tudtad? … És most a temetésre mibe jössz, ha eldobtad a régit?
– Muszáj ruhában temetni? – kérdeztem. – Hiszen ő abban már nem csinál ott semmit, de nekem kell…
Sóhajtott: – Maradjon az neki, az övé volt… te majd szerezz másikat…
Álltam, lesújtottan, majd el kellett bújnom. Koporsóhozók jöttek és szögeltek. Beszögelték az apámat, ruhájával együtt, és elvitték…
Hallottam az érte szóló harangot, sokan lehettek a sírjánál. A fia pedig egész meztelenül bámult ki az ablakon…

113-114. oldal, Meztelenül

Ninácska P>!

Óh, milyen ajka van, hogy áttüzesíti a vér, bársonyos karja van, amit úgy a nyakam
köré fon és adja vissza a csókjaimat; kemény a melle s a mellemen fekszik és meleg árad belőle.

44. oldal