Fliegauf Benedek

Szerintem a depressziónak a legnagyobb oka az, hogy valaki egy szép napon rájön arra, hogy egész életében szerepeket játszott. Halvány gőze sincs arról, hogy ő tulajdonképpen ki valójában, de nem akar többé szerepet játszani, és nem tudja, hogy akkor mit csináljon. Ez a depresszió. Nem kémiai dolog, egzisztenciális dolog.

33. oldal

Van olyan páciensem, aki sokat panaszkodik. Azt mondom neki, hogy menjen el egy kis házikóba valahova, ahol mondjuk tíz kilometeres körzetben nincs senki. Ne vigyen magával semmit, se rádiót, se televíziót, se könyvet. Tíz-tizenkét napra legyen önmagával. Írhat, énekelhet, sétálhat, csinálhat, amit akar, de legyen önmagával. És vigyen magával valamit, amivel megölheti magát, vagy egy pisztolyt, vagy mérget, vagy kést, zsilettpengét, amit akar. És határozza el, ha meg akar halni, hogyha az élet tényleg olyan rossz, akkor ne jöjjön vissza, ölje meg magát ott. De ha visszajön, akkor ne panaszkodjék többé.
Van öngyilkosság előtti és öngyilkosság utáni karakter. Akik még sosem gondoltak valóban arra, hogy megölhetik magukat, azok az emberek, akik mindig panaszkodnak. Aki már rájött arra, hogy megölheti magát bármikor, amikor csak akarja, annak nincs miről panaszkodnia. Azok panaszkodnak, akik azt hiszik, hogy a föld egy börtön, ők elítéltek, itt kell életfogytiglan lenniük, és nincs kiút.

51-52. oldal

… esetleg a skizofrénia csak egy szó, amit arra használunk, hogy kiszedjük a közösségből azokat az embereket, akikről ha megtudnánk, hogy valójában miért szenvednek, akkor el kellene szégyellnünk magunkat. Vagy az illető családnak kellene, vagy az egész társadalomnak kellene elszégyellnie magát.

34. oldal

Olyan nincs, hogy az LSD-re valaki rá is tudna szokni. Minden alkalommal, amikor az ember beveszi, az olyan, hogy hát inkább ne.
[…]
De hogy miért lett illegális az LSD, nagyon érdekes kérdés. Nagyon sok olyan orvosság van, ami legális, és most nagyon sok orvosság van, ami illegális. Azok a pszichiátriai orvosságok, amik úgy nyugtatják az embereket, hogy elnyomják, és olyanokká teszik, hogy egyre normálisabban legyenek, ami azt jelenti, hogy kontrollálni lehessen őket, és meg lehessen mondani nekik, mit csináljanak, elfogadják az ilyen programozást, az olyan orvosságok mind legálisak. Az olyan orvosságok, amik fölébresztik az embert – hogy senki soha ne kontrolláljon, hogy én hipnózisban se azt csináljam, amit a szüleim akartak, meg ami talán jó a munkahelyemnek, azért, hogy pontosan úgy csináljam a munkámat, ahogy ők akarják –, azok illegálissá válnak.
Miután az ember megtanulta, amit az LSD tud tanítani, attól fogva nem engedi meg, hogy valaki is dominálja. Tehát nem lesz élen járó dolgozó, nem fogja megengedni, hogy valaki azt mondja, ezt és ezt meg kell csinálni a pénzért meg azért, hogy itt dolgozzál, és ha nem csinálod, akkor baj lesz. Akkor inkább nem csinál az ember semmit. Ha egy bizonyos szemszögből nézi, nagyon megijed az ember, ha a gyereke LSD-t szed, hogy jaj, hogyan fog ez a gyerek megélni a mi társadalmunkban. Mert a mi társadalmunkban csak úgy lehet megélni, hogyha az ember megengedi, hogy uralják. Azért fizetnek, hogy te beadd a derekad, és ha nem adod be a derekad, akkor nem kapsz pénzt. Hogyha erre valaki rájön, és azt mondja, inkább meghalok, akkor azok, akik beadják a derekukat, és úgy élnek, ezt látva úgy gondolják, gyorsan pszichiáterhez kell küldeni az illetőt, tenni kell valamit, mert hogyha neki ezt lehet, akkor miért csinálom én azt, amit én csinálok.

79-82. oldal

Én sosem szerettem otthon lenni. Tulajdonképpen hontalan voltam. Erre nagyon fontos volt rájönni. És ahogy Szász Tamás mondta egyszer: mindenféle elmebajnak a legnagyobb oka a hontalanság. Hogyha nincs fedél a fejed felett, akkor nagy bajban vagy. Viszont nemcsak a szegények hontalanok, hanem azok is, akik nem szeretnek otthon lenni. A nagy amerikai városokban megmérték, hogy a közlekedés gyorsabb reggel, mint este. Miért? Mert az emberek inkább mennek el hazulról, mint mennek haza. Ez nagyon szomorú.

26-27. oldal

Megértem, hogy miért kell az embernek hosszú élet. De az is egy szabad választás, ha valaki elhatározza, inkább élménydús életet él, és meghal, amikor harmincéves, minthogy unalmasan éljen kilencvenéves korig. Azt is meg lehet érteni.

72. oldal

Nagyon sok fiatalt a szülei azért visznek el a pszichiáterhez, mert például ül a faltól körülbelül másfél méterre, és nagyon nézi a falat. Ott ül órák hosszat. De senki sem viszi el a szülőket, mikor ők órák hosszat ülnek ugyanúgy, csak éppen tévét néznek.

38. oldal

Amikor R.D.Laing járta a világot, mindig, mindenhol megkérdezte, hogy ki mitől fél a legjobban. És egy kis gondolkozás után minden országban, általában mindenki azt mondta, hogy legjobban a szeretettől fél. Nem attól fél, hogy én nem tudlak szeretni téged, vagy nekem szeretni kell téged, hanem attól fél az ember, hogy szeressék. A legfélelmetesebb dolog önmagamat átadni, hogy valaki szeressen.

20. oldal

Az, hogy a szokásaink rabja vagyunk, az egy illúzió, az csak egy olyan alibi arra, hogy ne változzunk. A szabadság és a választás az a realitás, minden pillanatban azt tehetünk, amit akarunk.

79. oldal

Hogyha a pszichoterápia meggyógyítja a szenvedélyt, akkor azt mondja, egy szenvedélyt csak egy másik szenvedéllyel lehet meggyógyítani. A káros szenvedélyek pedig azért jönnek elő, mert az illető nem talált jobb szenvedélyt annál, mint ami nagyon káros.

68. oldal