Fóti Péter

Hosszú harc, amíg rájön valaki arra, hogy nem kell azt csinálnia, amit mások mondanak neki, és nem kell olyan embernek lennie, amit mások elvárnak tőle.

17. oldal

Az a félelmünk, hogy ha nem nyúzzuk a gyereket, akkor nem tanul majd semmit és nem lesz belőle semmi, nehezen győzhető le. Az igazi tanulás azonban belülről motivált és olyan környezetben „virágzik”, ahol kérdéseket lehet feltenni, ahol beszélgetni lehet, ahol az ember biztonságban érzi magát.

62. oldal Útmutató rebellis tanároknak

Egyetlen gyerek sem jön fajgyűlölőként a világra; a rasszizmus még az öt-hat évesek számára is ismeretlen. A bőrszín azonban a számukra végtelenül lenyűgöző világ egyik lenyűgöző jelensége.

119. oldal Roxfort vagy Summerhill

A tanár nem a szülő helyébe lépő új tekintély, hanem a közösség építőmestere.

27. oldal Útmutató rebellis tanároknak

Ha valaki megnyeri ugyan az egész világot, de ezért elveszíti a saját boldogságát, akkor az élet értelmetlen.

156. oldal Erőszakos könyvek, erőszakos gyerekek?

A szokásos tanács amit a kezdő tanár kaphat: meg kell mutatni a gyerekeknek, hogy ki a főnök, és később aztán lazábbra lehet engedni a gyeplőt. Csakhogy ilyesmi nem létezik. Ha egyszer megteremtettük az elnyomás légkörét, minden későbbi lazítást trükknek vesznek a gyerekek, és igazuk is van, hiszen az ellenállás legkisebb jelére a tanár újra bekeményít.

76. oldal

Bele kell törődnie a tanárnak abba, hogy a gyerekek az iskolán kívül is tanulnak és hogy az iskolában is tanulnak anélkül, hogy a tanárra állandóan szükségük lenne. Tudják önmagukat és egymást korrigálni, ez pedig fejlődésük egyik fontos motorja, nemcsak az a valami, ami előtt elvileg hajlongani kell.

78-79. oldal

Az a fajta lázadó tanár, akit én igyekszem megszólítani, valahogy úgy látta a világot. ahogyan Lev Tolsztoj látta és leírta:

     Az iskolát nem úgy hozták létre, hogy az olyan legyen, ahol a gyerekek kényelmesen tanulhassanak, hanem úgy, hogy ott a tanárok kényelmesen taníthassanak. A gyerekek beszélgetése, mozgása, vidámsága, amely elengedhetetlen feltétele a tanulásnak, zavarja a tanárt, és ezért az iskola a kérdések börtöne, ahol a beszélgetés és a mozgás tilos. […] a felülről, erőszakkal létrehozott iskolákban a tanár nem a juhok pásztora, hanem azok börtönőre.
     Ahelyett, hogy belátnák, a siker feltétele adott helyzetben az, hogy tanulmányozzák azt a dolgot, amivel foglalkozniuk kellene (az oktatásban ez a „tárgy” a szabad gyerek), úgy akarnak tanítani, ahogyan ezt maguk megszokták és a legjobbnak találják. Ha pedig ez nem vezet eredményre, akkor sem a tanítás módját változtatják meg, hanem inkább a gyermeki természet megváltoztatására törekednek.

    Talán kevesen tudják, hogy Tolsztoj 1859 és 1862 között működtetett egy kis iskolát saját Jasznaja Poljana-i birtokán. Az iskolába Tolsztoj parasztjainak gyerekei jártak. Tolsztoj maga is tanított ott, és gondolatait az oktatással, az oktatási rendszerrel kapcsolatban egy saját maga finanszírozta újságban közzé is tette. Mielőtt iskoláját megnyitotta volna, megismerkedett az oktatás korabeli irodalmával, és ellátogatott Franciaországba, Angliába és Németországba, iskolákat tanulmányozni.

14-15. oldal

    Ha arról hallok panaszkodni, hogy sok hátrányos helyzetű gyerek nem tanul meg még olvasni sem, akkor arra gondolok, hogy vajon kezükbe került-e egyáltalán olyan olvasmány, amelynek értelme volt a számukra, ami róluk szólt, vagy pedig csak az iskolai olvasókönyvek száraz szövegeit kellett olvasniuk.

77. oldal

A szabályokat nem csak felülről lehet erőltetni, nem csak a hierarchiában lehet bízni, nem csak jegyekkel lehet fegyelmezni. A szabályok a közös élet folyamán kialakulhatnak, miközben a közösség tagjai megpróbálják kielégíteni különböző igényeiket. Minden igényt nem lehet érvényesíteni, ezért tárgyalási folyamatra van szükség. A tárgyalások folyamán kompromisszumok alakulnak ki, és bizonyos kérdésekben mindenkinek engednie kell ahhoz, hogy a közös élet működhessen.

32. oldal