!

Friedrich Nietzsche német

1844. október 15. (Röcken bei Lützen, Németország) – 1900. augusztus 25. (Weimar, Németország)

Teljes névFriedrich Wilhelm Nietzsche
NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Friedrich_Nietzsche
Életrajz

Képek 5

Könyvei 62

Friedrich Nietzsche: Im-ígyen szóla Zarathustra
Friedrich Nietzsche: Bálványok alkonya
Friedrich Nietzsche: Az Antikrisztus
Friedrich Nietzsche: A tragédia születése
Friedrich Nietzsche: Így szólott Zarathustra
Friedrich Nietzsche: Ecce homo
Friedrich Nietzsche: A vidám tudomány
Friedrich Nietzsche: Túl jón és rosszon
Friedrich Nietzsche: Emberi – túlságosan is emberi
Friedrich Nietzsche: A hatalom akarása

Kapcsolódó sorozatok: Jegyzetek a kései hagyatékból

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Mérleg, Kísértések, Matúra bölcselet, Friedrich Nietzsche, Gondolkodó bölcsek - Bölcs gondolatok, A modern könyvtár, Filozófiai kiskönyvtár, Világkönyvtár, Magyar könyvtár, Gondolkodók, Gutenberg tér, Documenta humana, Helikon Zsebkönyvek, Lyra Mundi

Antológiák 11

Szerb Antal (szerk.): Száz vers
Kosztolányi Dezső (szerk.): Idegen költők
Lakits Pál (szerk.): Századvég és avantgarde
Halász Előd – Domokos Mátyás (szerk.): Klasszikus német költők I-II.
Komlós Aladár (szerk.): Külföldi versek könyve
Kis Tamás – Csibra István – Székffy Gyula (szerk.): Esztétikai olvasókönyv
Salyámosy Miklós (szerk.): Kultusz és áldozat
Csejtei Dezső – Dékány András – Simon Ferenc (szerk.): Ész – Élet – Egzisztencia I.
Kormos István (szerk.): Szerelmes arany kalendárium
Rónay György (szerk.): Égövek, ábrák, csillagok

Róla szóló könyvek 17

Ivo Frenzel: Friedrich Nietzsche
Volker Gerhardt: Friedrich Nietzsche
Joós Ernő: Isten és Lét
Kőszegi Lajos (szerk.): Nietzsche-tár
Csejtei Dezső: Filozófiai etűdök a végességre
Kiss Irén: Nietzsche Zarathustrája az ezredfordulón
Lucy Huskinson: Nietzsche and Jung
Brandenstein Béla: Nietzsche
Gyenge Zoltán: Zarathustra és Viktor Eremita
Thiel Katalin: Maszkjáték

Népszerű alkotóértékelések

>!
LNB

Friedrich Nietzsche

Bár küldene nekünk Isten sok olyan „ateistát”, amilyen Friedrich Nietzsche volt! Ha ezek is ilyen mélységesen nemes lelket hordoznak, s ha az igazság vágyának oly tiszta tüze ég bennük, s ha ennyire példásan szentéletűek és tűrők, Istennek nagyobb szolgálatot tesznek, mint amennyit az érne, ha „hitet tennének” mellette.
(…)
Egy herkulesi petárda- és petróleumgyújtogató lenyűgöző árnya – így áll Nietzsche alakja az újabb kori Európa kultúrájának történetében. Robbanóanyag volt ő, tudományos dinamit, melyben a természet elemi erői diadalmas technikával egyesültek szédítő hatássá. A gigászi fúrófej legyőzi az alagutat, az alagút megnyílik, és új távlatok, új utak tárulnak fel az ember előtt. Ilyen „romboló” volt Nietzsche.

Ám ugyanemiatt ő az egész világirodalom egyik legtragikusabb alakja is. Halált megvető bátorsággal tört előre, ismeretlen területre hatolt el roppant lendülettel, messze előresietett, túlontúl is messze; küldetése a legnehezebb és legveszélyesebb volt: a „felderítés”, és sorsa a felderítők szinte elkerülhetetlen sora lett: elesett anélkül, hogy a győzelmet megláthatta volna. Nietzsche saját filozófiájába pusztult bele; de ez nem érv e filozófia ellen, hanem ellenkezőleg, legerősebb bizonyítéka.

Talán úgy fogalmazhatnánk: ha Nietzsche azt mondta, Schumann csak német esemény volt, Beethoven viszont európai, akkor róla magáról azt mondhatnánk: plenáris esemény volt, nem csupán népét, nem csupán a földrészt rázta meg és nyugtalanította hosszan tartó rengéseivel, de az egész földet. Hasonlíthatjuk egy fuldoklóhoz is. Olyan mélységekig hatol el, amelyek elnyelik őt, és közben tudja, hogy el fogják nyelni. Nietzsche figyelmeztetés: vigyázz, ez itt mély víz! Minden szavából kicseng a megrázó intés: ne gyere utánam! Föláldozta magát, a legnagyobb engesztelő áldozat lett az európai nihilizmus és pozitivizmus bálványos oltárán. Joggal nevezte fő műveinek egyikét „egy filozófia előjátékának”: mégis – vagy inkább éppen ezért – nevezhetjük azonban munkásságát finálénak is.

