Gáll Tímea
| Katalógusnév | Gáll Tímea |
|---|
Könyvei 1
Népszerű idézetek
A paplanokat kettétűrtük, és az ágy belső felére fektettük, egészen neki a piros falvédőnek, aztán jöttek a hálóköntösök, a nagymama báránybőr derékmelegítője, tetejükre a felrázott tollpárnák. Laskacsináláskor nem a szürke pléddel terítettük le, hanem a szép dánfalvi piros szedettes terítővel. Tetejére jött a sárga díszpárna, eléje a kancsi játékbubám. Ilyenkor már nem lehetett csak úgy beléheppenni az ágyba, hogy még a buba is megborított, s reá a díszpárna. Az a piros terítő csak laskacsináláskor volt látható, nem is ágyterítő, inkább laskaszárító szőtemény volt. Erre jött a nagy fehér abrosz, ide teregettük a nagy tábla sárga laskákat.
167. oldal
„Kimentem hajnalkor esment őrölni, s hoztam bé neki a meleg pulszkalisztet, s hát Róza még nem kőtt fel. Oda megyek, szólongatom, szólongatom, megölelem, s hát mán hidegecske vót szegény.”
Attól kezdve a malomkerék sem őrölt rendesen, csak a bánatot nyelte, a garatja zúgott, zakatolt össze-vissza a szíve, mintha siratná a gazdasszonyát. Nem őrölt már szép aranysárga, meleg pulszkalisztet reggelire. A lisztfelhő is megszürkült, megvékonyodott, és vitte magával a kalácsillatot és a kemence melegét. Szép lassan mindent felőrölt a fekete gyász. Nagyapám még egy darabig őrölgetett, aztán egy szép napon hiába hívta a garat kicsi csengője, hogy „kelj fel , öreg molnár, mert a garat üresen jár”. Utolsó hónapjai keresetét összecsombolyította, a Malom gerendái közé szúrta, és Róza után sietett.
210. oldal
Merengésemet kopogtatás zavarta meg.
-Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus! – üdvözöltem örömmel a belépő pap személyében egykori kedves padtársamat.
-Mindörökké, ámen! Hogy vannak a madarasiak? Ha nem egyéb, errefelé nem böjtölnek, olyan töltelékes káposzaillat van, hogy meg lehet benne támaszkodni!
211. oldal