Füzes Miklós

Bodrogkisfaludról létezik egy 75 főről szóló adat, illetőleg egyénenkénti adatlap, mely szerint valamennyien magyar nemzetiségűek. Közülük 48 a nő. Napszámos 59, gazdálkodó 6, tanító 1 fő. Őket is január 24-én vitték el.

29. oldal (1990)

A simontornyai járás köszségei közül csak Nagyszékely adatát sikerült megtalálni. A hiányzó 754 főt bizonyára ebből a járásból vitték el.

30. oldal (1990)

Karácsony és újév között jöttek az oroszok és jelentkezni kellett minden személynek 16 és 50 év között. Azt mondták, hogy munkára, közmunkára. Közben Bajára kellett menni. Nem közmunka lett belőle, hanem kivittek Oroszországba. Tizennyolc napig voltunk úton. Marhavagonokba raktak bennünket úgy, hogy le sem tudtunk feküdni. Éppen hogy csak ülni (tudtunk). Már nem tudom hányan, de nagyon sokan voltunk egy vagonban. Egy lány meghalt pár napra rá és ott volt 3 napig köztünk.

71. oldal (1990)

Véméndről Pécsre gyalog mentünk. Először Pécsváradig. Ott megtárgyalták, hogy kik mennek és kik nem. A fele befelé ment Pécs felé, a fele meg haza. A legtöbb férfi hazament. Pécsváradon egy éjszakát töltöttünk az iskolában. Egy teremben voltunk. Partizánok őriztek bennünket. Másnap gyalog mentünk Pécsre.

123. oldal (1990)

A tizennyolcadik évemben voltam, amikor karácsony első napján hazamentünk a templomból, és kaptuk a papírt, nem mindenki, hogy holnap reggel ötkor elindulunk Pécsre.

131. oldal (1990)

A kutya a kapunál állt, bementem és mondtam: „Rigó, megismersz engemet?” Ez a kutya fölnézett, és rámtette a lábát. Amit ez csinált! Ezt nem lehet elmondani! Az egész család kijött, hogy mi van a kutyával? Még a kutya is sírt! (Sír.) Ezt nem lehet elmondani! Aki nem volt ott, az nem tudja elképzelni, mi volt ez.

146. oldal (1990)

Palotabozsokon magának kellett jelentkezni, vagy jöttek magáért?
Bozsokra a bíró beidézett munkára. Bozsokra jöttek a partizánok és bevittek Pécsre. Pécsváradig, ott egyszer tanyáztunk egy éjjel. Ott, ahol a húsbolt van most. Nagy helyiségek voltak. Nem ismertük ki magunkat. Gyerekkorban voltunk.

172. oldal (1990)

Én nem akartam, hogy nyerje meg Hitler a háborút. Hogy akkor el lettem víve Oroszországba, azt sem bánom, mert így tudom, hogy hogyan is lehet élni.

190. oldal (1990)

Mire én hazaértem, senki sem volt. A gyerekeim meghaltak az öt év alatt. A két fiú és a férjem a háborúban. Úgyhogy egyedül voltam, mire hazaértem.

130. oldal (1990)