Fenyvesi Ottó magyar
1954. október 28. (Gunaras, Jugoszlávia) –
Katalógusnév | Fenyvesi Ottó |
---|---|
Nem | férfi |
Honlap | fenyvesiotto.hu |
Képek 1
Könyvei 14
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Gemma Könyvek · Scolar Prím Scolar
Szerkesztései 3
Fordításai 3
Illusztrálásai 2
Antológiák 9
Róla szóló könyvek 1
Népszerű idézetek
megittam száz kancsó mesét,
mert fiatal voltam, kétségbeesett gyorsúszó!
79. oldal („THIS IS NOT A LOVE SONG”)
Fenyvesi Ottó: Tele van a memória Versek és átköltések
Tolom a biciklit
a régi római úton,
Paloznakról Lovasra, hazafelé.
Huzat van vagy csak fuvallat,
körülöttem tűsarkú cipőben
tündérek tipegnek,
ujjuk hegyén drága körömlakk.
Bugyijuk selyemből.
A hegyoldalból zene szól,
dől a lármaörvény.
Azt mondják: jazz,
szerintem semmi köze hozzá
(az más műfaj: vér és verejték).
Inkább vidámkodó funky sznoboknak:
Kool and the Gang. Pehelysúly,
majdnem a legkönnyebb súlycsoport.
Mindenki el van ájulva magától.
Muzsika száll a vízen.
A parton személyvonat zakatol.
Takarodót fújt az értelem.
Az éjszaka mélyére szörnyek vonulnak.
A tó vizén vitorlák ringnak.
Az alkonyban út tekereg.
Tolom a biciklit.
Durrdefekt.
A hátsó gumiban nincs levegő.
Mindenki el van ájulva,
oxigén után kapkod.
86-87. oldal (Paloznak overdrive)
Téged meg ki a franc kérdezett?
A falnak dőlve egy nőbe élvezett
a Tolsztoj utca legjobb gitárosa.
MAXIMUM ROCK AND ROLL
Fenyvesi Ottó: Tele van a memória Versek és átköltések
Blues az óceán felett
Az élet szépen lassan megy tovább.
Rá lehet pakolni zongorát,
három bőrönd akkordot,
atlanti basszust, hektárnyi magányt.
Egyszer valahol kék volt a tó.
A Huron. A Michigan vagy az Ontario?
Az élet és a halál mezsgyéjén
azok voltak utolsó perceink,
immár gombnyomás lettünk
egy jobbfajta komputeren.
A falban szögek és száznyárnyi napsütés.
Szomorú zűrzavar körülöttünk,
kezed néha a térdemen.
Még nem állnak rosszul dolgaink.
Az élet szép lassan tovaszáll.
Rápakoltunk egy zongorát,
háromnegyed ütemet meg valaki fogsorát.
A virágok sárban feküsznek.
Szavaidtól reszket a homály,
fáj az élet, fájnak a falon a festmények,
már dereng rajtuk az alkonyat.
Valami bezárul végérvényesen.
Egyszer volt, többször nem lesz óceán.
S mégis a félig nyitott ablakon
az ember még vár valakit,
olykor látni vél egy féllábú gólyát.
Az élet szépen lassan hömpölyög.
Szállít nekünk zongorát, basszust, ütemet.
Kilencvenfokos szögeket, többet is talán.
Az volt az utolsó zeneszám:
Kék volt egyszer az óceán.
És ottfelejtett az Isten bennünket
élet és halál mezsgyéjén.
Édes illatok kúsztak a levegőben.
Múltunk roncsait takarítják.
Egyszer majd pulóvert húznak
a holtakra, felpakolják a zongorát,
valaki fogsorát és béke honol a vizeken.
Szekrénybe kerül egy nagykabát.
Legfeljebb néha kék lesz az óceán.
Az élet szépen pokolra száll.
Nem álom, javíthatatlan memória.
Semmi évforduló, csak semmi halálfélelem.
Gladiátormagány és egy disznó az udvaron.
Az élet kemény és nagyon hamar.
Hangolni zongorát, ráálmodni szünetjelt,
szóközt és táncoló hangjegyet.
S ahogy majd kebleden reszket a homály,
ahogy pucérra vetkezünk az Istenek előtt,
és ahogy majd vég és kotta nélkül
cipeljük a zongorát, a nagy feketét
és a hatalmas, kék óceánt.
Markában homokot szorongatott.
Gyerekkorában megfojtotta a kispulykákat.
Megverték. Folyt a vére.
Ráfolyt az új cipőjére.
Egyszer a vasárnapi mise után
Etelka megfogta a kezét.
Szél röpítette a virágok illatát.
A tehén tőgyén a mindenség lakmározott.
Bevezetés a mezőgazdaságba.
Egy bögre tej. Mellette bicska. Éles, szalonnavágó.
Retek. Néhány szem morzsa. Ide-oda röpködő legyek.
Némán figyelnek a falak. Némák a nagy hagymafejek.
Bevezetés a nyomorba.
A bokáig érő porban egy roskatag talyigakerék.
Birkák mélabús kolompszóval.
Sűrűvérű, belső-bácskai emberek.
Ballagó gatyás parasztok, béresek, napszámosok.
Szívünkben csend hurkolja a vérrögöket.
Csépe Imre
Fenyvesi Ottó: Halott vajdaságiakat olvasva Versek, átköltések, másolatok
itt van a szomszédasszonyom, maričićné is,
hogy van hölgyem? még mindig rendszeresen
meglopja vállalatát a fia?
78. oldal („THIS IS NOT A LOVE SONG”)
Fenyvesi Ottó: Tele van a memória Versek és átköltések
A semmibe vezető út zenékkel tele.
Munkát, kenyeret, patkányt, egeret!
Ez lenne hát az utolsó kötélen táncoló pogó,
a labirintus vége.
MAXIMUM ROCK AND ROLL