Gáspár Margit magyar

Ön nem szeret enni? Öreg hiba. Bizonyos koron túl nincs más felhőtlen örömünk.

24. oldal

Vissza kell varázsolni a természet arcára az ártatlan mosolyt.

45. oldal

– A keresztnevemet nem tudják itt kimondani. Anyám adta, halála előtt. Magyar név, mert hogy anyám magyar volt. Biztosan tetszik tudni: az egy kis nép valahol… valamerre… nem is tudom, merre…
– No, belőled se lesz Szent-Györgyi Albert –mormogja a professzor.
– Ki nem leszek? – A fiú eltátja a száját.
– Mindegy, úgyse tudod, ki az.

63-64. oldal

Aztán folytatja a doktorral az ordítozást: – Adjon már tetránt, nyomorult sintér!
– Étlapról a szakácsnál rendeljen. Én orvos vagyok.

– Állandóan az az érzésem, hogy sci-fi filmben szerepelünk.

14. oldal

Rakasson egy javasasszonnyal penészes pókhálót a lábára!

97. oldal

Csupán egyre nem szabad odafigyelni semmi körülmények közt: arra, amit a páciens mond saját állapotával és közérzetével kapcsolatban. Mert az csakis baromság lehet.

– Jó, jó, majd kiderül – feleli a főorvos, és megnyugtatóan bólogat. Szerinte a Nobel-díjas tudós is hülye kisgyerekké taknyosodik abban a pillanatban, amint átlépte az orvosi rendelő küszöbét.

– A vérnyomás felfelé tendál, ötvenéves, azt mondja? Felső érték 170. Sok. Az alsó ugyan csak 90… Nem volt valami izgalma az utóbbi időben?
– Volt – kiáltja magából kikelten a professzor. – Volt, a kutyaúristenit! Megszámláltam a hajszálaimat, és rájöttem, hogy három hiányzik!

– Nem vagyok őrült – ordítja torkaszakadtából –, engedjenek ki innen! Semmi bajom!
– Semmi, csak az, hogy meghalt – nevet nagyot valaki a szoba mélyén.

22. oldal