Ferenczy Béni magyar

S amikor már nem fogok élni,
és mocsokká rágott a föld,
ti, néma varázslók, megváltók,
emeljetek ki drága zöld
véretekkel, emeljetek föl
a sár fölé, és írjatok
poromból szebb verset az égbe,
mint amilyent ma én tudok.

Szabó Lőrinc: A fákhoz, a költőkhöz

A hallgatózó kert alól
a fa az űrbe szimatol,
a csend törékeny, és üres,
a rét határokat keres.

Riadtan elszorul szíved,
az út lapulva elsiet,
a rózsatő is ideges
mosollyal önmagába les:

távoli, kétes tájakon
készülődik a fájdalom.

Pilinszky János: Őszi vázlat

Oly mozdulatlanul nyugodtak
a kerti fák az őszi fényben.
Talán a nyárról álmodoznak,
csak egy levél hull néha szépen.

Az élet csöndje ez a béke,
a nyugalom e nagy tenyészet,
örök erők szent szövedéke,
lehullt levél én, elenyészek.

Avar leszek majd az avarban,
míg fölöttem a fiatal fák
a lombjaikat diadallal
az örök égnek felmutatják.

Juhász Gyula: Fák

Weöres Sándor: A hársfa mind virágzik…

A hársfa mind virágzik,
a csíz mind énekel,
a lomb sugárban ázik,
csak szíved alszik el.

Nyílnak feléd a lányok,
mint ékszer-ládikók –
nem is figyelsz utánok,
kedved beszőtte pók.

Már csak hitet szeretnél,
szolgálnád Ég-Urát,
minden hiút levetnél,
viselnél szőrcsuhát.

A hársfa mind virágzik,
a csíz mind énekel,
a lomb sugárban ázik,
csak szíved alszik el.

46. oldal

A rajzot minden képzőművészeti alkotás alapjának kell tekinteni.

(első mondat)

Röhögő pirosak,
epés violásak,
csillogó fehérek,
viszik harsányan a szót.

Filozófus kékek,
haragos-zöld mályvák,
gyunyoros vörösek,
el-elszólják magukat.
…..

6. oldal Ady Endre Őszi, forró virág-halom

Rákos Sándor: Fa képe a patak tükrében

Tudom, megtanultam elég korán,
hogy amit látok, tükörkép csupán,
csalóka ábránd, nem igazi fa,
s bár ennek is van lombja-sudara,
mégsem dalol rajta részeg madár,
mert a madár az igazira száll –
az igazira? De vajon ami
annak látszik, nem tükröz valami
még igazibbat, mely van valahol –
s a legősibb madár azon dalol?

56. oldal

Fodor András: Káprázat

Sugarát a tágas út
kifeszíti rám,
lila köd babrál távol
márvány-homlokán.
S föltetszik a mondhatatlan,
amit csak az álom ért el:
körülfog az őszi város
emberarcú derűjével.

Párát libegtet a föld,
lélegzik a kő,
vízen, égen tündököl a
könnyű levegő;
fák között a villanások
rámlobbannak, elsuhannak….
Nem tudok szemébe nézni
az időtlen pillanatnak.

Labirintust sző körém,
befed a fasor,
sárga ernyők meleg árnya
arcomba hajol.
Lépkedek a fanyar-édes
ázott lombok illatában.
Mért kell elveszteni újra,
amit egyszer megtaláltam.

66. oldal

Az arányok megállapításáért ne folyamodjunk az iskolában szokásos méréshez, mely abból áll, hogy kinyújtott karral egy pálcán, ecsetnyélen vagy ceruzán lemérjük az előttünk álló figura vagy más lerajzolandó tárgy méreteit, arányait, s az arányoknak ezt a viszonyát visszük át a papírra, illetve vászonra. Így csak mankóhoz szokunk ahelyett, hogy arányérzetünket fejlesztenénk, s magunkat helyes látásra nevelnénk.

13. oldal (1979)

A fametszet a legrégibb grafikai eljárás. Egyidős a kínai-japán kultúrával, mert elmondhatjuk, hogy amióta Távol-Keleten a szép, tarka selyemkimonót hordják, azóta él a fametszet őse is, a mintanyomó dúc.

148. oldal (1979)