G. B. Hellebrandt magyar

A következő pillanatban a gyomrom a fejem helyére került, az agyam pedig a farkamba.

89. oldal

– A Tanács törölt minket? – kérdeztem.
– Nem. Landour. A te részleges törlésedre emlékszik, de a sajátjukra nem. Valószínűleg a törlésbe a törlés törlése is beletartozott.
– Hogy micsoda? – néztem rá értetlenkedve. – A törlés törlése, meg részleges törlés?

189. oldal

– Megölt valakit? – ismételte el a kérdést.
– Nem tudjuk biztosan – felelte Rob szemlesütve.
– Igen – kezdtem. – Megölt egy sellőkutyát.
– Egy mit? – nézett rám Poszeidón csodálkozva.
– Egy sellőkutyát, aki engem próbált tőle védelmezni.
– Nem is tudtam, hogy ilyen teremtény is él a vizeinkben – merengett el.

– Chérie! – ütközött meg nevető tükörképem láttán.
– Csak megszédültem a meleg víz alatt, de már nincs semmi bajom!
– De miért nem válaszoltál? – értetlenkedett.
– Mert nem volt vészhelyzet, csak éhes vagyok, és leesett a vércukrom. – Meg a farkam, tettem hozzá magamban keserűen.

45. oldal

Csillogott, de nem giccsesen, színes volt, de nem hivalkodó, hemzsegett, de csak csendesen.

– Hogy jöttél be?
– Hülyének tettettem magam – feleltem megilletődve.
– Na, azt nem lehet nehéz!

86. oldal

[…] és a nők mindig beleszeretnek a megmentőikbe.

197. oldal

– És ez, drágaságom, megszűnik. Nem lesz erkölcsi fertő, nem lesznek meztelenül ténfergő nők – rikácsolta, és hogy szavait zenei aláfestéssel támogassa, maximális hangerővel elindította Kanye West és Jamie Foxx Gold Digger-ét.

[…] Huba egy nyomkövető volt, hegyesen vicsorgó fogakkal és zöld színű szemfehérjével.

227. oldal, Huba (Kogenda Books, 2010)

– De én megteszem! Újra visszaadom népünk kezébe a hatalmat. A Föld újra tiszta és ártatlan lesz. És hallgasd csak! – indult el büszkén a vízhatlan sztereó berendezés elé. – Ezt is lemenekítettem az anehektől Ez lehetne az új, a jobb Föld egységes Himnusza! – És azzal bekapcsolta Dr. Alban Sing Halleluja című számát. Őszintén megmondom, nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek.