Gálvölgyi János magyar

– Autogramot szeretnék kérni a művész úrtól – mondtam félénken.
Elvette a papírt és csak annyit kérdezett:
– Hogy hívnak?
– Gálvölgyi János – válaszoltam.
– Szarok bele! Engem hogy hívnak? – reagált meglepően.
– Rajz János – feleltem.
És elnyertem gyűjteményem egyik értékes ereklyéjét.

25. oldal

Imádtam a színház szagát. Nem tévedés, a színháznak szaga van és nem illata. Nem! A színház szaga a legjobbak közül való. Amikor fel vagy lemegy a függöny, a hatalmas bársony megmozgatja a levegőt, és a kulisszák titkos illatát pumpálja a nézőtérre, amelyek ott lent a színház szagává lesznek.

24. oldal

Ha valaki hosszú évek óta bizonyítja, hogy tehetségtelen, higgyük már el neki!

216. oldal

– Bocsásson meg Rózsa úr, nincs magának egy ikertestvére?
– Nincs, miért? – kérdezte meglepetten.
– Mert egyedül nem lehet ennyire hülye!

101. oldal

A sikertelen felvételi után azt sem bántam volna, ha egy vidéki színházban díszletet hordok, hátha felfigyel rám valaki, milyen tehetségesen csinálom.

33. oldal

Jó Jucival élni, olyan asszony ő, aki mindennap más arcát mutatja, és van neki ezer. Amikor belép a színházba, már látom rajta, hogy melyik asszonyom érkezett, és ült le a büfében. A kávét is annyiféleképpen tudja kérni, ahány ruhája, frizurája és orcája van.

192. oldal

Nem sós, de sótlan, illata semmi, íze még kevesebb, de nagyon lehet szeretni. Ha nem ismernénk a camembert-t vagy a rokfortot, lehet, hogy rá se néznénk a mozzarellára, de így imádni való, mert a mozzarella a legjobb sajtparódia a piacon.

189. oldal

… az ég szerelmére, mi az, hogy az illuzionista csalt? Hát persze, hogy a szemfényvesztő szemfényveszt, ez a dolga, mellesleg épp e végett ülünk be a nézőtérre; nem hülye országban ez nem is lehet kérdés.

7. oldal

… „vegyétek észre, felnőttem!” áltlános tinédzsertévhit …

79. oldal