G. Szabó Judit magyar
1925. (Sopron) – 2010. március 17. (Sopron)
| Nem | Nő |
|---|---|
| Wikipédia | http://hu.wikipedia.org/wiki/G._Szabó_Judit |
Könyvei 14
Kapcsolódó sorozatok: Hárman a szekrény tetején, Judit
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Pöttyös könyvek, Útikalandok, Móra X
Kapcsolódó zóna
Népszerű alkotóértékelések
G. Szabó Judit
Ha csak egyetlen írót kéne kiválasztanom, tudjátok, lakatlan sziget, meg minden, akkor ő lenne az. Meglágyítja a szívemet, át akarom ölelni az összes könyvét egyszerre és azokkal aludni, mint kiskoromban az alvóállatkáimmal. Szeretem azt a gondtalan, humoros, kedves és jóindulatú világot, amit a könyveiben megteremt.
G. Szabó Judit
Rájöttem, hogy G. Szabó Judit függő lettem. Azzal indult, hogy elkezdtem olvasni a Hárman a szekrény tetején sorozatot és hiába némelyik csalódást okozó, nem lehet letenni. Bármi megtörténhet, ha kacifántosan is, de mindig megoldódik és ez valahogy jó érzést okoz nekem, az olvasónak. Nem bonyolult dolgok történnek (bár az utóbbi könyveiben ezt érzem, hogy szeretne bonyolultabb történéseket, de ebbe zavarodik bele), inkább családi események, gyerekcsínyek, és pont emiatt jól átérezhető.
G. Szabó Judit
Judit néni könyveinek nálam bérelt helyük van a polcon, és az összeset imádom. Hatalmas megtiszteltetés és még nagyobb öröm, hogy személyesen is ismerhettem, és hihetetlenül kedves, egyedi dedikációkat kaptam tőle.
G. Szabó Judit
Az első ifjúsági regényei jobbak, mint azok, amiket már később írt. Felismerhetőek az életrajzi vonások – a saját lányai –, mert ugyanaz a dolog többször is előkerül hol ebben, hol abban a könyvében. Viszont olyan, mintha némely karaktere megállt volna az időben. Hiába lett a 11 éves Andreából 17 éves Anikó, semmit sem komolyodott, ahogy Mari sem. Sőt, Éva szerintem az összes könyvben végig nyolcéves maradt. Ráadásul a későbbi könyvei már kicsit zavarosak, mint egy álom. Viszont az első három könyve a Kovács lányokról nagyon is jó, és azok miatt kedvenc íróm.
G. Szabó Judit
Két könyvét olvastam, a harmadikba csak belekezdtem. Nekem kicsit kusza, zavaros. NEm nyert meg magának.
Népszerű idézetek
December 24. Karácsonyeste!
Anyánk olvassa a Tamás bátya kunyhóját. Apa a Robinsont olvassa. Éva durcásan dünnyögi: az én könyveim, vagy nem az én könyveim?!
– Kislányom, ne irigykedj! Rögtön kész az ebéd. Addig olvasd a Százegy magyar népmesét. Azt is megkaptad, nem?
Éva azt is megkapta.
A Százegy magyar népmesét a nagymama olvassa.
195. oldal, Móra, 1981
| → |
|---|
Minden sertés csalafinta, legjobb táp a palacsinta.
37. oldal
– A lányok csak vihogni tudnak – mondta nekem. Hozzátette még: – Értelmes lánnyal még nem sikerült beszélnem.
Bólogattam.
– Mert veled értelmes lány nem áll szóba.
12. oldal
Lili néni elősuhant a zongora mellől, úgy fogadott minket.
– Tonik? Málna? Jaffa? Mit isztok? – faggatott kedvesen.
– Én kérnék egy kis vizet – felelte a nagymama.
– A mamának nyilván piszkos lett a keze. Edina! Mutasd meg a mamának, hol a fürdőszoba.
Edina mosolyogva a nagymamához suhant. Már majdnem úgy tud suhanni, mint Lili néni.
A nagymama azonban nem suhant vele, a vizet pohárba kérte.
– Meg akarom inni! – kiabálta.
– Ásványvizet? – nézett össze Edina és Lili néni. – Vagy kristályvizet? Esetleg szódavizet?
– Ivóvizet szeretnék inni! – Nagymama tréfásan az asztalra csapott. – Egyszerű vizet, vízből készült vizet. Vízvezetéki vizet!
Azt isszuk otthon mindig.
Lili néni intett a szemével, hogy érti.
– Szegény mamának nyilván olyan betegsége támadt…
– Kutya bajom. Szomjas vagyok! – mondta nagymama, és kezdett pirosodni.
– Tej is van.
– Vizet iszom! – ordította harciasan a nagymama, a kontyához kapott és táncoltatta. Lili nénire nézett és a két gyermekére. – Ti nem vagytok normálisak! Mikor ittatok ti utoljára vizet?
Kiderült, Lili néni férje, Laci bácsi ivott kétszer, két éve, későn érkezett vidékre, és mindent zárva talált. Edina egyszer véletlenül beleivott a fogmosó vizébe. A bátyja egyáltalán nem emlékezett.
Kivonultak érdeklődve a konyhába, megnézni, hogyan iszik a nagymama vizet.
146-147. oldal, Móra, 1981
Este mutatták a tévében a Mona Lisát. Egy festmény. Csukott szájjal mosolyog. Már köteteket írtak a titokzatos mosolyáról. Apa szerint éppen csináltatta a fogát, azért mosolyog ilyen csukott szájjal. Anyánk szerint a gyerek nem azért kérdez, hogy hülyeségeket feleljenek neki.
93. oldal, Móra, 1981
És szerettem volna egy biciklit is, de ahelyett kivették a mandulámat. Mondhatom elég nagy különbség!
38. oldal
Nagymama jött utánam, az ágyra ült. – Hogy lehet egy kislányt Harmonikának hívni? – kérdezte fura hangon.
Anyánk idegesen elmagyarázta anno, hogy Harmony a neve, nem harmonika. Nagyon szép név!
Jelentettem a szótárból, hogy jelentése összhang, egyetértés, béke.
– Harmonika – ízlelgette a szót. – Ha kishúga születik, ő lesz majd a kis Klarinét. Klarika!
Leültem mellé a vetett ágyra, átkaroltam.
Lelökte a kezem. – Ölelgesd a te fiúdat! A bátyját meg majd Nagybőgőnek keresztelik.
14. oldal Móra, 2003