!

Füst Milán magyar

Milán Füst

1888. július 17. (Budapest) – 1967. július 26. (Budapest)

Tudástár · 18 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv · 3 film

Teljes névFürst Milán Konstantin
NemFérfi
DIApim.hu/hu/dia/dia-tagjai/fust-milan
Életrajz

Képek 2

Könyvei 46

Füst Milán: A feleségem története
Füst Milán: Boldogtalanok
Füst Milán: Nevetők
Füst Milán: Advent
Füst Milán: Ez mind én voltam egykor
Füst Milán: Szexuál-lélektani elmélkedések
Füst Milán: Füst Milán összes versei
Füst Milán: A mester én vagyok
Füst Milán: A pákosztos cica
Füst Milán – Szabó Lőrinc – Tóth Árpád: A vándor elindul

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Életreszóló olvasmányok · Populart Füzetek · Millenniumi Könyvtár · Horizont könyvek · A magyar költészet kincsestára · Tények és tanúk · Magyar Remekírók · A modern könyvtár · A magyar irodalom gyöngyszemei · A Színház folyóirat drámamellékletei · Füst Milán életmű · Magyar Elbeszélők · Harminc Év · Nemzeti Színház Színműtár · Öregbetűs könyvek · Iciri-piciri könyvek · Modern könyvtár

Fordításai 6

William Shakespeare: Lear király
Walt Whitman: Fűszálak
Walt Whitman: Ének magamról
Robert Browning – Walt Whitman: Tébolyda-cella
Quintus Horatius Flaccus: Quintus Horatius Flaccus összes versei / Opera omnia Horati
Quintus Horatius Flaccus: Quintus Horatius Flaccus legszebb versei

Antológiák 32

Popper Péter: Ők – én vagyok
Ágai Ágnes (szerk.): Mesék a szerelemről
Kőrössi P. József (szerk.): Szökés a halálból
Tótfalusi István (szerk.): Bukfencező múzsa
Kőrössi P. József – Pomogáts Béla (szerk.): Nyugat
Bauer Gabriella (szerk.): Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Elek István – Artner Tivadar – Kerbolt Béla (szerk.): Gyémánt mesekönyv
Kőrössi P. József (szerk.): Könnyező fák
Domokos Mátyás (szerk.): A magyar novella antológiája I-II.

Róla szóló könyvek 15

Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk
Háy János: Kik vagytok ti?
Nemes Nagy Ágnes: Szó és szótlanság
Galsai Pongrác: A besurranó szerkesztő
Petrányi Ilona: Füst Milán rejtélyes múzsája
Hatvany Lajos – Glink Károly: Beszélő házak és tájak
Kis Pintér Imre: A semmi hőse
Rába György: Csönd-herceg és a nikkel szamovár
Radnóti Zsuzsa: A próféta színháza
Büky László: Stílusmagatartási formák Füst Milán és Weöres Sándor költői nyelvében

Népszerű alkotóértékelések

VERDI>!

Füst Milán

Nagyon okos embernek tartom ot. Szeretem a konyvet az Ez Mind En voltam egyszert, a Teljes naplot.

O meg nem Nem Fustbe ment terv


Népszerű idézetek

eme P>!

Egy hollandi költő így szól:
"Virágot szeretni,
Embert elfeledni,
Fehérbe öltözöm,
Szigetre költözöm,
Majd sokat olvasok…"

99. oldal

5 hozzászólás
VERDI>!

A bűntudatról:

Az első bűn elkövetése után rendesen így szól magához a bűnös: – most már mindegy. – És elköveti a másodikat is.
Fontos szó ez. Első bűnét esetleg nagy lelki tusa után követte el, de a másodikhoz nagyon hozzásegíti ez a „most már mindegy”. Nem gondolkodik többé, elejti magát. Bénult lélekkel beleveti magát abba, ami már van, s ezzel elejét veszi minden további küzdelemnek, úgy, ahogy ez a szegény Fereniké is tette.
Továbbá: aki bűnösnek érzi magát és a bűnbe mindjobban belesüllyed, rendesen társat is keres a süllyedéshez, másokat is igyekszik magával rántani, mert ha más is elköveti ugyanazt, ez valamelyest mégiscsak mentesíti őt.

