!

Fodor András magyar

1929. február 27. (Kaposmérő) – 1997. június 27. (Fonyód)

Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Fodor_András_(költő)
Életrajz

Könyvei 35

Fodor András: Így élt József Attila
Fodor András: A Kollégium
Fodor András: Szólj költemény
Fodor András: Igor Sztravinszkij
Fodor András: Meggyfa
Fodor András: A bábu vére
Fodor András: Ezer este Fülep Lajossal I-II.
Fodor András: Az idő foglya
Fodor András: Reményfutam
Fodor András: Megyek magam

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Nagy emberek élete, Így élt…, Szemtől szemben

Szerkesztései 3

Fodor András (szerk.): Verses országjárás
Fodor András (szerk.): Az idő hatalma
Fodor András (szerk.): Egry József arcképe

Fordításai 153

Geoffrey Chaucer: Canterbury mesék
Robert Burns: Robert Burns versei
Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei
Ferencz Győző (szerk.): Byron, Shelley, Keats versei
Alekszandr Szergejevics Puskin: Mesék
T. S. Eliot: T. S. Eliot versei
John Keats: John Keats versei
T. Aszódi Éva (szerk.): Fecskeköszöntő
Percy Bysshe Shelley: Shelley versei
Rainer Maria Rilke: Rilke versei

Antológiák 19

Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 36.
Baranyi Ferenc (szerk.): Aranyasszony
Lukács László (szerk.): Innen és túl
E. Fehér Pál – Garai Gábor (szerk.): Mai magyar költők antológiája
Rába György (szerk.): Verses világjárás
Illés Lajos (szerk.): Aki legdrágább, aki legszebb…
Hatvany Lajos – Glink Károly: Beszélő házak és tájak
Kormos István (szerk.): Szerelmes arany kalendárium
Bikády György (szerk.): Noé vesszeje
Medvigy Endre – Pomogáts Béla (szerk.): Ezerkilencszázötvenhat, te csillag

Róla szóló könyvek 5

Pintér László (szerk.): Fodor András és Takáts Gyula levelezése
Vas István: Az ismeretlen isten
Csűrös Miklós: „Emlékeinkből jövőt emelek”
Domokos Mátyás (szerk.): Konok idő
Olasz Sándor (szerk.): Vonzások és vallomások

Népszerű idézetek

>!
Hajnalcsillag

Nincs pénzük ahhoz, hogy kávéházba üljenek beszélgetni. Sétálnak, de a Duna-parton fúj a szél. Attilának mentő ötlete támad: „A Nyugati pályaudvaron nagyon szép plüssfotelok vannak a II. osztályú váróteremben. Megfizetjük a 20 fillért, s várjuk a vonatot, ami elvisz minket sehová…”

130. oldal

>!
Janka

Arabeszk

Azt álmodtam, hogy
mögöttem állva
szorosan átölelsz,
fejed nyakam gödrébe hajtva,
tested sikamló melege átsüt
csontjaimon,
s hogy körben
hatalmas hökkent csönddel
delejezi az égi gong a néma
sötétség kupoláját.

Éreztem orromban a füzfák,
a föld, a fű, a víz szagát,
de semmi késztetésre
nem mozdultunk,akár
az indiai templom
falán két összekulcsolódó,
meztelen egymásra ítélt,
szemközt a dermedt
örökkévalóval.

>!
Sippancs P

Gyötörjön, marjon bármi kényszer,
nem, nem pusztultok el ti mégsem;
bár csel vakít, kín lángja éget,
őrzöm végső hazát, a népet.
Hisz ők adják a szót, a nyelvet,
a szívnek végtelen szerelmet,
a dalnak ízt, a kedvnek szárnyat,
élő mezsgyét a pusztulásnak.
Támadjon bármi zord itélet,
mibennünk még egész az élet,
s megtart akármi vak-sötétbe
a parasztok konok reménye.

47-48. oldal

>!
zördög

Mit álmodik a kisgyerek,
hogy hajnalonta sírva ébred?
Még mindig fáj neki a torkán
betódult oxigén,
ez a fertőzött levegő, mely
számlált időre beköltözködött
mellkasa gyönge fújtatóiba?
Bennünket vádol panaszával,
amért az el-nem-vágott folytonosság,
az ösztönök mohó eszméiből
magunk után húztuk a létezésbe?
Vagy már az egyezményes jelbeszéd ez,
a vállalt szolidaritás?
A legérzékenyebb előőrs riadalma:
– Veszély van újra, féljen aki él!
A mozdulatlan éjszaka szegélyét
ott köszörüli ismét
az öntudat forró korongja.
És mert a hangja őszintébb a szónál,
fújja csak, fújja görcsökbe feszülve
az ember első énekét? . . .

