!

Franz Grillparzer osztrák

Grillparzer Ferencz

1791. január 15. (Bécs, Ausztria) – 1872. január 21. (Bécs, Ausztria)

Tudástár · 4 kapcsolódó alkotó

Könyvei 21

Franz Grillparzer: Szapphó
Franz Grillparzer: Der arme Spielmann
Franz Grillparzer: Weh dem, der lügt
Franz Grillparzer: Medea
Franz Grillparzer: Der Traum ein Leben
Franz Grillparzer: Des Meeres und der Liebe Wellen
Franz Grillparzer: Libussa
Franz Grillparzer: Ein Bruderzwist in Habsburg
Franz Grillparzer: Das goldene Vliess
Franz Grillparzer: Der Gastfreund

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Olcsó könyvtár Franklin-Társulat

Antológiák 3

Feleki Ingrid (szerk.): Ámuel-Bámuel Sámuel
Halász Előd – Domokos Mátyás (szerk.): Klasszikus német költők I–II.
Hajnal Gábor – Lengyel Balázs – Lantos Zsuzsa (szerk.): Osztrák költők antológiája

Népszerű alkotóértékelések

LNB >!

Franz Grillparzer

Senkit sem fenyeget úgy az eltompulás veszélye, mint az ingerlékenység bajnokait. (Franz Grillparzer)

(Egon Friedell: Az újkori kultúra története I-VI.)


Népszerű idézetek

Fatma>!

Téged kerestelek, és magamra találtam!

108. oldal (Ötödik felvonás, hatodik jelenet)

Fatma>!

És te, ki ily magasan állsz valóban,
mint vethettél szemet az ifjura,
ki név és hír nélkül homályban élt?
S értéke nem több, mint e lantnak: tisztelik,
mert a te kezed érintette meg.

14. oldal (Első felvonás, harmadik jelenet)

Fatma>!

Te nem ismered még a mérhetetlent,
mely fel- s aláhullámzik a szivemben.
Ó, szerelmem, vigyázz, ha ráborul
áradó szivem a tiédre, benne
sose találjon űrt!

13. oldal (Első felvonás, harmadik jelenet)

Fatma>!

Csak őt lássam meg, a nők koronáját!

16. oldal (Első felvonás, harmadik jelenet)

Fisu>!

A lemenő nap sugarai megaranyozták a szendomiri vajdaság bájos völgyének lankáit. Búcsúcsókot leheltek a völgy keleti oldalán egy hatalmas, sok ablakos kolostor falaira, mikor két lovas jelent meg, csekély kísérettel, szemben a dombsor peremén és meghallva a vecsernyére hivó harangot, rövid gondolkozás után beügetett a völgybe, egyenesen a kolostornak. A kései vendégek ruházata elárulta, hogy idegenek. Tollas barettjük, sötét mellvértjük, szűk nadrágjuk és hosszú csizmáik miatt nem lehetett őket lengyeleknek tartani. Nem is voltak azok. Németek voltak, a kiket a német császár küldött a harczias Szobieszki János udvarába Itt érte őket az est és éjjeli szállást kerestek a kolostorban.