Nietzsche utóélete a legszomorúbb fejezet történetében. „Az erős vizek – mondotta ő maga legelső írásainak egyikében – sok követ és folyondárt sodornak magukkal, erős szellemek sok ostoba és zavaros koponyát”. Nevezték könyveit méregnek, és csakugyan azok. Az emberiség jókora hányadát ezért mindenáron távol kell tartani tőlük: az éretleneket és a beteg szelleműeket, a legyengült ajzószerkeresőket és az idegreszketeg szenzációhajhászokat, az öngyilkosokat és a méregkeverőket; ártalmatlanok csak az egészen gyávák és az egészen közönyösek, a támadhatatlanok és az orvosok számára lesznek.
(…)
A lángelme rejtélyes fátumként, egy világ fölötti, névtelen erő kisugárzásaként vonul át a világon, mely erő nemritkán benne magában is borzongást kelt: így érezte élete egy-egy csúcsán Goethe és Nietzsche, Michelangelo és Beethoven; a nép is mindig így tekintett nagy hőseire; Bismarck volt az utolsó ilyen legendás alak, akit Európa megélt.

(…) a lassan, de szüntelenül növekvő szellemek, akik – mint Goethe – fokról fokra meghódítanak mindent közel és távol, vagy az örökké változó géniuszok, akik – mint Nietzsche – kitörő lávazuhatagokkal lepik meg, rémisztik halálra és bűvölik el a világot.

(Egon Friedell: Az újkori kultúra története I-VI.)

>!
L_Nagy_Balázs

Friedrich Nietzsche

Az emberismeret ilyen végtelen mélységét és a világszemlélet ilyen végtelen tágasságát addig csak vallásos géniuszoknál lehetett tapasztalni.
(…)
„Akibe szorult vérmérséklet – mondja Nietzsche a hagyatékában –, az ösztönösen a veszélyes dolgokat választja, például, ha éppen erényes az illető, az erkölcstelenség kalandját.” Az immoralizmus nem egyéb, mint az erény túlhajszolása. Ki is győzhetné le más a morált, ha nem a legmélyebb és legmagasztosabb, legerősebb és leggyengédebb erkölcsiséggel rendelkező ember? Az immoralizmus azokra épít, akik végigjárták a morál egész iskoláját és fejlődésmenetét, nem pedig olyanokra, akik még csak nem is morálisak, akik tehát nietzscheánusok.

Röviden: Nietzsche volt az utolsó nagy vallásos hang Nyugaton, amint Dosztojevszkij volt az utolsó Keleten; és ha emezt az utolsó nagy bizáncinak, Luthert meg az utolsó nagy szerzetesnek neveztük, akkor Nietzschét az utolsó egyházatyának nevezhetnénk. Egyszersmind ő a legpregnánsabb nemzeti alakok egyike, akit csak hazájának irodalma kitermelt magából. Ő maga – tudjuk – azt hitte, gyűlöli a német népet, mert összetévesztette azt a német közönséggel. (…) Az idealista, szentimentális német ethosz legerőteljesebb és legfinomabb tetőfoka ő, Goethéhez hasonlatosan, aki szintén realistának, artistának és klasszikusnak hitte magát, s élete végéig megmaradt nagy német keresőnek.
Isten Európa bölcsőjénél az angolokat a siker tehetségével, a franciákat a forma képességével, a németeket viszont a vágyakozással ajándékozta meg. Ennek példamutató mesterei közé tartozott Friedrich Nietzsche, Rembrandt, és Beethoven egyenrangú szellemi testvére. Ám ez a nemes és erős szellem utolsó írásaiban megzavarodott. Úrrá lett rajta – legalábbis ezt venni ki lépten-nyomon – a nagyzási mánia. Elhitte magáról, hogy ő Friedrich Nietzsche.

(Egon Friedell: Az újkori kultúra története I-VI.)

>!
Ashni

Friedrich Nietzsche

A kedvenc filozófusom, aki a korában is fel merte vállalni a nézeteit.

>!
abraxa P

Friedrich Nietzsche

Dionüzosz, az új messiás.
Példát mutatott, nagy példát.

Mit számít, ha utána tönkre megy,
az, aki művét elvégezte.


Népszerű idézetek

>!
czegezoltanszabolcs

Kettőt akar az igazi férfi: veszélyt és játékot. Ezért akarja a nőt, mint a legveszedelmesebb játékot.

Kapcsolódó szócikkek: férfiak · veszély
1 hozzászólás
>!
Morpheus

A magányos ember a magányban önmagát zabálja fel, a tömegben felzabálja őt a többi.
Tessék választani!

348. Az emberevők országából

Kapcsolódó szócikkek: magány
6 hozzászólás
>!
czegezoltanszabolcs

Im-ígyen szóla a vas a mágneshez:

„Téged gyűlöllek leginkább, mivelhogy vonzol, de nem vagy elég erős, hogy egészen magadhoz ragadj.”

1 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Olyasvalami az ember, amin felül kell kerekedni.

Zarathustra elöljáró beszéde

Friedrich Nietzsche: Így szólott Zarathustra Könyv mindenkinek és senkinek

>!
Chöpp 

… a tömegek öncsalása, például minden demokráciában, rendkívül érdekes: „haladásként” adják el az ember lealacsonyítását és a kormányozhatóságát!

66. oldal

75 hozzászólás
>!
Dormeck P

Az ember gyakran ellentmond egy véleménynek, miközben tulajdonképpen csak a hang ellenszenves, ahogyan előadták.

>!
gri

… ha sokáig nézel a mélységbe, a mélység is beléd néz.

>!
Chöpp 

Miért bűnhődünk a legkeményebben? Szerénységünkért; amiért nem figyeltünk legsajátosabb szükségleteinkre; a tévedéseinkért; önmagunk lealacsonyításáért; ha nem volt igazán fülünk ösztöneink meghallgatására; – önmagunk tiszteletének hiánya csúnyán megbosszulja magát, mert veszteségünk lesz egészségben, barátságban, közérzetben, büszkeségben, vidámságban, szabadságban, kitartásban, bátorságban.

390. oldal

4 hozzászólás
>!
Chöpp 

Boldogok a feledékenyek: mert ők még az ostobaságaikkal is „elbánnak”.

94. oldal