228. oldal (Magvető, Szépirodalmi, 1977)

Füst Milán: Ez mind én voltam egykor Hábi-Szádi küzdelmeinek könyve

Mafia I>!

Ez az idézet ugyan nem tartozott szorosan a tárgyhoz, de mert kívülről tudtam, hát elmondtam.

Frank_Spielmann I>!

(nem is tudom, melyik gonosz ördög tiltotta meg a férfiaknak a sírást)

79. oldal

pepege P>!

Hogy a feleségem megcsal, régen sejtettem. De hogy evvel… Hat láb és egy hüvelyk magas ember vagyok s kétszáztíz font, tehát valóságos óriás, ahogy mondani szokták, ha ráköpök erre, meghal.

3 hozzászólás
Szédültnapraforgó>!

Mert a közöny épségben tart, a szenvedély pedig megaláz.

192. oldal

Aigi>!

Tóth Árpád annyira finnyás, érzékeny lélek volt, annyira félt a bántalomtól, hogy lehetőleg visszavonult az emberek elől. Nehogy megcsalják, nehogy visszaélhessenek bizalmával, inkább óvakodott a bizalmasságtól. Szemérmes is volt, elkerülte az érzelmes jeleneteket. Általában: félt az élet mindenfajta hullámzásától vagy viszontagságaitól, nem akarta azokat. Csendet akart, amelyben elbíbelődhetett szótáraival, régi költőivel, s amelyben elhitethette magával, hogy ezt a holt világot jobban kedveli az élőnél. Ilyesfajta természete lehetett oka, hogy hozzá sokkal kevesebb meghitt emlék fűz, mint más barátaimhoz – s mégis! most látom csak, mennyire szerettem őt. Halála egészen összetört. Napok óta csakis vele foglalkozom. Nem tudok a lidércnyomástól szabadulni, hogy ő nincs már. Gépies ütemre a verseit mondogatom, s rendesen ugyanazt:

Útvigyázó szent kereszt!
Vándor míves esdekel,
Uj bolygásra ugy ereszd,
Féluton ne esne el;
Légy kegyelmes tutora…

Egyre ezt recitálom, s gyakran sírok eközben.

187-188. oldal (Magvető 1967)

zsanna_zs>!

Hiába vesződsz. Mert képzelj el egy egész életet ekképpen: pástétomot akartál, és csokoládét kaptál – igaz, nem rossz a csokoládé sem, csak vedd a többit is ugyanígy: a vidám Julcsa helyett a tűnődő Katalint, szívderítő nyugalom helyett nyugtalanító tüzeket, szenzációkat vagy zenebonát, síp helyett dobot, francia rózsa helyett olasz bazsalikomot…s akkor még csodálkozol, hogy nem találod a helyed?
Ha egyszer mindez együttvéve sem az, amit akartál? Hisz, nem mondom én, nem csak a Juliska szép a világon, és nem csak a pásztorsíp – de ha neked az kell!
S való igaz, sok baj van ezekkel is a végén, mint ahogy mindennel, amit úgy nevezünk, hogy földi szerelem, s amit áhít az ember, és óhajt – mindez színültig csupa igazság, csak el ne feledd a világért, hogy mégiscsak ez az, amit a szíved akart, s a vágyad neked minden poklon át mutatott, vagyis hogy ez neked az irányzék, a szentségit a fejednek.
Mert ha te másfelé fordulsz, egy más irányba haladsz, akkor mi a panaszod?
Jobbra van az, amit akartál, te meg balra mégy, akkor hogy várhatod a boldogulásodat, ember?

1 hozzászólás