!

Gaston Leroux francia

가스통 르루

1868. május 6. (Párizs) – 1927. április 15. (Nizza, Olaszország)

Teljes névGaston Louis Alfred Leroux
NemFérfi
Wikipédiahttp://en.wikipedia.org/wiki/Gaston_Leroux
Életrajz

Könyvei 24

Gaston Leroux: Az operaház fantomja
Gaston Leroux – Jennifer Bassett: The Phantom of the Opera (Oxford Bookworms)
Gaston Leroux: A sárga szoba titka
Gaston Leroux – Diane Namm: Az operaház fantomja
Gaston Leroux: A fekete ruhás hölgy illata
Gaston Leroux: A véres bábu / A gyilkológép
Gaston Leroux: The Phantom of the Opera
Gaston Leroux: A Nap felesége
Gaston Leroux: Le Mystère de la chambre jaune
Gaston Leroux: Le Fantôme de l'Opéra

Kapcsolódó sorozatok: Klasszikusok könnyedén

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Macmillan Collector's Library, A krimi gyöngyszemei


Népszerű alkotóértékelések

>!
PhantoMina_BlackSwan

Gaston Leroux

Ha ő nem lett volna, bizony ez a csodálatos mű sem született volna meg, Az Operaház Fantomjának megteremtője. Neki köszönhető a mítosz.

A stílusa ugyan leginkább a krimi és a horror kategóriába sorolható, nem az a kimondottan romantikus műveket fogalmazó író volt.

Kedvenc könyvem tőle, természetesen a Fantom. Nagyon szeretem, a hátborzongató jelenetek, a misztikuma, a varázslatos színi világ bemutatása miatt. :) Több évvel ezelőtt olvastam el, de még mindig tisztán emlékszem rá, hogy milyen mély hatással volt rám a történet, a szereplők. A Fantom személyisége sokkal erőteljesebben képviseli a negatív oldalt, erőszakos, gyilkolt, olykor őrült módon viselkedett. Ám! Mégis a szívem inkább felé húzott, mint a nyámnyila vikomt felé.


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Néhány hét múlva már úgy énekeltem, hogy éneklés közben nem ismertem magamra! Még én is megdöbbentem… egy pillanatig attól féltem, hogy valami boszorkányság van a dologban; de Valerius mama megnyugtatott. Azt mondta, hogy nagyon is egyszerű lány vagyok, az ilyeneket nem szokta megszállni az ördög.

145. oldal

4 hozzászólás
>!
Cheril

Akkora szíve volt, hogy abba az egész világ belefért volna, de neki meg kellett elégednie egy pincével.

>!
monalisa

Képzeld, a kezemben volt egy gyűrű, egy aranygyűrű, én adtam neki… elveszítette… de én megtaláltam… tudod, az egy jegygyűrű volt!… És felhúztam az ujjára, és azt mondtam neki: „Tessék. Tessék!… Tartsd meg magadnak… és neki… Ez lesz a nászajándékom… a szegény, szerencsétlen Erik ajándéka… Tudom, hogy szereted az a fiatalembert… ne sírjál”
Nagyon kedvesen kérdezte tőlem, hogy mit akarok ezzel mondani. Én csak egy szegény kutya vagyok, magyaráztam neki, aki kész meghalni érte… ő pedig akkor mehet férjhez a fiatalemberhez, amikor akar, mert velem sírt… Daroga… gondold el… amikor ezt mondtam, úgy éreztem, hogy meghasad a szívem; de hát ő velem sírt… és azt mondta: „Szegény, szerencsétlen Erik!”

4 hozzászólás
>!
Nofrit

Apám se látott soha, és az anyám is, hogy ne kelljen rám néznie, sírva adta rám az első álarcomat.

>!
Ákos_Tóth IP

– Csókoljon meg!
A férfi egész testében reszketve csókolta meg homlokát, életében először. Sokkal zavartabb volt, mint a lány.

8. oldal (RTV/Mahír, 1989)

>!
DarknessAngel

Szegény, szerencsétlen Erik! Sajnáljuk? Vagy inkább átkozzuk? Csak olyan akart lenni, mint a többiek! De túlságosan csúnya volt.

Kapcsolódó szócikkek: Erik Destler (Az Operaház Fantomja)
>!
PhantoMina_BlackSwan

Nincs!
Nincs kérdésemre válasz sem földön, sem égen. Nincs egy hang, mely vigaszt ád. Hiába szárnyal nyughatatlan elmém a mindenségen át.

99. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Erik Destler (Az Operaház Fantomja)
>!
PhantoMina_BlackSwan

Igaz, maga is költő volt, és szerette a zene szárnyalását, kedvelte a táncoló szellemekben bővelkedő breton meséket, s mindenekfelett szerelmes volt a kis északi tündérbe, Christine Daaéba; de azért ő csak vallási vonatkozásban hitt a természetfölötti dolgokban, s a világ legfantasztikusabb története sem verhette ki a fejéből, hogy kétszer kettő az négy.

93. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Raoul, Vicomte de Chagny
>!
Valcsa

– Csitt!… És a felügyelő hitt magának?
– Nem.
– Fontosnak tartotta, amit elmondott?
– Egyáltalán nem.
– Őrültnek nézte?
– Igen.
– Akkor jó! – sóhajtott a Perzsa. És folytatták a rohanást.

Alexandra Könyvkiadó, 2005 - 220.oldal