G. Beke Margit magyar

Kivágta a szívet, aztán nyársra tűzte, és lassan forgatta a tűz felett. Kevés idő múlva, amint azt a közönséges pecsenyék sütésénél teszik, alája tartotta ujját, és a rácseppent levet lenyalta, hogy lássa, átsült-e már.
Abban a szempillantásban, hogy a sárkány szíve vérének egy cseppje a nyelvére került, különös dolog történt vele. Megértette a madarak szavát.

125. oldal, A Völsung-monda (Móra, 1975)

(…) elveszlek feleségül! – tört ki belőle az elfojtott szerelem tüze, és a hatalmas mellében viharzó vágy olyan erősen feszítette bordáit, hogy vasinge kettérepedt.

153. oldal, A Völsung-monda (Móra, 1975)

Az istenek és emberek ura részeg volt már a szerelemtől, és most az italtól is megrészegült – az italtól és a zengő daltól, szárnyas szavaktól, amelyek szívében születtek, és ajkára kívánkoztak. Hármas mámorában a feledés kócsagmadara terjesztette fölébe szárnyát

64. oldal Ódin mézsöre

Vagy félnapi járás után egy várat pillantottak meg – köves pusztaság szélén állott, és éktelen magas volt, egészen a hátuk közepéig kellett hajtaniuk a fejüket, hogy a teteje felett el tudjanak nézni.

25. oldal Thor és a Világszéli király

Ez a Kigyónyelv, úgy tudta csűrni-csavarni a szót és váltogatni a mézest a mérgessel, hogy azt hitette el, amit akart.

32. oldal

Talán nem kíváncsi a jövőjére? Ingemund azt felelte, hogy minden napnak elég a maga gondja.

74. oldal

A szerencse sokszor az érdemetlent pártolja, és veszni hagyja a jók ügyét, de az idő kiforogja az igazságot.

26. oldal