*

De minden kérdés torzít a valón.
Amikor reggelente sírásra ébredek,
a szorongás tüskéin át is
mosoly kegyelme botladoz:
van itt valaki gondunkra leső,
minden kis moccanása
idegeink szálába kötve.
Az anya tudja, nem lehet nagyobb
a test gyönyöre, mint a felelősség,
ahogy ott áll a gazdátlan világ
zománchideg közönnyel vakító,
irdatlan árkai felett és
ez a kis rázkódó-síró
erő
kapaszkodik feléje.

Amikor reggelente hallom
a mindig távolabbról
sivalkodó panaszt,
fáj rágondolni, hogy
egyszer majd elmúlik ez is.

Fodor András: Gyereksírás · Fodor András

>!
Janka

A fogyhatatlan

Ne gondold, hogy e föld,
a természet csak mostohád.
Kevés akármi képzelet, álom
befogni, mit tobzódva egyre ád.

A kastély erkélye alatt
hányszor vallattad már furcsa fát,
milyen titkos parancsra göndörül
törzséből a sok görbeívű ág.

Álltál nyárvégi dombtetőn,
alattad ikrás vízen át
hajók jöttek-mentek,
máig sem érted,
köztük miféle üzenet
hunyorgott vissza rád.

S fönt Északon, hihette-e
szemed, amit káprázón újra lát,
hogy kígyóztak a vízben keskeny
földnyelveken a szálfaboronák,

s napszálltakor, amikor önnön
héjában megfordult a világ,
seszínű kovaködbe sikárlón
úsztak az éjszakák.

S mit átéltél imént a kertben,
érezve, nem léphetsz tovább…
Csoda ez is, hogy érintheted újra
a hárs kinyíló szerelemszagát.

>!
Nati_

Nagy Miklós névnapjára Tarnai Bandi vett egy léggömböt, s Micu kanala szárára kötötte.

>!
gyorgyi_m

Pár napja csak…

Pár napja csak, hogy nem vagy előttem
s már megképződik bennem a csoda,
hogy valahol a közönyös világok
öröktől forgó szerkezetében
vonásaidhoz kötözött a sors.
Egymás
gondjában létezünk.

Már fülem kagylójában vélem
hallani újra a hangot,
mely alattunk az össze-vissza város
esővert, fázós árkai fölött
menekítő honát, ízét
adja a tiszta szónak.

S érzem szemed másíthatatlan
fények, színek küllőiből
kinyíló kettős gyűrűjét,
amint eleven szirmába fogva
árasztja vissza rám az ég
megőrzött aranyát.

>!
Sippancs P

Nekem csak egy fáj igazán,
ha az támad meg, akit védek,
kiért ha menlevelet írtam
bűnjelként mutogatja,
s még magyarázza is: nyomasztó
szeretetem súlyától
ő a sértett.

105. oldal

>!
Ninácska P

Amikor az ötvenes évek közepén, az előző ötéves kiiktatódás után visszaigazolódtam a nyilvános irodalomba, szerkesztő főnökeim a Csillag folyóiratban arra ösztönöztek, segítsem rehabilitálni mestereimet is, próbáljam bizonyítani, hogy nem idegenkednek a társadalom gondjától, nem parnasszisták, nem pesszimisták…
Később, mivel főként új tehetségek fölfedezése volt a feladatom, az ő útjukat igyekeztem egyengetni, akkor is még, amikor 1956 után csak folyóirat nélküli szerkesztő, hasznosnak vagy éppen veszedelmesnek elkönyvelt külső tanácsadó munkatárs lehettem.
A hetvenes évektől kétes helyzetem javult: az Írószövetség költőszakosztályában módszeresen foglalkozni kezdtem a pályakezdőkkel, a Somogy folyóiratban vállalt szerepem pedig mindinkább beavatott a kallódó vidéki tehetségek problémáiba.
Kormos István hirtelen halála után az általa indított elsőkötetesek sorozatát is gondjaimba ajánlották a Kozmosz Könyvkiadó illetékesei, hogy a javaslataival magára maradt lektor, Nagy Gáspár munkáját segítsem. A többnyire rövid írások közös karakterjegye következésképp főként a missziós szándék: a kötetben való megjelenés révéig kalauzolás felelősségérzete.
Bár a válogatás csak költők munkásságával szembesít, s nem törekszik sem nemzedéki, sem stiláris teljességre, akarva-akaratlan tanulságos betekintést ád az irodalomtörténészek, kritikusok által ritkán regisztrált irodalmi közéleti háttérjelenségeibe, belső mozgásába.

>!
cassiesdream

Utazunk szakadatlanul
vonzások csillagrendszerében

Fodor András: Csak mi... · Fodor András