Géher István magyar

Confiteor

esendő vagyok?
lelkem elcsavarog.
kérdésemre a válasz:
hogy megbocsátasz.

407. oldal - Dalban elbeszélve; Négysoros napló, 2012 (L'Harmattan, 2019)

XI Kilátás

Mindenfelől: veszendő életek.
Világít ablakod. De nem neked.

36. oldal - Mondom. szerencséd (1981); Kivétel (L'Harmattan, 2019)

Három töredék (részlet)
szapphói

…mert ha tudnám, hogy mit akarsz te mégis,
én megadnám szívesen: ám legyen meg.
és ha mégsem lesz? legalább a szívünk
összeszakadna…

337. oldal - Árnyjáték, 2011 (L'Harmattan, 2019)

Feljegyzések
2. Kafka

Szégyelled magad?
A verset nem te írod –
Beléd íródik.

498. oldal - "...Múlnak az évek...", 1960-2012 (Korai és alkalmi versek, kötetbe nem rendezett költemények)

lxix és szeressük: choliambus, bel canto

nem is tudom, mi lennék, hogyha nem lennél.
úgy összenőttünk, hogy közöttünk érzésre
alig maradt hely. mondanám, s te gyorsabban
már mondtad is. mégis beszélgetünk. mindig,
megúnhatatlan. meddig bírni? végére
még nem jutottunk. képzelem, hogy megcsallak,
de nehezen. magam csalatni nincs kedvem,
sem ráérő időm. kitöltve estéink
és napjaink. milyennek ismersz: kedvesnek,
elég erősnek? elfogadhatók, egymás
előtt: vagyunk. szerelmesek. lehet rajtunk
nevetni. szép pár. lennél, hogyha nem lennék?

75. oldal - Mi van, Catullus? (1984)

Távolság

1.
sietős utcán
elébem tűnt az arcod:
megállt a reggel.

2.
ugyanaz a nap:
de mintha már másnapról
látnám a fényét.

3.
találkoztunk: egy
pillanat is teret nyit
elveszni benne.

368-369. oldal - Beszéld el ezt még; Ideadallam (Versekre versek, 2011)

A hős is ember, neki is van „mélylelke”, neki van csak igazán. És azért hős, hogy bele merjen hatolni (…) – még ha beleborzad, belepusztul is.

205. oldal, Utószó (Európa) · Géher István

Akit elvesztünk

Akit elvesztünk,
megtaláljuk magunkban:
él, mert nagyon fáj.

444. oldal - "...Múlnak az évek...", 1960-2012 (Korai és alkalmi versek, kötetbe nem rendezett költemények)

Fecskefű

Kardot edzek, tőrt fenek,
úgy készülök ellened.
Éles vassal meghasítom
vérehulló szívedet.

Kicsordul az áldozat
Kiáltanod nem szabad.
Virágarcod felém fordul –
nem szánhatlak, védd magad!

Intenélek: fuss, vigyázz,
mégis hívlak, s rám találsz.
Megbocsájtod bűneimet,
verőfényben álldogálsz.

433-434. oldal - "...Múlnak az évek...", 1960-2012 (Korai és alkalmi versek, kötetbe nem rendezett költemények)

Enteriőr

háziezüstben a borostyán
zöldül, szárad, cserélem.
a mécses ég, a lángja halvány
visszfényed. megelégszem.

399. oldal - Dalban elbeszélve; Négysoros napló, 2012 (L'Harmattan, 2019)