!

Franyó Zoltán

Könyvei 9

Franyó Zoltán: Kínai verseskönyv
Franyó Zoltán: Hindu erotika
Franyó Zoltán: Évezredek húrjain
Franyó Zoltán: Hősök és hőstettek 1914–1918
Franyó Zoltán: Válogatott műfordítások
Franyó Zoltán: Atlanti szél
Franyó Zoltán: Lírai világtájak
Franyó Zoltán: Afrikai riadó
Franyó Zoltán: A pokol tornácán

Szerkesztései 2

Franyó Zoltán – Botár Emma (szerk.): Ősi örökség
Franyó Zoltán (szerk.): Bécsi látomás

Fordításai 56

Johann Wolfgang Goethe: Faust
Arthur Rimbaud: Arthur Rimbaud összes költői művei
Arthur Rimbaud: Arthur Rimbaud versei
Jorge Luis Borges: A homály dicsérete
William Shakespeare: William Shakespeare szonettjei
Rainer Maria Rilke: Rilke versei
Rainer Maria Rilke: A párduc
Walt Whitman: Ének magamról
Arthur Rimbaud: Napfény és hús
Hésziodosz – Szapphó – Alkaiosz – Anakreón – Ibükosz – Szimónidész – Pindarosz – Kallimakhosz – Theokritosz – Aszklépiadész: Fohász a múzsákhoz

Népszerű idézetek

>!
Ciccnyog ISMP

PATRICE LUMUMBA

NÉPÜNK GYŐZELMÉÉRT

Sírjál, kedves fekete testvérem
az ezeréves rab éjszakában.
Tested hamvát az orkán, a szimun szórja szét a földön.
Te, aki egykor piramisokat építettél
hazád bakóinak, te, az üldözött vad,
te minden harcban vesztes,
aki ettől a századtól
csak egy törvényt tanultál: rabság vagy halál,
te dzsungelek bujdosója,
aki már ezerszer találkoztál
a sárgaláz képében,
a vicsorgó tigris alakjában,
a mocsár ölelésében leselkedő halállal,
ízenként fulladozva, mintha boa-kígyó fojtogatna…
Ó, és fényes nappal volt, amikor a fehér ember feltűnt,
ravaszabbul, kegyetlenebbül, mint bármelyik halál
és aranyad ámító tükrökért meg üveggyöngyökért csalta ki.
Ó, és meggyalázta nővéreidet és asszonyaidat,
összeszedte testvéreidet, gyermekeidet és a hajókhoz terelte.
A tam-tamok döngtek az erdőkben és az emberek tudták,
hogy az idegen hajók eltávolodnak a parttól
ama világ felé, hol a gyapot az isten
és a dollár a mindenható király…
A tűz mellett, keserű álmok révületében
siránkozó dalokban öntötted ki a szíved,
egyszerű dalokban, szavak nélkül, mert a halál is szótalan.
És néha úgy jött, hogy te magad
kábítottad el szenvedésed és táncolni kezdtél,
érzelmeid lángja mindenestül
a rézhúrok dallamába és a tüzes dobpergésbe gyűlt.
Ennek a zenének üteméből harsan
a lázadás féktelen vihara, mert a hangok
megtanítottak minket, hogy emelt homlokkal
menjünk a felszabadulás felé.
Legyen úgy, hogy a folyók partjai és hullámai,
melyek a jövendő felé áramlanak,
tieid legyenek, hogy ez a föld
mindennel, ami rajta van, tied legyen!
Legyen úgy, hogy a déli nap heve perzseljen téged,
űzze el gyötrelmedet, és őseid könnyeit
tündöklő gyöngyfüzérekké varázsolja!
Legyen úgy, hogy népünk győzzön, szabadon,
itt a nagy Kongóban, e világrész szívében!

67-68. oldal

Franyó Zoltán: Afrikai riadó Franyó Zoltán fordításai