Fischer Ferenc magyar
Katalógusnév | Fischer Ferenc |
---|
Könyvei 5
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Studia Historiae Dialóg Campus
Szerkesztései 1
Illusztrálásai 1
Népszerű idézetek
Chile, mely 19. századi háborúiban győzelmeit mindig annak köszönhette, hogy Dél-Amerika csendes-óceáni partvidékén a tengeri hegemóniát sikerült kivívnia s megtartania, a US Navy megerősődésével összefüggésben, s Washington Délre irányuló törekvéseivel szemben preventív lépéseket fontolgatott és tett is. Miután az USA 1903. november 6-án elsőként ismerte el Panama függetlenségét, a chilei El Mercurio 1903. november 12-i számában vetődött fel először nyíltan, komoly formában az Ecuadorhoz tartozó Galápagos-szigetek kérdése, pontosabban az, hogy Ecuador Chilénak, s ne az Egyesült Államoknak adja bérbe e szigeteket.
131-132. oldal (Hispánia, 1999)
Fischer Ferenc: „Dél-Amerika poroszai” Németország és Chile katonai-tengerészeti kapcsolatai (1885-1931)
Chile minden áron meg akarta akadályozni azt, hogy Ecuador a szigeteket eladja az USA-nak, ezért Santiago nemcsak katonai, hanem tengerészeti missziót is fenntartott Ecuadorban. Az „Admiralstab der Marine” Freiburgban őrzött aktái alapján jól nyomon követhető az a küzdelem, mely formálisan ugyan az USA és Ecuador között zajlott a szigetek kérdésében, valójában azonban Ecuador ellenállása mögött Chile állt, Chile mögött pedig Németország és Nagy-Britannia. A német külügyi levéltár Bonnban őrzött iratcsomói, az úgynevezett „Galápagos-akták” alapján állítható, hogy az Ecuadorban tevékenykedő chilei katonai-tengerészeti missziók kulcsszerepet játszottak abban, hogy a USA nem tudta megkaparintani a szigetcsoportot. Németország maga is nagy érdeklődést mutatott a stratégiai jelentőségű szigetek iránt, de megszerzésükre nem gondolhatott. Ezért támogatta azt a chilei törekvést, hogy a szigeteken chilei haditengerészeti bázis jöjjön létre. Német részről a chilei kézben lévő Galápagos-szigeteket elővédnek, s mint ahogy az egyik diplomáciai jelentésben fogalmazott, „hullámtörőnek” tekintették volna a gyorsan növekvő észak-amerikai befolyással szemben.
132. oldal (Hispánia, 1999)
Fischer Ferenc: „Dél-Amerika poroszai” Németország és Chile katonai-tengerészeti kapcsolatai (1885-1931)
„Sztálin a háború végén azt tanácsolta a jugoszláv kommunistáknak, hogy egyezzenek ki II. Péter királlyal, majd hozzátette: – Aztán, ha megerősödtek, kést a hátába…”
41. oldal
Fischer Ferenc: A megosztott világ A Kelet–Nyugat, Észak–Dél nemzetközi kapcsolatok fő vonásai (1941–1991)
Az évenkénti látványos katonai parádék, a tiszti pálya hivatássá és karrierpályává válása, a fegyelmezett és jól szervezett hadsereg, melybe évente az általános hadkötelezettség alapján fiatal chileiek ezreit sorozták be, az európai, észak-amerikai, latin-amerikai sajtóban megjelent dicsérő-elismerő szavak a chilei hadseregről, mint az Újvilág legjobb hadseregéről, azaz a „Dél-Amerika poroszaivá” válás jelentős hatást gyakorolt a chilei társadalomra, illetve egyes rétegeinek a Németország iránti megítélésére. Reichenau német követ még 1903-ban kifejtett gondolatai a chilei hadsereg „elnémetesítéséről”, annak előnyeiről az évek előrehaladtával fogékony követőkre talált nemcsak a tisztikarban, hanem számos chileiben is.
