Flann O'Brien ír
1911. október 5. (Strabane, Írország) – 1966. április 1. (Dublin)
Tudástár · 11 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv
| Teljes név | Brian Ó Nualláin |
|---|---|
| Katalógusnév | O'Brien, Flann |
| Nem | férfi |
| Életrajz | |
Könyvei 8
Népszerű idézetek
– Minden szó és szinte minden hang, mely elhagyja ajkaidat, zene a fülemnek – felelte anyám –, de igaz lelkemre, nem értem, mit beszélsz.
15. oldal
– Kelták! – szólt. – Mámoros öröm tölti el kelta szívemet, hogy ma itt lehetek, és keltául szólhatok hozzátok eme kelta fesztiválon a Keltaföld szívében. Hadd szögezzem le, kelta vagyok. Kelta vagyok fejem búbjától a kisujjam körméig – kelta elölről és hátulról, kívülről és belülről. Ti ugyancsak mind igaz kelták vagytok. Mindannyian kelta ősöktől származó kelta anyanyelvű kelták vagyunk. Aki kelta, az már csak mindörökké kelta marad. Jómagam – akárcsak ti – születésem napjától soha egyetlen szót sem ejtettem ki, mely ne lett volna kelta, és minden mondat, mi ajkamat elhagyta, a keltaságról szólt. Ha igaz kelták vagyunk, folytonosan a kelta megújulás és a keltaság kérdését kell elemeznünk. Mi végre adatott volna nekünk a kelta nyelv, ha nem-kelta dolgokról beszélnénk rajta? Az, ki bírja a keltát, de vonakodik a nyelv kérdését elemezni, nem igaz kelta a szíve mélyén; az effajta viselkedés nem válik javára a keltaságnak, mert az ilyen ember csak gúnyt űz a kelta nyelvből, és meggyalázza a keltákat. Nincs gyönyörűségesebb és keltább ezen a földön, mint az igazán igazi kelta kelták, akik igaz kelta keltául társalognak az igazi kelta nyelvről. Ezennel annak kelta rendje és módja szerint a fesztivált megnyitom! Éljenek a kelták! Éljen sokáig a kelta nyelv!
50-51. oldal
Éjnek évadján születtem a ház végében. Atyám egyáltalán nem számított rám, mert kevés szavú ember volt, és nem különösebben jártas az élet dolgaiban. […] Azt beszélik, anyám sem számított rám, és való igaz, a szóbeszéd szerint egyáltalán nem is anyámtól születtem, hanem egy másik asszonytól.
12. oldal
Trellis úgy rendezte el arcán pattanásait, hogy kifejezzék álmélkodása mértékét elméjében.
227. oldal
Ezelőtt sohasem hittem, még csak nem is gyanítottam, hogy van lelkem, akkor tudtam meg, hogy van. Azt is tudtam, hogy a lelkem a barátom, hogy idősebb nálam és teljességgel a javamat akarja. Kényelemszeretetből elneveztem Joe-nak.
33. oldal
Azzal felemelkedett teljes szálfenyő-magasságig, dallamos feleselésre összependítvén az éjszín macskabél húrokat, melyek redőzött kordbársony zekéjének szegélyére függeszték lápigyapot bugyogóját. Irdatlan vala az ő nagysága álltában. Akár százados tölgy dereka az ő nyaka, mit izomkötegek és kárbunkulus inak csomóznak, nem másért, mint helytállni tivornyázásban és az énekmondókkal való vetekedésben. Szélesb vala az ő mellkasa egy jó harckocsi rúdközénél, állától köldöke kútjáig fekete férfiszőr sűrű legelő rétje borítá s alatta húsnak több réteg kitűnő férfihús, nem másért, mint elfedni csontjait és megformálni ikermellbimbói párját. Az ő karja, mint vadállatok nyaka, barna inakkal és vérerekkel dagadó labda, nem másért, mint hárfajátékra, vadászatra és bárdokkal való versengésre. Két combjának vastagsága egy ló hasának vastagságával vetekedett, lábikrájának formája csikóhasnyira sudarasodott. Másfélszáz pulya kényelmesen eljátszadozhatott hatalmas hátsójának terjedelmén, mellyel feltartóztathatott akár egy hegyszorosban vonuló harcos alakulatot.
Vagyok bárka hullámverésben, mondta Finn,
Vagyok véreb tüskemancsnak,
Vagyok őzsuta gyorsasága,
Vagyok terebély fa szélostromra,
Vagyok szélmalom,
Falban lyuk vagyok én.
Lápiposztó gatyájának ülepébe az elágazásnál beleivódott Slieve an Iarainn póréhagymájának zöld alkímiája, mert ez volt az a hely Erin szívében, ahol szokása volt az év egy részét tölteni embereivel, vadászva, lándzsájával átdöfve a fekete vadkan sonkáját, madárfészket kutatva, odvakat fürkészve, felszívódva kis hegyi csermelyek ködében, zöld zsombékon üldögélve Fergusszal, gyönyörködve a fiúk labdajátékában.
Hátán éjszín macskabélhúros zekéjének kásmírszövetét csontfekete kökény és szemérem-szöszméte pöttyögette, valamint Kelet-Erin horhosainak ezerféle és változatos árokparti áfonyája, mert szokása volt embereivel az év egy részét itt tölteni, adakozó lelkű asszonyoknak szépet s tomporukra kezet téve, sebesröptű kelevézeket hajítva Slieve Gullian szarvasgímje nyomába, felverve a bozótban a vaddisznót és tudós dialektikába bocsátkozva a táskás szemű brehonokkal. Az ő térdeit és lábikráit, melyeket vaskos pólya pólyált és hatfonatú hajókötelek kötöztek, százféle árnyalatú szityek és szutyok színezte, méhsör folyása és mézbor csermelyei edzették keményre és csupra csurranó cseppjei, mert szokása volt embereivel az estéket ivással tölteni.
Vagyok ifjú királyasszony keble, mondta Finn,
Vagyok eső ellen zsúpfedél,
Vagyok sötét vár, ha denevérszárny csattog,
Vagyok connachti fül,
Vagyok hárfa húrja,
Szúnyog vagyok én.
Halovány orcájában sziklaszirt az ő orra, tejfehér tengerek fölé messze nyúló, magassága tíz harcosnak magassága, kik egymás vállára hágnak, szélessége pedig Erin országának szélessége. Orrlikainak üreges barlangjában menedékre lelhetett húsz fegyveres harcos faltörő kosaikkal s törzsoszlopaikkal együtt, s vélük ollavok és bárdok népes, törvénykönyvekkel és írástekercsekkel, szagosfűcserepekkel és alabástrom gyógykenőcsbödönökkel dúsan megrakodott kísérete.
[…]
Halovány teliholdhoz hasonlatos orcáján olyan széles és olyan hosszú az ő szája, mint Ulster földje, vörös ajkak kerítése határolja és láthatatlanul ott őrködik benne éber sokasága mézsárga fogainak. Minden egyes foga, akár egy kukoricagóré, árnyékos odvában egy tüskéktől gyötört eb vagy lándzsától átjárt borz enyhhelyet lelhet. Mint növendék cserfaerdőé, olyan a szemét strázsáló szőrök sudársága, mint hóban lemészárolt hadak, szeme pillantása. A szemét borító renyhe bőrzsákok színe, mint a füstön forgott sajté, mint kikötőben estvéledve a vitorlavászon, elegendő szemtakaró egész Erin befedésére.
14-17. oldal