!

Gasparovich László magyar

Könyvei 10

Gasparovich László: A rettegés ötven napja
Gasparovich László: Bérelhető bájak bazára
Kacsarovszky Marianna – Gasparovich László – K. M. Gal: Az ötödik evangélista
Gasparovich László: Isten áldja, liebe tante Margaret!
Gasparovich László: Ma Donna mia
Gasparovich László: Elveszettek
Gasparovich László: Keleti szél
Gasparovich László: A Birago híd
Gasparovich László: Csata az Adrián
Gasparovich László: Végeken

Kapcsolódó kiadói sorozatok: 20. századi hadtörténet Hajja & Fiai · Új termés


Népszerű idézetek

taranita>!

…Nos, hölgyeim és uraim, két dolog van, amit az országgyűlésben meg kell tennem, és mind a kettő egyformán fontos számomra. Az egyik az, hogy az önök javán őrködjem, hiszen önök küldtek engem az ország házába. A másik meg az, hogy mindenekfölött a haza üdvére munkálkodjam, mert az mindenkinek kutya kötelessége, aki nem akar méltatlanná válni a magyar névre!..

225. oldal

mikael>!

Nohát hamarosan kiderült, hogy ez az utazás minden tekintetben kalandosan alakult. Már amikor Kisújszálláson átszálltunk az appendix-vonalon közlekedő szerelvényre, alapvetően megváltoztak a vasútról eddig kialakult és általánosan érvényesnek hitt fogalmaim.
Az első megdöbbenést az okozta, hogy az állomáson – amely bizonyos mértékig a rendező pályaudvar szerepét is betöltötte – három pár ökörrel oldották meg a tolatás feladatát, minden bizonnyal abból a meggondolásból, hogy hat marha még mindig olcsóbb, mint egy tolató mozdony. A főváros környékén közismert és korszerűnek mondható vasutas egyenruhákat itt lobogós gatyák váltották föl, és az alkalmazottak és a vasúttársaság kapcsolatát csak az elkoszolódott sapkák jelezték. Az állomásépület jelentős részét a resti foglalta el, amely az adott esetben jellegzetes alföldi kurta kocsma volt, és amely minden bizonnyal a megállóhely legszámottevőbb bevételi forrása lehetett. A raktárak kísértetiesen emlékeztettek a parasztporták csűrjeire és góréira, a rendet felügyelő két vármegyei pandúr pedig olyan figura volt, akikkel nem szívesen találkoztam volna valami sötét és elhagyatott helyen. A „túrkevei személy” három marhavagonból állt (amelyekben valóban marhák voltak, a hozzájuk tartozó jellegzetes szaggal együtt, svájci tenyész tehenek a bank mintagazdasága számára) meg egy személy vagonból. ebben a vagonban nem volt másodosztályú kupé, csak egy első osztályú meg öt harmadosztályú, ez utóbbiak csúf és kényelmetlen fapadokkal. A báró káromkodott, de Acsáry megnyugtatta, hogy az első osztályú kupéban nagyon kellemes lesz az utazás. Ez a gazdámnak elég volt, engem azonban korántsem elégített ki, hiszen nekem Lőrinccel, Csaplárral, az új inassal, Plichtával meg Gyurika báró és Acsáry inasával egy harmadosztályú kupéban kellet utaznom.