!

François Mauriac francia

1885. október 11. (Bordeaux, Franciaország) – 1970. szeptember 1. (Párizs)

Tudástár · 7 kapcsolódó alkotó · 1 film

Nemférfi
Életrajz

Képek 4

Könyvei 30

François Mauriac: Viperafészek
François Mauriac: A szerelem sivataga
François Mauriac: Tékozló szív
François Mauriac: Regények
François Mauriac: Viperafészek és más regények
François Mauriac: A kis idétlen / Le sagouin
François Mauriac: Jézus élete
François Mauriac: Egy hajdani fiatal ember
François Mauriac: Ami elveszett
François Mauriac: A méregkeverő

Kapcsolódó kiadói sorozatok: A Világirodalom Remekei Európa · Európa Zsebkönyvek · Horizont könyvek · Klasszikus Regénytár (kék) · Irodalmi Nobel-díjasok Könyvtára Metropolis Media · Az életszentség nagymesterei Agapé · Halhatatlan könyvek · Athenaeum monográfiák · Mai írók és gondolkodók · A kiválasztottak · A kiválasztottak · Janus Kétnyelvű könyvek Európa

Antológiák 1

Mai francia dekameron

Róla szóló könyvek 2

Kulin Katalin (szerk.): Interjú! I-II.
Köpeczi Béla (szerk.): A francia irodalom a huszadik században I-II.

Népszerű alkotóértékelések

Chöpp P>!

François Mauriac

Ez az úriember egy csoda.
Azt hittem, még nem írtam íróértékelést Mauriacról, és leakartam írni, hogy Ő Egy Csoda. Aztán láttam, hogy már megírtam régebben. :D


Népszerű idézetek

Zsuzsi_Marta P>!

Nincsenek szerelmeink, egyetlen szerelem van bennünk; és mi találomra gyűjtjük a találkozásokat, találomra a szemeket, a szájakat, azt, ami talán-talán egybevág vele. Mekkora ostobaság azt remélni, hogy megtaláljuk azt az egyet!

200. oldal

2 hozzászólás
Chöpp P>!

Vannak emberek, akik csak valaki ellen tudnak szeretni. Annak a jajszava löki őket a másik felé, akit elhagynak.

Anyaisten

Chöpp P>!

Ha végigtekintjük életünket, úgy érezzük, hogy mindig elválasztott bennünket valami azoktól, akiket a legjobban szerettünk: talán mert ha mellettünk él a szeretett teremtés, az épp elég ahhoz, hogy kevesebbre becsüljük.

Anyaisten

2 hozzászólás
Ibanez P>!

… mert árnyék csak ott van, ahol valóság is van: maga az árnyék is valóság.

Ceri>!

Lehetséges, hogy közel fél évszázadon át csak egyik oldalról figyeljük azt a lényt, aki megosztja életünket? Lehetséges-e, hogy megszokásból megrostáljuk szavait és gesztusait, s csak az marad meg bennünk, ami táplálja a sértődöttséget és növeli a haragot? Végzetes hajlam van bennünk, hogy leegyszerűsítsük az embereket, elvessük mindazokat a vonásokat, amelyek enyhítenék a túlzást, emberibbé tennék a torzképet, amelyre gyűlöletünknek szüksége van a maga igazolására…

138. oldal

olvasóbarát P>!

Valamennyiünket alakítottak meg megint átalakítottak mindazok, akik szerettek bennünket, s még ha nem voltak is nagyon kitartóak, az ő művük vagyunk- amelyt egyébként el sem ismernek magukénak, és nem is olyan soha, amilyennek megálmodták.

107. oldal (A szerelem sivataga)

forElle>!

Távoli rokonokkal meg lehet szüntetni az érintkezést; gyermekekkel, feleséggel másként áll a dolog. Persze, egyetértésben élő család is akad elég; de ha meggondolja az ember, hogy hány olyan házasság van, amelyben két ember kétségbe ejti és viszolyogtatja egymást egy asztal, egy mosdó körül, egy takaró alatt – különös, hogy milyen kevesen válnak! Utálják egymást és nem menekülhetnek egymás elől a ház két végébe…

Viperafészek

3 hozzászólás
forElle>!

Neki is úgy kellett volna meghalnia, ahogy a fajtájabeliek meghalnak: hogy ne tudja meg, mi az, szeretni – ahogy a fajtájabeliek, ahogy az emberek többsége.

Anyaisten

1 hozzászólás
Chöpp P>!

Nem a halál veszi el tőlünk azokat, akiket szeretünk; épp hogy megőrzi őket nekünk, tündöklő ifjúságukba zárva: a halál szerelmünk sója; az élet oldja fel a szerelmet.

Kapcsolódó szócikkek: élet · halál · szerelem
olvasóbarát P>!

Ha az anyja azt akarta, hogy csak általa éljen, mintegy az ő lélegzete által, se munkát, se szórakozást, se reménységet, se szerelmet versenytársul meg nem tűrt maga mellett, most diadalmaskodhat árnyai közt: alig hunyt ki a nap-anya, s a fiú, kizökkent föld, már a semmiben kering.

59. oldal (Anyaisten)

1 hozzászólás