!

Friedrich von Schiller német

Friedrich Schiller

KatalógusnévSchiller, Friedrich von

Könyvei 7

Friedrich Schiller: Die schönsten Gedichte und Balladen
Friedrich von Schiller: William Tell (Penguin Readers)
Friedrich von Schiller: Gedichte und Balladen
Friedrich von Schiller: Wilhelm Tell
Friedrich von Schiller: Don Carlos
Friedrich von Schiller: The Man Who Sees Ghosts
Friedrich von Schiller: Balladen / Dramen

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Penguin Readers – Level 1 angol

Antológiák 7

Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei
Halász Előd – Domokos Mátyás (szerk.): Klasszikus német költők I–II.
Baranyi Ferenc (szerk.): Száz szerelmes sóhaj
Bikády György (szerk.): Noé vesszeje
Baranyi Ferenc (szerk.): Enyém vagy
Falus Róbert – Szilágyi Péter (szerk.): A múzsák dicsérete
Keresztury Dezső (szerk.): Német költők antológiája

Népszerű idézetek

Nílkantha>!

Higgy és merj, s ne várd hiába
az istenek zálogát;
mert a csodák szép honába
csak egy csoda vihet át.

471. oldal, I. kötet (Európa, 1977) · Friedrich von Schiller

Nílkantha>!

Mit hajó alig tud átkutatni,
végtelen világot lát szemed,
s mérhetetlen háta egy tucatnyi
boldog embernek sem ad helyet.

A szív csöndes szentélyébe fuss hát
a világból, mely forrong vadul.
Egy szabad hon van csak: Álomország;
és a szépség csak dalban virul.

469. oldal, I. kötet (Európa, 1977) · Friedrich von Schiller

Nílkantha>!

…valóság és puszta képzet
közt habozik s reszket a lélek;
hódolva áldja az örök,
rejtekben kormányzó erőt,
mely magától van s mérhetetlen;
ő fonja sorsunk fonalát:
megnyilvánul a mély szívekben,
s ellensége a napvilág.

466. oldal, I. kötet (Európa, 1977) · Friedrich von Schiller

Nílkantha>!

…a test rácsaiból kilépve
szállj eszmék szabad körébe,
s máris messze tűnt a borzadály,
áthidalhatod az örök örvényt;
fogadd be az istenséget önként,
s a világbíró trónjáról leszáll.
A törvény csak szolgát tart bilincsben,
ki önhitten fel sem éri azt,
hogyha szembe nem szegülsz, az isten
zord fönsége nem riaszt.

456. oldal, I. kötet (Európa, 1977) · Friedrich von Schiller

>!

In silence and without moving a muscle we stared at this mysterious being, who took us all in with a look of quiet power and authority. This silence lasted one minute—and then one more. Not the breath of a sound was heard from the whole assembly.

Book one

>!

The whole of the Prince’s youth was marked by this dark, night-like character; joy was banished even from his games. All his ideas of religion had something terrifying about them, and it was precisely this, whatever was grisly and coarse, which first seized hold of his lively imagination and survived there longest, too. His God was a gargoyle, a vengeful Being; his reverence of God was the trembling of a slave or a blind submission that smothered all his vitality and sense of adventure.

Book two

>!

It was on my return journey to ‘Kurland’ around carnival time in the year 17** that I visited the Prince von ** in Venice. We had got to know each other while on military service with the ** regiment and were now to renew an acquaintance that peace had interrupted. Since I was anyway eager to see the most notable sights of this city and the Prince was only awaiting some bills of exchange in order to return to **, he easily persuaded me to keep him company and to delay my departure until then. We reached an agreement not to separate for the duration of our stay in Venice and the Prince was good enough to offer me his own apartments in the Hotel Il Moro.

Book one

>!

“Go now,” continued the former in a terrible voice, while turning to me, “and in future do not judge Venetian justice so rashly.”

Book one

Nílkantha>!

A múzsa hallgat. Szűzies vonása,
szemérmes arcán pírban ég a vér.
Így lép eléd, ítéletedre várva,
s tisztelje bár, szavadtól mégse fél.
Kinek az igazság kell s nem a máza:
tetszést csak az ily nemestől remél.
Csak kiben él a szépség szomjúsága:
csak az méltó rá, hogy megkoronázza.

460. oldal, I. kötet (Európa, 1977) · Friedrich von Schiller

Nílkantha>!

…felszállva a boldog régiókba,
ahol él a tiszta Forma,
zagyva jajszót ott nem hallani.
Lelket ott a bú már nem gyötörhet,
testi kínok nem csalnak ki könnyet,
csak a szellem büszke harcai.
Édesen, mint lángoló szivárvány
viharfelhő páracseppjein,
úgy üt át a bánat szürke fátylán
kéklő béke, égi szín.

457. oldal, I. kötet (Európa, 1977) · Friedrich von Schiller