!

François Jullien francia

Tudástár · 8 kapcsolódó alkotó

KatalógusnévJullien, François
Nemférfi

Képek 3

Könyvei 3

François Jullien: A meztelenség lényege
François Jullien: La identidad cultural no existe
François Jullien: The Great Image Has No Form, or On the Nonobject through Painting

Népszerű idézetek

kkata76>!

Az Ég és a Föld a házam, ez a szoba pedig a nadrágom. Mondjátok, urak, mi a csodát kerestek a nadrágomban?

12. oldal

kkata76>!

„A végtelen zengésnek hangja nincsen”
– írja Lao-ce. Ha egymás után megszólaltatunk néhány hangot a lanton, akkor máris hallhatóvá válik a csönd, amelyben azok hamarosan elmerülnek.

29. oldal

1 hozzászólás
kkata76>!

Egy nagy akttal találkozva a szemet egy csapásra elárasztja ez az előtte hirtelen megnyíló „minden”, s a védtelen tekintet nem tudja, hova irányuljon.

87. oldal

kkata76>!

… azt gondolnánk, hogy az öltözet mesterségességét lefosztó akt egyöntetűvé teszi az embert a természettel, mintegy visszaadja az embert a természetnek. Ez esetben viszont nem vennénk figyelembe az akthoz vezető rejtett dialektikát: ahogyan az öltözet – vagy inkább az öltözet megjelenése – egyértelműen elválasztja az embert az állatvilágtól, úgy az akt megjelenése a természetességhez való visszatérésként még inkább hangsúlyozza és felerősíti ezt a különbséget. A szintek megkettőződését idézi elő, a tiszta reprezentáció szintjét hívja életre. Csak az ember mezítelen és csakis ő lehet az.

18. oldal

kkata76>!

Póz vagy kontrapóz: tudjuk, hogy az álló akt esetében egy egész művészet jött létre, amely a támaszkodó láb és a pihenő láb közötti, finom egyensúlyhiányt létrehozó különbségre épül, melynek feloldása bizonyos dinamikát kölcsönöz az ábrázolt alaknak. Ám magát a cselekvést és a mozgást hagyományosan az egyik testhelyzetből a másikba való átmenettel adták vissza, s e testhelyzetek mindegyikében a legszigorúbb mozdulatlanságnak kellett érvényesülnie. Ehhez különféle nehézkes kellékekre volt szükség. A beszámolók szerint a klasszicizmus korának akadémiáiban a modellek botokra támaszkodtak, vagy a mennyezetről lelógó hevederek és kötelek tartották meg őket a kívánt testhelyzetben. Ezeket a kimerítő pózokat csak a XIX. század közepén kezdték fölváltani az időről időre változó testtartások. Állítólag Rodin volt az első, aki megengedte a modelljeinek, hogy maguk válasszák meg testhelyzetüket.

35-36. oldal