!

Frans Eemil Sillanpää finn

1888. szeptember 16. (Hämeenkyrö, Finnország) – 1964. június 3. (Helsinki)

Tudástár · 2 kapcsolódó alkotó

Életrajz

Képek 9

Könyvei 7

Frans Eemil Sillanpää: Silja
Frans Eemil Sillanpää: Hiltu és Ragnar
Frans Eemil Sillanpää: Emberek a nyári éjszakában
Frans Eemil Sillanpää: Jámbor szegénység
Frans Eemil Sillanpää: Silja / Egy férfi útja / Emberek a nyári éjszakában
Frans Eemil Sillanpää: Napsugaras élet
Frans Eemil Sillanpää: Egy férfi útja

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Horizont könyvek · A finn irodalom könyvtára

Antológiák 1

Kodolányi János (szerk.): Északi csillagok

Róla szóló könyvek 1

Szász Levente (szerk.): Északi csillagok alatt

Népszerű idézetek

Fainthoar>!

Az ilyen ősz eleji estében van valami egységes lélek. A vidék csak hangulat, de a városi este ismerős lény, megérti azt, aki esti sétára indul, felejtésre biztat, a jelen örömeiről suttog…

181. oldal - Visszatekintés (Európa, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: ősz · város
Timár_Krisztina IP>!

Silja, a fiatal és szép falusi leány, nem sokkal Szent Iván napja után fejezte be életét, akkor, amikor még ifjú volt a nyár.

(első mondat)

Frans Eemil Sillanpää: Silja Egy régi családfa utolsó hajtása

Kapcsolódó szócikkek: Szent Iván-nap
Georginanéven P>!

Az élet olyan, mint valami kesernyés, rosszízű kotyvalék, amit sokkal nagyobb adagokban adnak az embernek, mint amennyivel megbirkózhatna, olyan nagy adagokban kapja, hogy örökké rosszullét környékezi, szinte megfullad tőle.

114. oldal (Európa, 1959)

Timár_Krisztina IP>!

Eszébe jut néhány vétkes cselekedete, és érzi, hogy a gyermek láza róla, az apáról is leégeti a salakot.
Virrad már. Az apa megint megtapogatja a gyermek homlokát és mellét, észreveszi, hogy Silja testét ellepte a verejték – a keze csupa víz. Ösztönösen érzi, hogy a gyermeket továbbra is nyugodtan kell hagyni, és még jobban betakarni, nehogy megfázzék így kiizzadva. Áhítatos buzgalommal gondoskodik róla, és a lelkén átsuhan egy sejtelmes érzés: mintha anya volna, asszony… Tüzet gyújt a tűzhelyben, tiszta ruhát készít elő Silja számára, hogy átöltöztethesse, ha felébred… A kávéskannát is felteszi a tűzre, erős kávét főz magának, hogy ébren maradjon. Minden rendben van, a gyermek egyenletesebben lélegzik, az apa a tűzhely fölött inget melegít, és azon gondolkozik, hogyan tudná az átöltöztetést a leggyorsabban elintézni. Talán Siljának is ad néhány csepp erős kávét.

100. oldal

Frans Eemil Sillanpää: Silja Egy régi családfa utolsó hajtása

Maya>!

Hát oda kell jutnia az embernek, hogy ne törekedjék semmire?

13. oldal / 1. Születés és gyermekkor

ppeva P>!

