Friedrich Schiller német
← Schiller Frigyes, Friedrich von Schiller
1759. november 10. (Marbach am Neckar, Németország) – 1805. május 9. (Weimar, Németország)
Tudástár · 25 kapcsolódó alkotó · 5 kapcsolódó könyv
Teljes név | Johann Christoph Friedrich Schiller |
---|---|
Katalógusnév | Schiller, Friedrich |
Nem | férfi |
Életrajz |
Könyvei 61
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Osiris Klasszikusok Osiris · Populart Füzetek Interpopulart · A világirodalom klasszikusai · Téka Kriterion · Mesteriskola Atlantisz · Populart füzetek – világirodalom Interpopulart · Helikon klasszikusok Magyar Helikon · Remekírók képes könyvtára Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) · Olcsó könyvtár Franklin-Társulat · A világirodalom gyöngyszemei Móra · A német líra kincsesháza Európa · Magyar könyvtár Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) · S.O.S. Diákkönyvtár · Drámák Kriterion · Világirodalmi kiskönyvtár · Szerző válogatott művei Európa · Nemzeti Színház Színműtár Nemzeti Színház · Játékszín Bibliotheca, Gondolat · Európa Diákkönyvtár Európa · Lyra Mundi Európa · Penguin Readers – Level 1 angol
Antológiák 43
Róla szóló könyvek 6
Népszerű idézetek
Gyúlj ki, égi szikra lángja,
Szent öröm, te drága szép!
Bűvkörödbe, ég leánya,
Ittas szívünk vágyva lép.
Újra fonjuk szent kötésed,
Mit szokásunk szétszabott.
Egy-testvér lesz minden ember,
Hol te szárnyad nyugtatod.
Részlet Az örömhoz c. költeményből (Rónay György fordítása)
Miért haragszol ifjui hevünkre,
Tanítva, hogy szeretni léhaság?
A tél jegébe dermedtél örökre
S onnan gyalázod május aranyát.
Részlet az Egy moralistához c. költeményből (Dalos György fordítása)
Messze tűnő szürke ködkép
már a boldogság nekem,
csak egy csillagon időz még
sóvárgó tekintetem,
ám e játszi látomás
csillagfény csak, semmi más.
Ó, ha hosszú, síri álom
éjszakája szállna rád:
könnyel úgy borítna gyászom,
hogy szívemben élj tovább –
ám te tündökölsz, te nem
vagy halott, csak énnekem.
Kérem, excellenciás uram, a gyermek az apa dokumentuma – kegyes engedelmével – s ha lányomat kegyeskedik leribancozni, a pofon az apjának is szól, és pofonért mifelénk pofon jár – nálunk ez a divat – kegyelmes engedelmével!
45. oldal
Mint pusztító démon zúgok keresztül mennyországotokon, csókjaitok közé az én nevem bűnös kísértete tolakszik, szorításomban kiszáradt múmiává roppan fiatal, virágzó lényed!
79. oldal