76-77. oldal (Hispánia, 1999)
Fischer Ferenc: „Dél-Amerika poroszai” Németország és Chile katonai-tengerészeti kapcsolatai (1885-1931)
Silva Vildosola, a neves chilei újságíró, aki az I. világháború alatt nyíltan hangoztatta az antant iránti elkötelezettségét, s a német katonai befolyás leghevesebb chilei ellenzői és kritikusai közé tartozott, 1916-ban jelentette meg francia nyelven „Le Chili et la guerre” című brossúráját. Ebben kereste a jelentős német befolyás okait hazájában, és arra a következtetésre jutott, hogy „a német módszerek alkalmazása, sikereik iskoláinkban és laktanyáinkban megmutatott nekünk, kormányozhatatlan latinoknak, akiknek megrögzött fegyelmezetlensége már oly sokba került, egy új világot, egyszóval a szervezés világát. A szembeszökő rendetlenség, amely a szerveződés útján lévő fiatal országokra jellemző…; végül létezik még egy összetevője a németekkel szemben megnyilvánulú rokonszenvnek, melyről bizonyos chileiek tanúságot tettek: az erő kultuszáról van szó, amely nem a legjobb vonása a Spanyolországtól örökölt karakterünknek. A nevelés ellenére azonban néha a konkvisztádort láthatjuk újra feltűnni a mai dél-amerikaiakban.”
77. oldal (Hispánia, 1999)
Fischer Ferenc: „Dél-Amerika poroszai” Németország és Chile katonai-tengerészeti kapcsolatai (1885-1931)
John Quincy Adams, az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere a Kuba kapcsán megfogalmazott „érett gyümölcs politikáról”, 1823
A politikai gravitációnak éppúgy megvannak a maga törvényei, mint a fizikainak. Ahogy a gyümölcs, amelyet a szél leszakít a fáról, nem tud-még ha akarna sem-fennmaradni a levegőben, úgy a Spanyolországból leválasztott és mesterséges kapcsolatait vele megszakító Kuba sem tudja fenntartani magát, és elkerülhetetlenül vonzódnia kell az észak-amerikai szövetséghez…
Fischer Ferenc: A kétpólusú világ 1945–1989 Tankönyv és atlasz
Minden kétséget kizáróan a chilei-német katonai kapcsolatok bemutatásának egyik legfigyelemreméltóbb dokumentuma magától Körner tábornoktól származik, aki a legolvasottabb német katonai folyóiratban, a Militär-Wochenblatt-ban 1910-ben jelentette meg „A chilei fegyveres erők történelmi fejlődése” címmel 43 oldalas elemzését. A katonák „egyéni kiképzése” kapcsán azt írta, hogy „a chilei újoncok húsába, vérébe ívódott a fegyelem. A csapatok kiképzése a német szabályzatok keretei között folyik, melyet Japánban sem utánoznak olyan hűségesen, mint Chilében. A csapatok külsője megtévesztésig hasonlít a poroszhoz, amíg fel nem tűnik az arcbőr sötétebb tónusa.” Körner oldalakat szentelt annak leírására, hogy a kaszárnyák falai között a régi porosz kötelességtudatra nevelt poroszosított chilei tisztjeiktől mit tanultak az újoncok: az általános hadkötelezettség bevezetése óta a hadsereg „a nép iskolájává vált, a szó legigazibb értelmében.”
67. oldal (Hispánia, 1999)
Fischer Ferenc: „Dél-Amerika poroszai” Németország és Chile katonai-tengerészeti kapcsolatai (1885-1931)
Sztálin az amerikaiak koreai hadviseléséről, 1952:
Az amerikaiak kalmárok. Minden amerikai katona kufár, akit csak az üzletelés érdekel. A németek 20 nap alatt elfoglalták Franciaországot. Már két év eltelt, az USA még mindig nem tudta leigázni a kis Koreát. Miféle erő ez? Amerika legfőbb fegyverei… a harisnya, a cigaretta meg a többi árucikk. Megakarják hódítani az egész világot, de még a kis Koreát sem tudják leigázni. Nem, az amerikaiak nem tudják hogyan kell harcolni… Az atombombában és a légierőben van minden bizodalmuk. De egy háborút nem lehet megnyerni ezekkel.
Fischer Ferenc: A kétpólusú világ 1945–1989 Tankönyv és atlasz
Joszif Visszarionovics Sztálin a Vörös Hadsereg politikai szerepéről:
„Ez a háború eltér a múltbéli háborúktól, ha valaki területet foglal el, ezekre a területekre rákényszeríti a saját társadalmi rendszerét. Ahova a hadsereg eljut, ott a saját rendszerének szerez érvényt. Másképp nem is volna lehetséges.”