!

Ferdinandy György magyar francia

1935. október 11. (Budapest) –

NemFérfi
Wikipédiahttps://hu.wikipedia.org/wiki/Ferdinandy_György

Könyvei 35

Ferdinandy György: Álomtalanítás
Ferdinandy György: A Pourtalés-kastély lakói
Ferdinandy György: Egy sima, egy fordított
Ferdinandy György: A francia vőlegény
Ferdinandy György: A francia asszony
Ferdinandy György: Kagylócska
Ferdinandy György: Szerecsenségem története
Ferdinandy György: Trópusi szerelem
Ferdinandy György: Vadnyugati origó
Ferdinandy György: Üzenőfüzet

Antológiák 24

Turi Tímea (szerk.): Körkép 2016
Boldizsár Ildikó – Sárközy Bence (szerk.): Körkép 2008
Király Levente (szerk.): Körkép 2015
Hegedős Mária (szerk.): Körkép 89
Berkes Erzsébet (szerk.): Százszorszép novellák II.
Turi Tímea (szerk.): Körkép 2018
Körmendy Zsuzsanna (szerk.): Körkép 2004
Körmendy Zsuzsanna (szerk.): Körkép 2003
Hegedős Mária (szerk.): Körkép 95
Körmendy Zsuzsanna (szerk.): Körkép 1998

Róla szóló könyvek 1

Förköli Gábor – Gintli Tibor – Inzsöl Kata (szerk.): Hétfő este a Ménesi úton

Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Mondják, hogy annak idején Wass Albert, az író is ebbe a gyülekezetbe tartozott. Az én időmben még akadtak, akik ismerték szegényt. Ki kellett volna faggatnom őket. De én hajthatatlan voltam fiatal koromban. Megfogadtam, hogy rossz írókkal nem foglalkozom.

76-77. oldal (Az apa látogatása)

Kapcsolódó szócikkek: Wass Albert
>!
ppeva P

– Látom, Önöknél is így van! – kacsint rám egy mázsás biztonsági őr. Látja, hogy nem értem, megmagyarázza:
– Én hordom a nadrágot, de hogy melyiket, azt az asszony mondja meg!

198. oldal

>!
Kuszma P

Egy szó azonban több annál, amit jelent. A szavak – ki is mondta? – nemcsak jelentést hordoznak, mint a szenesemberek. Minden szónak szelleme van. Van úgy, hogy egy jó címből növi ki magát a szöveg.
A kallantyú, példának okáért. Egy feszes textusban még a töltelékszavak is fontosak.

49-50. oldal (Szavak)

Kapcsolódó szócikkek: szó
>!
Kuszma P

A tanár úr nem szerette az irodalmat. Nyelvtant tanított, grammatikát. Szabályokat és kivételeket. Verset az ő óráin még csak felolvasni sem lehetett. Máig sem felejtem el: egyik társunktól megkérdezte, hogy ugyan mit csináltak ott kint, a réten, Lilla és Csokonai.
– Borozgattak, viccelődtek! – vonogatta a vállát a megkérdezett.
Ebben maradtunk, ezek voltak Galambos tanár úr, a Tubi értelmezésében az anakreoni dalok.

306-307. oldal (Tubi)

3 hozzászólás
>!
fióka P

Azután már nem történt semmi. Reggel felkelt a nap, fényt adott, és meleget. Estére elfáradt, lepihent, akár az emberek. Nyáron meleg volt, télen pedig hideg. Vaszilevszkij elvtárs fent trónolt a hét vezér lovas szobra helyén, jutalmazott és büntetett. Rend volt, béke, nyugalom. A kizsákmányolók – mint nevük is jelezte – zsákot hordtak. Este mindenki – elnyomók, elnyomottak – karban írta a feljelentéseket. A legtöbb gyerek apja azonban nem írt: hulla volt. Ismeretlen katona. A falakat ilyen feliratok díszítették: éljen április négy, éljen november hét, éljen május egy. Ki merte volna felírni, hogy éljen édesapa?
A halottak porából gyermekláncfű nőtt.

86. oldal, A mosoly albuma

>!
Cipőfűző

A garázsból a kapitányságra megyek. Útközben, a Körtéren, keresek egy trafikot. Tervet kérek. Munkás is jó lesz – teszem hozzá, amikor látom, hogy nem értenek. Vagy Kossuth.
– Haza tetszett jönni! – állapítja meg a trafikos.
– Meglátszik rajtam?
– Hol van már kérem a Terv? Tíz éve nem kértek tőlem Kossuthot.
– Mi van akkor? – kérdezem.
– Szabadság! – feleli. – Fene nagy szabadság. Az emberek Pall Mallt szívnak, Winstont vagy Camelt. Azt ott! – mutatja. – Amelyiken teve van.

25. oldal, Hát ennyi

>!
Cipőfűző

Behívnak, leültetnek.
– Hát igen! – mondják. Egy kivilágított üvegfalra akasztják a felvételeket.
– Ezek itt, tetszik látni, a hörgők. Ezek pedig a nyirokmirigyek.
Benyit egy asszony is:
– Operábilis? – kérdezi, és az én orvosom azt feleli: nem.
Végre egy jó hír. Mert ezek itt rólam beszélnek. Időbe kerül, mire észreveszem.
– És most? – kérdezem.
– Meglátjuk – felelik. – Nincs két egyforma eset.
– Egyen-igyon – mondják. – Élje az életét. Érezze jól magát, ha lehet.
Az asszony mellém ül. Tetszik neki, hogy négy országban él a négy gyerekem. Mindenáron tudni akarja a címüket. Nem könnyű lebeszélni: végül is vonakodva beírja, hogy hozzátartozói nincsenek.