Tiirikka Hulda – Ahrola tehenészetének vezetője, akit minden gúnyolódás nélkül Tiirikka kisasszonynak szólítottak, mert iskolában szerezte meg a foglalkozásához szükséges szakismereteket (semmi esetre sem lehetett volna Huldának szólítani, mert hiszen csak a közönséges teheneslányt szólíthatják a nevén; a munkások leginkább tehenészkisasszony néven emlegették, ez a cím viszont nem illette meg a szakiskolát nem végzett, tehenészetben foglalkoztatott női munkaerőket) – ez a Tiirikka kisasszony a szomszéd egyházközségben született. Apja kisvállalkozó volt, apró bizalmi tisztségeket töltött be a jelentéktelen templomos faluban, és egy kissé az urak közé számított, bár svédül sem tudott. Szép, régimódi írását a katonaságnál tanulta, a finn gárdában altiszti rangra emelkedett. Felesége nagyon kedvelt, híres főzőnő volt, s így erről a részről is voltak kapcsolataik az úriházakhoz. A jó felfogású asszony meglehetős jártasságra tett szert abban a svéd nyelvben, amelyet a kis egyházközség csekély számú valódi úriasszonyai is beszéltek – ezek az utalások természetesen a világháború előtti állapotokra vonatkoznak… Tiirikka tehát ha nem is tudta gyermekeit úri sorba juttatni, mégis jobb sorsot biztosított számukra, nem lett belőlük béres és szolgáló.
Hulda is elvégzett egy és más kisebb tanfolyamot – kézimunka- és főzőtanfolyamot –, míg végre tehenészeti szakiskolába került; itt aztán állást is szereztek a végzett növendékeknek. Ahrola gazda az iskolától kért tehenészkisasszonyt, és Tiirikka kisasszony került hozzá.
A kisasszony szőke volt és karcsú, tehát éppen ellentéte a rendes tehenészkisasszonyoknak. Egyenesen természetellenesnek tűnt fel, hogy a csendes természetű, kissé lassú és finomkodó leány a tejesborjút is levágta – az egész birtokon nem akadt egyetlen férfi sem, aki vállalta volna ezt a munkát. Egyszer hirtelen le kellett vágni egy borjút, és a gazda már arról beszélt, hogy el kellene hívni a nem messze lakó mészárost. – Én is levágom, ha a gazda nem ragaszkodik éppen Ristilähez – mondta akkor a tehenészkisasszony. Taatila is jelen volt; a két férfit nagyon mulattatta az indítvány, és elmentek megnézni, hogy lehet szoknyában ilyen munkát végezni. – Csakhogy én nadrágban vagyok – jegyezte meg Tiirikka kisasszony, és valóban bő, kék nadrág volt rajta, amelyet kötény takart.
A kisasszony gyorsan és gyakorlott kézzel dolgozott, és közben néhány olyan elnevezést használt, amelyeket nem a népnyelvből, hanem könyvekből tanult. A gazda és béresgazdája eddig amolyan szelíd természetű, titokban kissé istenes vénkisasszonyjelöltnek tartották a tehenészkisasszonyt, a borjú megnyúzása óta nem tagadhattak meg tőle egy kis tiszteletet és elismerést sem.

379-380. oldal (Egy férfi útja)

5 hozzászólás
Timár_Krisztina IP>!

Álmatlanul feküdt ágyában, mikor künn a természetben az éjszakák lassan világosodni kezdtek, és meghitt barátként közeledtek a virrasztó, magányos lelkekhez.

276. oldal

Frans Eemil Sillanpää: Silja Egy régi családfa utolsó hajtása

1 hozzászólás
Timár_Krisztina IP>!

Halkan, szinte lebegve és arra is vigyázva, nehogy az ajtó nyikorogjon, a leány kiosont az udvarra, amelyre ezen a kora nyári estén még mindig tavaszias homály borult. A májusfák fehér virágfürtjei a távoli partokon és az országút szegélyén, a vízen túl, olyanok voltak, mintha a homályból csüngtek volna alá.

112. oldal

Frans Eemil Sillanpää: Silja Egy régi családfa utolsó hajtása

Timár_Krisztina IP>!

Kustaa megborzadt saját lelkiállapotától. Hiába menekült ide, az út figyelmeztetését is meg kellett értenie: mehetsz rajtam, ameddig jól esik, de segíteni nem tudok rajtad. Egyszer mégiscsak haza kell menned.

58. oldal

Frans Eemil Sillanpää: Silja Egy régi családfa utolsó hajtása

Timár_Krisztina IP>!

Új ruhákra volt szüksége: az elnyűtt téli holmik a hó alól előbukkanó föld színére emlékeztettek. Színes, új ruhák kellenek a gyermeknek, hogy olyan legyen, mint a nyíló virágok, melyek a télről ott maradt szürke hótakaró alól előbújnak a ligetben.

94. oldal

Frans Eemil Sillanpää: Silja Egy régi családfa utolsó hajtása