Frédérick Leboyer francia

Hallott róla, hogy az elmebetegek képtelenek mélyen belélegezni? Ezeknek szegényeknek mintha abroncs szorulna a mellkasukra, ami megfosztja őket attól, hogy légzésük teljes legyen.
Márpedig az, hogy a légvétel szabad-e, a hát szabadságától, vagyis a gerincoszlopétól függ.

152. oldal, IV, 5.

Ki látja a tájat a maga egészében?
Senki, hál' istennek:
hisz a szerencsétlen azon nyomban bele is őrülne.
Beidegződéseink, szokásaink így födik előlünk a világot, így védenek meg bennünket elsöprő, végtelen sokarcúságával szemben.

144. oldal

[…] a vér, mely addig a köldökzsinórban folyt, az ifjú tüdőbe merészkedik!
Elhagyja a jól ismert, kitaposott ösvényt. Elhagyja az anyai utat.
Amikor kilélegzik, amikor vérét saját tüdejében tölti fel oxigénnel, a gyermek vállalja önmagát.
Ezt mondja:
„Mi közöm nékem tehozzád, oh, asszony?”
„Van-e szükség közvetítőre köztem és a föld között?”
Íme, ezt nyilvánítja ki lélegzésével a gyermek.

73. oldal, III. 10.

„A mítoszok, a legendák, a szent könyvek mi másról vallanak, ha nem erről az odisszeáról?” (mármint a születésről)

Tudja, hogy megértettük.
Őt értettük meg.
Tudja,
hogy tudjuk, hogy tudja,
hogy itt van.

129. oldal, III. 25.