Felix Timmermans belga

– Mindenkinek kell, hogy legyen valakije, akit jobban szeret önmagánál!

41. oldal, 3. Veronika (Corvina, 1978)

     – […] A pénz a gazdagok ládáiban pihen, a többieknek meg felkopik az álluk! Nézd azt a töméntelen koldust! Egyesek meg túlságosan is gazdagok. Olyan nagy szerencsétlenség talán elvenni a gazdagok vagyonának a felét, hogy könnyíteni lehessen a nép nyomorán?

160. oldal, 15. Brüsszel (Corvina, 1978)

     – Mindenütt csak gyűlölködés, irigység és veszekedés. Jobb, ha az ember ki sem bújik a házából.

161. oldal, 15. Brüsszel (Corvina, 1978)

Ha igazi művész akarsz lenni, ne foglalkozz politikával. A politika fölemészti az energiáidat, és lehetetlenné teszi az őszinte szót. Ne foglalkozz soha teológiával sem; mit számít neked, hogy volt-e Ádámnak köldöke, vagy hogy a kígyó beszélt-e? Attól nem fogsz jobban festeni! Igyál, amennyit akarsz, de ne veszítsd el az erény iránti érzékedet! Ne foglalkozz túlságosan sokat a lányokkal, főként ne hagyd, hogy behálózzanak.

81. oldal

    Hét napja gyalogolt, hogy elérje a faluját, hogy ostoba paraszt váljék belőle… De egy fehér papírlap puszta látványa elegendő volt, hogy fölébressze benne a művészt.

61. oldal, 5. Antwerpen (Corvina, 1978)

– Látod ott, az árokban, azt a rothadt halfejet? Én bizony nem tudok undor nélkül ránézni – utálom a halat –, mégis, ha ez a fej tehetségesen lenne megfestve, olyan szép lehetne, mint egy angyal, sőt még szebb is, ha jobban lenne megfestve, mint az angyal.

76. oldal, 5. Antwerpen (Corvina, 1978)

– Éljen Brüsszel!

113. oldal, 9. Beszélgetések és mulatozások (Corvina, 1978)

     – Félsz elvenni őt, mert ha egyszer már a feleséged, nem szabadulhatsz meg tőle többé, míg így bármikor kiteheted a szűrét. Ezt nevezem gyávaságnak… Vagy vedd feleségül, vagy küldd el…

141. oldal, 13. Fények és árnyékok (Corvina, 1978)

Amikor Pieter Mariekével Nagelékhoz ért, Mirabella éppen szilvát mért. Elmesélte, hogy elagyabugyálta az urát, mert Jan odáig merészkedett, hogy megkért egy fiatal haláruslányt, üljön neki modellt meztelenül.
– Az a lány épp most csókolta meg Pietert! – kiáltott föl Marieke.
Egy hang azt dörmögte:
– Boldog halandó! – s Jan Nagel fölbukkant a kis lépcső tetején. Jobb szemét fekete kötés takarta. Épp egy gyönyörű sárga körtébe harapott, másik kezében nyitott könyvet tartott: A balgaság dicséretét.

92. oldal, 6. Coecke mesternél, 4. (Corvina, 1978)

Először törökbasákat firkálgatott: két karját, négy kis vonást és sok apró pontot. Ötéves korában lerajzolt a fogadóbeli sörivókat. A kocsist az ostora jelezte, a pásztort a vállást borító báránybőr, a méhészt pedig egy rajnyi kövér, szárnyas állatka vettekörül.

6. oldal