!

Forgách András magyar

András Forgách

1952. július 18. (Budapest) –

NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Forgách_András

Képek 2

Könyvei 17

Forgách András: 12 nő voltam
Forgách András: Élő kötet nem marad
Forgách András: Valami fiatal szélhámos
Forgách András: Aki nincs
Szebeni András – Forgách András: Bevilágítás
Forgách András: Zehuze
Forgách András: Gonosz siker
Forgách András: Valami Figaro-féle alak
Forgách András: A szűz, a hulla, a püspök és a kések
Forgách András: Éhség

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Lassuló idő

Fordításai 10

Tennessee Williams: Drámák
Holdfény
Georges Didi-Huberman: Túl a feketén
Heinrich von Kleist: Drámák
Heinrich von Kleist: Elbeszélések
Christopher Marlowe: II. Edward
Heinrich von Kleist: A Schroffenstein család
Gerhart Hauptmann: Naplemente előtt
Robert Musil: Próza, dráma
Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais: A másik Tartuffe

Illusztrálásai 2

Nádas Péter: Az élet sója
Nádas Péter: Az égi és a földi szerelemről

Antológiák 5

Király Levente (szerk.): Körkép 2014
Tíz igaz történet 3.
Radnóti Zsuzsa (szerk.): Dinamit
Alexander Brody (szerk.): Alibi 20
Alexander Brody (szerk.): Felhő

Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Amikor rájöttem arra, hogy Tolsztoj Háború és béke című művét sohasem fogom elolvasni, és ezáltal duplán sértem meg mindkét szülőmet: anyámat azzal, hogy a könyvet továbbra is magammal hordozom, apámat azzal, hogy nem jutok a végére, elhatároztam, hogy kiemelem fejem az emberi konvenciók jármából, és csak azzal foglalkozom, emelt fővel, ami igazán és szenvedélyesen érdekel, a hangyákkal és a gépfegyverekkel.

(A megrázó beszéd teljes, rövidítetlen szövege)

Kapcsolódó szócikkek: hangya
4 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella P

Talán ezért szeretett nagyvárosban élni. A nagyvárosok tele vannak véletlen találkozásokkal és véletlen beszélgetésekkel: az a dolguk a nagyvárosoknak, gondolta F., hogy tele legyenek véletlenekkel és névtelenekkel. Éppen ezek a névtelen véletlenek adják ki a nagyvárost, ezeknek a névtelen véletleneknek az irtózatos tömege. Aztán az egyik véletlenbe – mint homok a gépezetbe – belekeveredik a sors.

40. oldal

1 hozzászólás
>!
Kuszma P

Annyira dühös azért nem vagyok, hogy ne tudnám megjátszani, mennyire dühös vagyok.

(Éjszaka)

>!
Biedermann_Izabella P

Nyilván azt hitte, ha közlik az írását, az élete is megváltozik. Vannak ilyen tévhitek megjelenő írásokkal kapcsolatban.

202. oldal

>!
Csabi P

A főhadnagy habozott. Annyira átlátszónak érezte, amit elő kellett adnia, de ilyen rövid idő alatt nem tudtak jobb legendát kiagyalni a kollégákkal, amit meghallva csak a hülye nem jön rá, hogy valójában miről is van szó. Az érintett személyek miatt mégis sokszoros óvatosság volt javallt. Pápainé úgy tett (vagy valóban így is volt), mint aki nem érti. A játszmák egymásba folytak. Egymás mellett folytak. Ha jól játssza meg, hogy nem érti, az azt jelenti, hogy nagyon is érti, és ha úgy tesz, mint aki érti, attól még nem biztos, hogy érti. Az volt a cél, hogy mindkét eset fennálljon. Segítsen, anélkül hogy értené. De az is elég, ha úgy tesz, mint aki nem érti. Katasztrófa volna, ha elszólná magát.

65. oldal

>!
Kuszma P

– Hát ezt nem hiszem el – mondta. És így folytatta: – Ezt nem hiszem el. – És hozzátette: – Ezt nem hiszem el. – De a biztonság kedvéért még egyszer így szólt: – Ezt nem hiszem el.

(Elutazás)

1 hozzászólás
>!
Csabi P

A fáradtság, a kimerültség, a kétségbeesés pillanataiban önkéntelenül héberül kezdett beszélni, észre se vette. Mint amikor két évvel később, a halálos ágyán, a kórházban, a morfium okozta öntudatlan állapotban váratlanul felült az ágyán, és kinyitotta a szemét. A szobatársa – később, mikor Pápainé holttestét lepedőbe bugyolálva már levitték a boncterembe – vidáman mesélte a fiúnak, aki éppen anyja holmijait szedegette össze a kórházi szekrény fiókjaiból, hogy az este, csak úgy játékból, próbaképpen odakiáltott az eszméletlenül fekvő Pápainénak: Smá Jiszróel! És Pápainé szeme kinyílt, felült az ágyán. Pedig akkor már halott volt.

76. oldal

4 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella P

Bármilyen érthetetlen mégis valahol érthető
Bár tudnám hogy hol ez a valahol

148. oldal

>!
olvasóbarát P

A gyerek érzései nagyon mélyek, irtózatosan mélyek, még ha a felszínen könnyűnek is tűnnek és változékonynak, a gyerek érzései – ezt csak akkor értettem meg, amikor Liliant másodszor is elveszítettem – mindent, de mindent tartalmaznak abból, akik valaha leszünk vagy lehetünk.

43. oldal

3 hozzászólás
>!
Goofry P

(…) semmire sem becsülöm az olyan őrülteket, akik fennhangon kérkednek az őrületükkel.

259. oldal