!

Frans Eemil Sillanpää finn

1888. szeptember 16. (Hämeenkyrö, Finnország) – 1964. június 3. (Helsinki)

Tudástár · 3 kapcsolódó alkotó

Életrajz

Képek 10

Könyvei 7

Frans Eemil Sillanpää: Silja
Frans Eemil Sillanpää: Hiltu és Ragnar
Frans Eemil Sillanpää: Emberek a nyári éjszakában
Frans Eemil Sillanpää: Jámbor szegénység
Frans Eemil Sillanpää: Silja / Egy férfi útja / Emberek a nyári éjszakában
Frans Eemil Sillanpää: Napsugaras élet
Frans Eemil Sillanpää: Egy férfi útja

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Horizont könyvek Kriterion · A finn irodalom könyvtára

Antológiák 2

Vászolyi Erik (szerk.): Finn elbeszélők
Kodolányi János (szerk.): Északi csillagok

Róla szóló könyvek 1

Szász Levente (szerk.): Északi csillagok alatt

Népszerű idézetek

Georgina77 P>!

Az élet olyan, mint valami kesernyés, rosszízű kotyvalék, amit sokkal nagyobb adagokban adnak az embernek, mint amennyivel megbirkózhatna, olyan nagy adagokban kapja, hogy örökké rosszullét környékezi, szinte megfullad tőle.

114. oldal (Európa, 1959)

Fainthoar>!

Az ilyen ősz eleji estében van valami egységes lélek. A vidék csak hangulat, de a városi este ismerős lény, megérti azt, aki esti sétára indul, felejtésre biztat, a jelen örömeiről suttog…

181. oldal - Visszatekintés (Európa, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: ősz · város
Timár_Krisztina I>!

Silja, a fiatal és szép falusi leány, nem sokkal Szent Iván napja után fejezte be életét, akkor, amikor még ifjú volt a nyár.

(első mondat)

Frans Eemil Sillanpää: Silja Egy régi családfa utolsó hajtása

Kapcsolódó szócikkek: Szent Iván-nap
Timár_Krisztina I>!

Eszébe jut néhány vétkes cselekedete, és érzi, hogy a gyermek láza róla, az apáról is leégeti a salakot.
Virrad már. Az apa megint megtapogatja a gyermek homlokát és mellét, észreveszi, hogy Silja testét ellepte a verejték – a keze csupa víz. Ösztönösen érzi, hogy a gyermeket továbbra is nyugodtan kell hagyni, és még jobban betakarni, nehogy megfázzék így kiizzadva. Áhítatos buzgalommal gondoskodik róla, és a lelkén átsuhan egy sejtelmes érzés: mintha anya volna, asszony… Tüzet gyújt a tűzhelyben, tiszta ruhát készít elő Silja számára, hogy átöltöztethesse, ha felébred… A kávéskannát is felteszi a tűzre, erős kávét főz magának, hogy ébren maradjon. Minden rendben van, a gyermek egyenletesebben lélegzik, az apa a tűzhely fölött inget melegít, és azon gondolkozik, hogyan tudná az átöltöztetést a leggyorsabban elintézni. Talán Siljának is ad néhány csepp erős kávét.

100. oldal

Frans Eemil Sillanpää: Silja Egy régi családfa utolsó hajtása

Maya>!

Hát oda kell jutnia az embernek, hogy ne törekedjék semmire?

13. oldal / 1. Születés és gyermekkor

Timár_Krisztina I>!

Álmatlanul feküdt ágyában, mikor künn a természetben az éjszakák lassan világosodni kezdtek, és meghitt barátként közeledtek a virrasztó, magányos lelkekhez.

276. oldal

Frans Eemil Sillanpää: Silja Egy régi családfa utolsó hajtása

1 hozzászólás
Timár_Krisztina I>!

Halkan, szinte lebegve és arra is vigyázva, nehogy az ajtó nyikorogjon, a leány kiosont az udvarra, amelyre ezen a kora nyári estén még mindig tavaszias homály borult. A májusfák fehér virágfürtjei a távoli partokon és az országút szegélyén, a vízen túl, olyanok voltak, mintha a homályból csüngtek volna alá.

112. oldal

Frans Eemil Sillanpää: Silja Egy régi családfa utolsó hajtása

Timár_Krisztina I>!

Kustaa hagyta, hogy a ló menjen, ahogy kedve tartotta; olyan korán volt még, hogy mindenképpen odaér a rétre napfölkelte előtt. A szénás-szán kasában állva a férfi nyugodtan belemerülhet akármilyen mély gondolatokba. Az út biztos nyomokat követve szántóföldeken, elkerített legelőkön és erdőkön haladt keresztül. […] Kustaa azon töprengett, hogy mit csináljon. Valahogyan úgy érezte, hogy el kell szakadnia valamitől. De hogy mi volt az a valami, azzal nem tudott tisztába jönni, csak jólesett egyre mélyebben behatolni a vadon erdőbe.

57. oldal

Frans Eemil Sillanpää: Silja Egy régi családfa utolsó hajtása

Timár_Krisztina I>!

Új ruhákra volt szüksége: az elnyűtt téli holmik a hó alól előbukkanó föld színére emlékeztettek. Színes, új ruhák kellenek a gyermeknek, hogy olyan legyen, mint a nyíló virágok, melyek a télről ott maradt szürke hótakaró alól előbújnak a ligetben.

94. oldal

Frans Eemil Sillanpää: Silja Egy régi családfa utolsó hajtása

Nightingale>!

A halál akkor érkezett, amikor a természet hallgatag bája megindítóbb és elbűvölőbb, mint bármely más órában.

8. oldal

Frans Eemil Sillanpää: Silja Egy régi családfa utolsó hajtása