

G. Beke Margit magyar
1890. július 10. (Gödöllő) – 1988. augusztus 30. (Budapest)
Tudástár · 7 kapcsolódó alkotó
Nem | nő |
---|
Képek 3
Könyvei 7
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Tények és tanúk Magvető · Kispajtások mesekönyve
Szerkesztései 2
Fordításai 124
Antológiák 1
Népszerű idézetek




Kivágta a szívet, aztán nyársra tűzte, és lassan forgatta a tűz felett. Kevés idő múlva, amint azt a közönséges pecsenyék sütésénél teszik, alája tartotta ujját, és a rácseppent levet lenyalta, hogy lássa, átsült-e már.
Abban a szempillantásban, hogy a sárkány szíve vérének egy cseppje a nyelvére került, különös dolog történt vele. Megértette a madarak szavát.
125. oldal, A Völsung-monda (Móra, 1975)
G. Beke Margit: Északi hősök 92% Történetek az Eddából




[…] elveszlek feleségül! – tört ki belőle az elfojtott szerelem tüze, és a hatalmas mellében viharzó vágy olyan erősen feszítette bordáit, hogy vasinge kettérepedt.
153. oldal, A Völsung-monda (Móra, 1975)
G. Beke Margit: Északi hősök 92% Történetek az Eddából




Talán nem kíváncsi a jövőjére? Ingemund azt felelte, hogy minden napnak elég a maga gondja.
74. oldal
G. Beke Margit: Északi hősök 92% Történetek az Eddából




Mit tehettek? Igyekeztek feledni a rosszat és élni a megmaradt jókkal.
Manavidan, az ezermester
G. Beke Margit: Bárdok, mesemondók 97% Történetek a Mabinogionból




A szerencse sokszor az érdemetlent pártolja, és veszni hagyja a jók ügyét, de az idő kiforogja az igazságot.
26. oldal
G. Beke Margit: Északi hősök 92% Történetek az Eddából




De még valamit megtudtam ezekben a napokban, és az csak nyomasztó, csak szégyenletes: hogy nem változunk! A legiszonyúbb lehetőségek árnyékában is a régi, hétköznapi magunkat görgetjük tovább. Nem törődünk egymással se többet, se másként, mint eddig. Az első, második napon még mintha megmozdult volna bennünk valami új. Lakótársainkban sorstársainkat láttuk, és igyekeztünk úgy viselkedni, hogy ezt ők is érezzék. Bennem is volt a félelem mögött valami várakozás. Azt hittem, a többi is így van. De aztán berendezkedtünk ebben az előkelő börtönben, megszoktuk, és lassan elsüllyedtünk a hétköznapokban.
127