!

Fekete Vince magyar romániai magyar

1965. április 7. (Kézdivásárhely) –

Tudástár · 2 kapcsolódó alkotó

KatalógusnévFekete Vince
Nemférfi
Honlaphu.wikipedia.org/wiki/Fekete_Vince

Könyvei 17

Fekete Vince: Halálgyakorlatok
Fekete Vince: Szárnyvonal
Fekete Vince: Vargaváros
Fekete Vince: Szélhárfa
Fekete Vince: Udvartér
Ferenczes István – Fekete Vince: Tündérkert virágai
Fekete Vince: Piros autó lábnyomai a hóban
Fekete Vince: Ahonnan a nagy-nagy kékség
Fekete Vince: Védett vidék
Fekete Vince: Szilágyi István

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Időmérték Magvető · Mesevonat · Conflux Pont

Szerkesztései 8

Fekete Vince (szerk.): Erdélyi szép szó (2007)
Fekete Vince (szerk.): Erdélyi szép szó – 2008
Fekete Vince (szerk.): Hosszúfény
Fekete Vince (szerk.): Gyöngykapu
Fekete Vince (szerk.): Térhatárok
Fekete Vince (szerk.): Erdélyi szép szó 2001
Fekete Vince – Lövétei Lázár László (szerk.): Erdélyi szép szó
Fekete Vince (szerk.): Erdélyi szép szó 2004

Fordításai 1

El Kazovszkij: Homokszökőkút

Antológiák 18

Bárány Bence – Élő Csenge Enikő (szerk.): Felhajtóerő
Lovász Andrea (szerk.): Dödölle
Szegő János (szerk.): Szép versek 2019
Péczely Dóra (szerk.): Szép versek 2011
Szegő János (szerk.): Szép versek 2022
Ayhan Gökhan (szerk.): Felhőpárna
Cserna-Szabó András – Szálinger Balázs (szerk.): Hévíz irodalmi antológia
Szegő János (szerk.): Szép versek 2018
Szegő János (szerk.): Szép versek 2017
Turi Tímea (szerk.): Szép versek 2023

Róla szóló könyvek 1

Székely Csaba: Írók a ketrecben

Népszerű idézetek

montika P>!

Vajon hová lett anyám emlékezete? Kiürítették
az összes szobákat, a konyhát, a kamrát.
Eltűntek addigi élete tárgyai. Ruhái a
szekrényekből, kamrájának kellékei, a
függönyök a szobákból, a bútorok, székek,
az asztalok. Kongó, üres helyiségek mindenfelé.
Csak a szagok, illatok maradtak meg, az anyagok
suhanása éjjel, a szájpadlás örömei, az ízek, a hallás,
ahogy zizeg az együtt ültetett körtefa a tornác előtt,
a szinte az egész látóterét betöltő szövevényes
erezet, ahogy tekintetével kiválaszt egy pontot,
és az ablakon át követi az ágak vonalát, az egész
labirintusrendszer, amit bejár a szemével, a padló
ismerős csikordulása, a reccsenés (hallod, apád!),
ahogy belép az ajtón, a szekrény szaga, a bejárati
vaskapu csattanása (jön valaki!), az érintés, a bőr
emlékezete, te vagy, fiam? A felszín alatt rég
elmerült gyermekkor, miként vízzel elárasztott
falu körvonalai, szétmálló falak, lépcsők, kövek,
téglák. Kitárt ajtajú, egymásba nyíló szobák és
dombok és rejtett mélyedések. Idomok, víz alatti
kérgek, amelyekkel a külvilág számára észlelhetetlen
frekvenciatartományokban kommunikál. Hang és
visszhang, tátongó falak és süket, hótt süket tófenék.

(Szövevényes erezet)

Kapcsolódó szócikkek: vaskapu
3 hozzászólás
montika P>!

