Fenyvesi Orsolya magyar

száguldani akartam
de úgy rázott a bicikli
hogy teherbe ejtettek a macskakövek
és egy barokk téren találtam magam

16. oldal (Scolar, 2018)

Húgom izzó lelkesedéssel mesélte nekem, hogy az egyik legszebb álma az volt, amikor Istentől kapott SMS-t.
– És mit írt??? – kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
– Csak annyit, hogy „Helló, Zsófi!”

37. oldal

Hogyan fázhatok ilyen közel a Naphoz?

A fákon a rügyek a levegő akaratos
megvalósulásai. Az ég inni kér,
és mert nem adhatok neki, testem
cserben hagy. Megérte-e megszületni,
ha semmi sem elég valóságos?
Az elme virágzik a csupasz fákon,

és szemléli részvét nélkül, hogy remeg
a kéz, a láb, hogyan ütődnek a bőrhöz
az erek, mintha átszakíthatnák.
Nézem a testem,
ahogy küszködik a félelemmel,
és nem tudom szeretni, csak nézem
a bénulásig magára hagyott testet,
ahogy a buszról bizonytalan léptekkel földet érve
egy ágyat keres, amiben meztelenre vetkőzve
hozzám simulna,
és nem aludna el soha.

27. oldal

Temetni jöttem, hogy elkezdhessünk emlékezni.

11. oldal (Scolar, 2018)

Csak azt kívánhatod igazán,
amit lehetségesnek tartasz.

8. oldal

A szemlélődő élet

Tükörszilánk az utcán,
míg az ágyban heverészek.
Nem mozdulok, nem mozdítasz el.

A térképek, amiket kislányként rajzoltam,
nem vezettek sehova.
Tükörszilánkban az utca,
nem megyek sehova.
Néha arra gondolok, hogy tűz van.
Ez a szív tiszta.

19. oldal

Egész életemben folyamatosan csak írhatnék. De akkor nem lenne történetem. Ez lenne a nem írás lényege, hogy valami történjen? És a történet tagadása az írás maga?

11. oldal

Legtöbbször írnom kell ahhoz, hogy felejthessek. Ha egy verset sokáig nem tudok leírni, kétségbeesem. Gyerekként szerettem boszorkánynak tudni magam, és leírtam dolgokat csak azért, hogy elégethessem őket.

17. oldal (Scolar, 2018)

Lehetetlen otthon lennünk egy nélkülünk is létező helyen.

37. oldal

A halál gondolata nem más: alaprajz,
amikor a tervek és vágyak elhalványulnak.

40. oldal, Google street view