Frans Eemil Sillanpää finn
1888. szeptember 16. (Hämeenkyrö, Finnország) – 1964. június 3. (Helsinki)
Tudástár · 3 kapcsolódó alkotó
Katalógusnév | Sillanpää, Frans Eemil |
---|---|
Életrajz |
Képek 10
Könyvei 7
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Horizont könyvek Kriterion · A finn irodalom könyvtára Európa
Antológiák 2
Róla szóló könyvek 1
Népszerű idézetek
Az élet olyan, mint valami kesernyés, rosszízű kotyvalék, amit sokkal nagyobb adagokban adnak az embernek, mint amennyivel megbirkózhatna, olyan nagy adagokban kapja, hogy örökké rosszullét környékezi, szinte megfullad tőle.
114. oldal (Európa, 1959)
Silja, a fiatal és szép falusi leány, nem sokkal Szent Iván napja után fejezte be életét, akkor, amikor még ifjú volt a nyár.
(első mondat)
Frans Eemil Sillanpää: Silja 87% Egy régi családfa utolsó hajtása
Eszébe jut néhány vétkes cselekedete, és érzi, hogy a gyermek láza róla, az apáról is leégeti a salakot.
Virrad már. Az apa megint megtapogatja a gyermek homlokát és mellét, észreveszi, hogy Silja testét ellepte a verejték – a keze csupa víz. Ösztönösen érzi, hogy a gyermeket továbbra is nyugodtan kell hagyni, és még jobban betakarni, nehogy megfázzék így kiizzadva. Áhítatos buzgalommal gondoskodik róla, és a lelkén átsuhan egy sejtelmes érzés: mintha anya volna, asszony… Tüzet gyújt a tűzhelyben, tiszta ruhát készít elő Silja számára, hogy átöltöztethesse, ha felébred… A kávéskannát is felteszi a tűzre, erős kávét főz magának, hogy ébren maradjon. Minden rendben van, a gyermek egyenletesebben lélegzik, az apa a tűzhely fölött inget melegít, és azon gondolkozik, hogyan tudná az átöltöztetést a leggyorsabban elintézni. Talán Siljának is ad néhány csepp erős kávét.
100. oldal
Frans Eemil Sillanpää: Silja 87% Egy régi családfa utolsó hajtása
Silja lassanként vágyódni kezdett a teljes egyedüllétre, hogy jelenlegi környezetéből senki és semmi se maradjon a közelében. Betegágyában az akkori érzésekből valami mintha elégett volna – lázálmainak tüzes függönye ráhullt a múltra, és az új élet csak azt tartotta meg kiindulási pontul a régiből, ami kibírta azt a tüzet. Ezért aztán Silja új helyre vágyakozott, ahol egyúttal új idő kezdődik.
225. oldal
Frans Eemil Sillanpää: Silja 87% Egy régi családfa utolsó hajtása
Halkan, szinte lebegve és arra is vigyázva, nehogy az ajtó nyikorogjon, a leány kiosont az udvarra, amelyre ezen a kora nyári estén még mindig tavaszias homály borult. A májusfák fehér virágfürtjei a távoli partokon és az országút szegélyén, a vízen túl, olyanok voltak, mintha a homályból csüngtek volna alá.
112. oldal
Frans Eemil Sillanpää: Silja 87% Egy régi családfa utolsó hajtása
Kustaa hagyta, hogy a ló menjen, ahogy kedve tartotta; olyan korán volt még, hogy mindenképpen odaér a rétre napfölkelte előtt. A szénás-szán kasában állva a férfi nyugodtan belemerülhet akármilyen mély gondolatokba. Az út biztos nyomokat követve szántóföldeken, elkerített legelőkön és erdőkön haladt keresztül. […] Kustaa azon töprengett, hogy mit csináljon. Valahogyan úgy érezte, hogy el kell szakadnia valamitől. De hogy mi volt az a valami, azzal nem tudott tisztába jönni, csak jólesett egyre mélyebben behatolni a vadon erdőbe.
57. oldal
Frans Eemil Sillanpää: Silja 87% Egy régi családfa utolsó hajtása
Új ruhákra volt szüksége: az elnyűtt téli holmik a hó alól előbukkanó föld színére emlékeztettek. Színes, új ruhák kellenek a gyermeknek, hogy olyan legyen, mint a nyíló virágok, melyek a télről ott maradt szürke hótakaró alól előbújnak a ligetben.
94. oldal
Frans Eemil Sillanpää: Silja 87% Egy régi családfa utolsó hajtása
A halál akkor érkezett, amikor a természet hallgatag bája megindítóbb és elbűvölőbb, mint bármely más órában.
8. oldal