Franz Grillparzer osztrák

A lemenő nap sugarai megaranyozták a szendomiri vajdaság bájos völgyének lankáit. Búcsúcsókot leheltek a völgy keleti oldalán egy hatalmas, sok ablakos kolostor falaira, mikor két lovas jelent meg, csekély kísérettel, szemben a dombsor peremén és meghallva a vecsernyére hivó harangot, rövid gondolkozás után beügetett a völgybe, egyenesen a kolostornak. A kései vendégek ruházata elárulta, hogy idegenek. Tollas barettjük, sötét mellvértjük, szűk nadrágjuk és hosszú csizmáik miatt nem lehetett őket lengyeleknek tartani. Nem is voltak azok. Németek voltak, a kiket a német császár küldött a harczias Szobieszki János udvarába Itt érte őket az est és éjjeli szállást kerestek a kolostorban.