Valahol otthon lenni, abban az időben,
abban a saját időben, kinyújtott,

elnyújtott időben, ami nincs, csak volt, de
mégis azt szeretnéd, hogy legyen, mert szorít,
présel Ez az idő, és

félő, hogy már a kötőszavak sem lesznek, mire
hazaérsz, hova haza?, abba a múltba, az övébe,
a tiedbe, a gyerekkorodéba, ahol ott van még

nagyanyád, a kicsikonyhában sürgölődik,
nagyapád küszködik a hatalmas kövekkel,
vésők hangja, fémek pengése, kalapács
ütemes keccegése, ott van fiatal anyád és

apád is, gép kattan, mindketten ünnepesben,
a szomszéd udvarán, ahová átcsalogatta őket

áradságos út, fájdalmas, háborús elindulás,
hova érkezel?,
mert fáradságos megérkezni is, aztán ideig

megint nemelmenni, otthon lenni abban
a faluban, abban az iskolaszagban, a
petróleummal, fűrészporos gázzal felsöpört,
olajfestékkel lemázolt gyermekkorodban –
a fényképész –

hol vagy, lélek, merre lettél, hol talállak, hol
a te üdvösséged, kérdezem, mert hiányzik
belőlem a jelen, az itteni jelen, csak múlt van,
mint anyámban is, aki hosszadalmas út után vár,
mindig vár a már csak látogatóra, a már csak

vendégre, erre az ismerős idegenségre, és azt
kérdi, boldog vagy, fiam?

(Ringlispíl), 1.

montika P>!

Micsoda mély tengerféneken fekszenek
a szavai, rajtuk a tér és az idő
keresztmetszete,

(Ördöghalak)

montika P>!

Két világ között jövünk-megyünk az elképesztő
honvágyban, két világ között vágyunk vissza innen
oda, vagy valahova, még ha beleőrülünk, akkor is,
hogy valamiképpen eltompítsuk, hogy lecsavarjunk
a hangerőből, elnémítsuk ezeket a felénk kapkodó
képeket, hangokat, amelyek már csak képzeletünkben
léteznek.

(Amikor, és amikor…), 3.

montika P>!

(Újracsatlakozás)

A hálózat kiszűr bizonyos
dolgokat, kiszűr,
kirostál, kivág, cenzúráz;
a nyers, a durva nem
megy például, felveszem,
beszélünk, de eltűnik, visszajön
a hang, alagutakba futunk
be, jel nélküli, jelek
nélküli térbe; pár szó, néhány
mondat, és megszakad, eltűnik,
majd visszajön megint;
zakatol a vonat, csattog
az alagútban, sötét
lesz, majd világos, nappal,
éjszaka, majd újra eltűnik
minden; fehérből sodorja
sorsunk, fehérből, feketéből
sodorja az idő, fehérből,
feketéből és színes fonalból
is, az emlékek színeseiből, mesél,
nem kell beszéljünk ahhoz,
hogy beszéljünk, mesél
minden, ami volt, mesél
a jövő, tudjuk-e,
értjük-e,
érezzük-e?

montika P>!

egy-egy cserép a múltból, tanácstalanul felvesz
egyet-egyet közülük,
de kiesik a kezéből, elejti, elveszíti, nem találja, nem
tudja
összerakni
őket –

(Holtág)

montika P>!

elvész, egyenletesen, némán, iránymentes
áramlással eltűnik belőle, kifogy a világ.

(Donga)

montika P>!

Mondani azt, hogy többé nem lesz már alkalom erre.

Mondani, hogy nem is lenne már, aki…

(Vadverem)

zsofigirl>!

Zsófika

Tegnap délben Zsombi lefoglalta
Zsófikát. Odalopózkodtunk
Tamással mögéjük, s én
hallgatóztam. Tudom, hogy
nem illik hallgatózni,
de tudni akartam,
hogy hogy vannak a
dolgok.

Zsombi kérte Zsófikát,
hogy szeresse őt. De
Zsófika nem szólt
egy szót sem.

8 hozzászólás
>!

És így tovább

Feslik, kipattan,
megérik, elsárgul, el-
fonnyad, lehull, fes…