75. oldal, Hát ennyi

>!
ppeva P

Tizenöt éve élek ezen az apró trópusi szigeten. Véletlenül megláttam a hirdetést, éppen állás nélkül voltam, és volt egy spanyol, Ramon, aki segített kitölteni a kérdőíveket. Felvettek, megküldték a hajójegyet.
Azóta itt vagyok. Békén hagynak, fizetnek. A szerződésem húsz évre szól, nemsokára nyugdíjba megyek.
Barátaim nincsenek. Ismer mindenki, nem érzem egyedül magam. Élem az életemet. Nemcsak én vagyok így: másokat is átszippantott az Óvilágból az egyetem. Van itt osztrák filozófus, trieszti tornatanár, galíciai pap tanítja a teológiát, mind hozzám hasonló magányos emberek.
Köszönünk egymásnak, de nem közösködünk. Errefelé gyorsan múlnak az évek. Nincsen ősz, se tavasz, észre se veszi az ember, máris elszállt az a húsz év, aztán fel is út, le is út, mehet.
A barátkozás civilizált dolog. Véd-és dacszövetség, mit tudom én. Itt nem volt soha háború. Tanítani kell, mert senki nem érti. Egész évben teremnek a fák, a napfény, a tenger ingyenesek. Mire szövetkezzen az ember? Ki ellen? Akinek pedig nincsen ellensége, annak barátja se lehet.
Erre persze nem jön rá senki egyik napról a másikra. Az újonnan érkezők például fel szokták keresni a régieket. Elmondják, honnan jönnek, felsorolják a terveiket. A régiek figyelmeztetik őket, hogy a vizet forralni kell, és az ágyasát nem kell feleségül venni senkinek.
Ezzel ki is merülnek a témák. Ülnek egy darabig a ventilátor lomha szárnya alatt. Nincsen más mondanivalójuk. Az égbolt ólomkorongja alatt hullámzik a meleg.
Van azért még valami, ami összeköti az újakat és a régieket: a félelem. Mi lesz, ha minden így marad, ha nem történik semmi soha többék, ha ez az átmeneti állapot végleges? Ha nem találnak vissza a nagyvilágba a trieszti tornatanárok, ha az osztrák filozófusok nem lelik többé kint az életben a helyüket?
Mind álmodnak róla, rendszeresen. Eltévedtek, nincsen se út, se ház, leírták, elfelejtették őket az Óvilágban az emberek. Ilyenkor felkeresik egymást, rázza őket a láz, terveznek, számolják az éveket.
Meggazdagodnának ilyenkor: aki meggazdagszik, akármikor elmehet. Még nem volt példa rá, de miért ne? Amikor visszatér a meleg, amint jött, elmúlik a félelem. Megnyugszik az ember: az esős évszakban a párába fúl minden elhatározás, az unalom zöld akváriumában legfeljebb álmodozni lehet.

5-6. oldal

>!
ppeva P

Azt szokták mondani, hogy a szigeten nincsen fajgyűlölet, a fehérek és a feketék együtt élnek. De a keveredés önmagában semmit se jelent. Mindenki ismeri a versikét:
_Ha egy fehér egy feketével ebédel,
akkor tartozik neki az ebéddel,
De az is lehet,
Hogy a fekete fizet._
Mivelhogy nem erőszakos a rasszizmus, úgy lehet tenni, mintha nem venné észre az ember. Kedveskedve negritának hívják a fehérbőrű lányokat is, a fehérek és a feketék együtt utaznak a buszokon. De hány feketét láttál már egy bank pultja mögött?
Így aztán, hogy javítsanak a fajukon, para mejorar la raza, az emberek náluk világosabb bőrűekkel kötik össze az életüket. A gyerekeik fehérebbek lesznek, nem tehetnek szemrehányást a szüleiknek, ha később rájönnek, hogy mégy így is hátrányos helyzetűek.
Ez persze nem tetszik nekem, az emberi fajt nem úgy kellene nemesíteni, mint a jószágot. De hát értem én, hogy egy feketének az az egyetlen esélye, ha jól házasodik. …
… Ami engem illet, soha nem bántak rosszul velem. És Juana, a barátnőm, majdnem teljesen fehér. Ezekről a dolgokról gyakran beszéltünk vele. A nagymamája egészen sötétbőrű volt, de nem szerette a feketéket. Egy fehér földműveshez ment feleségül. Tizennégy fiúgyermeket szült, és az egyik nagyon sötét volt, koromfekete. Ez volt a barátnőm legkedvesebb bácsikája, őt virrasztottuk, amikor először mentem fel a hegyekbe. Mégis azt állította, hogy nem menne férjhez egy feketéhez. Már alig maradt néger vér az ereiben, nem akarta elveszíteni ezt az előnyt.
Amikor Északon élt, a fehéreknek chicana volt, latin, és a feketék számára – beké. Fehér telepes. Egyedül maradt, senkivel sem barátkozott. Azt állította, hogy a feketék közönségesek, de én, ami engem illet, inkább vidámnak tartom őket. Nem olyan gondterheltnek, mint a fehéreket.

71-72. oldal

>!
fióka P

Politizálnak, egyre meggyőzőbben ordítják fülembe betéve tudott igazságaikat. Az ellentábor két házzal odébb teszi ugyanazt. Egymással nem beszélnek, kölcsönösen hazaárulónak tartják ellenlábasaikat. (Mit árulhat el, aki semmit sem tud?) (Hol itt a haza?)

240. oldal, Zoo