!

Galgóczi Erzsébet magyar

1930. augusztus 27. (Ménfőcsanak) – 1989. május 20. (Győr)

Nem
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Galgóczi_Erzsébet

Könyvei 29

Galgóczi Erzsébet: Vidravas
Galgóczi Erzsébet: Törvényen kívül és belül
Galgóczi Erzsébet: A közös bűn
Galgóczi Erzsébet: Pókháló
Galgóczi Erzsébet: Kettősünnep
Galgóczi Erzsébet: A vesztes nem te vagy
Galgóczi Erzsébet: Szent Kristóf kápolnája
Galgóczi Erzsébet: Ez a hét még nehéz lesz…
Galgóczi Erzsébet: Közel a kés
Galgóczi Erzsébet: Cogito

Antológiák 27

Funk Miklós (szerk.): Lányok fényben és árnyékban
Ratzky Rita (szerk.): Szerelmes novellák
Domokos Mátyás (szerk.): A magyar novella antológiája I-II.
Berkes Erzsébet (szerk.): Százszorszép novellák II.
Sík Csaba (szerk.): Körkép 73
Kőrössi P. József (szerk.): Balatoni szívhalászat
Sík Csaba (szerk.): Körkép 76
Kardos György (szerk.): Körkép 79
Sík Csaba (szerk.): Körkép 74
Sík Csaba (szerk.): Körkép 78

Róla szóló könyvek 3

Berkes Erzsébet: Galgóczi Erzsébet
Illés Lajos (szerk.): Tizenkét portré
Kocsis L. Mihály: Olvasó példány

Alkotói polc


Népszerű idézetek

>!
csillagka P

„Nem születtem győztesnek. Nem születtem vesztesnek sem. Áldozatnak születtem.
Áldozatnak születtem, vézna, vérszegény , két kiló hetven dekás csecsemő formájában, olyan életképtelennek, hogy néhány napos koromban egyszer csak elhagyott a színem, görcsök rángattak, s minden jel arra vallott, hogy »meg akarok « halni. A családom – túltengő realitással megáldott parasztcsalád -éppen vasárnapi ebédhez készülődött, tisztára kimosdva, könnyű nyári ünneplőben, a terítetlen, de fényesre sikált diófa asztalon már párolgott a borszínű húsleves, és tessék elképzelni, én haldokolni kezdek abban a nagy kerekű, szögletes vesszőkosárban, ami örökölt fekvőhelyen volt.- haldokolni önzőn és neveletlenül. A családomnak nagyon nem tetszett a dolog, s engem kitoltak az udvar végébe, a kocsiszínbe, gondolván, sőt meg is állapodván, ha mindenáron» meg akar« halni, hát haljon meg, de ne vegye el az étvágyukat, hisz vasárnapi ebéd egy héten csak egyszer van. És kitoltak a kocsiszínbe.
Ezek után elment a kedvem, az egész meghalástól, s amikor ebéd végeztével kinézett hozzám az anyám, már visszanyertem természetes színemet, s méltatlankodó bőgéssel követeltem a magam ebédjét.
És azóta is sokszor»meg akartam« halni, és olyankor engem mindig kitoltak a kocsiszínbe, nehogy elvegyem az étvágyukat.
De az ebéd végeztével most már nem néz ki hozzám senki.”

144. oldal(Törvényen belül)

3 hozzászólás
>!
Dölfike

Terheinket nem az élet rakja ránk, hanem mi szedjük útközben magunkra.

221. oldal (Szépirodalmi, 1985)

>!
Timár_Krisztina ISP

Kátyúba süllyedt szekér volt a délután, közös erővel kellett nekifeküdni, hogy egy-egy félórával arrébb tolják.

36. oldal, Ott is csak hó van

>!
ppeva P

Húsvétra azért nem tudtam hazamenni, mert nem volt miben. Én a szülőfalumban nem Galgóczi Erzsébet, hanem a Galgóczi József lánya vagyok, aki húsvét napján nem mehet végig kopott kabátban az utcán.

20. oldal, A küszöbön

>!
Miestas

– Mindenkit le lehet váltani. Le lehet váltani a királyt, a miniszterelnököt, engem is, a kanászt is – a népet nem lehet leváltani!

16. oldal

6 hozzászólás
>!
sztimi53 P

S a szeme! Homályos, mintha eltörtek volna benne egy pálinkásüveget.

18. oldal (Szent Kristóf kápolnája)

>!
mcgregor

– Nem kell misztifikálni a felsőfokú képzést! Számos elvtársat ismerek, aki csak a párttörténetet tanulmányozta, és persze, rengeteg élettapasztalata van. És nagyszerűen megállják a helyüket. Minden helyzetben tudják mi a Párt érdeke, és aszerint cselekszenek.
– Először is, nem értem, miről beszélsz! – fakadt ki Orsolya. – Mi az, hogy Párt? A párt nem emberekből áll? Valami emberek fölötti idea? Ha elvont eszme, hogyan tud minden aktuális kérdésben gyakorlatilag dönteni…? Másodszor: én attól nem leszek festő, hogy ismerem a párttörténetet; nekem a művészettörténetet kell ismernem, a nagy festők képeit, nekem látni és rajzolni kell tanulnom. Be kell járnom a világ múzeumait…
Tóni elnézően mosolygott.
– Farkas elvtársról beszélik, hogy amikor berendezte az új villáját, magával vitte a Szovjetunióból hozott kalmük szakácsnőjét, és azokat a képeket vásárolta meg, amik a szakácsnőnek tetszettek. Mert a szakácsnő – a nép. És Farkas elvtárs nem akar elszakadni a néptől.
Orsolya a kezébe temette arcát. Nem ugyanattól a majomtól származunk!

163. oldal

>!
Rushka

„Nem lehet élni olyan világban, ahol minden megtörténhet az emberrel.” – morogta kétségbeesve az apja. De olyan világban sem lehet élni, ahol semmi sem történhet az emberrel. Ismeretlen erők belévetik az embert egy helyzetbe, és azt megváltoztatni vagy odahagyni annyi esélye sincs, mint a gyufásdobozba zárt cserebogárnak.

84. oldal

>!
Csabi P

– Édesanyám, hol az ünneplőruhám?
Az öregasszony megállt a mosogatásban, s egy kis bűntudattal mondta:
– Abban temettem el apádat.

174. oldal, A kiskatona pénze

3 hozzászólás
>!
Dölfike

Aki beletúr egy hosszú élet kacatjába, úgy jár, mint a nádasba tévedt őz, minél beljebb megy, annál mélyebben süpped az ingoványba.

64. oldal [Szépirodalmi Könyvkiadó, 1985]