!

Fekete István magyar

István Fekete

1900. január 25. (Gölle, Magyarország) – 1970. június 23. (Budapest)

Tudástár · 11 kapcsolódó alkotó · 8 film

Nemférfi
Életrajz

Képek 6

Könyvei 94

Fekete István: Tüskevár
Fekete István: Vuk
Fekete István: Téli berek
Fekete István: Bogáncs
Fekete István: A koppányi aga testamentuma
Fekete István: Kele
Fekete István: Lutra
Fekete István: Hú
Fekete István: Csí
Fekete István: Hajnal Badányban

Kapcsolódó sorozatok: Tüskevár · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Csíkos könyvek · Füveskönyvek · Kincses Könyvek · Ifjúsági kiskönyvtár · Már tudok olvasni! · Szent István Társulat – Szépirodalom · A világirodalom dekameronja · Zsiráf könyvek

Illusztrálásai 1

Horváth M. Ferenc (szerk.): Vác

Antológiák 7

Véber Károly (szerk.): A néma völgyben
Háy János (szerk.): Mikor igyak, mikor ne?
Háy János – D. Szabó Mária (szerk.): Ákombák tanár úr
Kormos István (szerk.): A gyémántszekerce
Lukács László – Pomogáts Béla – Rónay László (szerk.): Öröktűz
Medvigy Endre – Pomogáts Béla (szerk.): Ezerkilencszázötvenhat, te csillag
Dénes István (szerk.): Hazai földön

Róla szóló könyvek 4

Sánta Gábor: Fekete István – Tanulmányok 4.
Dalányi József: Kései vallomás
Kovács István József: Vidratánc
Fekete Istvánné: Emléksorok Fekete Istvánról

Kapcsolódó zóna

!

Fekete István

116 tag · 114 karc · Utolsó karc: 2020. augusztus 21., 09:53 · Bővebben


Népszerű alkotóértékelések

Bla I>!

Fekete István

Fekete István (1900-1970) író, számos ifjúsági regény és állatokról szóló közkedvelt történetek szerzője.
A mezőgazdászként végzett író 1936-ban pályázatra írta első regényét, A koppányi aga testamentumát, amellyel első díjat nyert. A sikeres török hódoltsági időket idéző ifjúsági kalandregényből közkedvelt magyar film is készült. A szerző ismertté válása után együtt vadászhatott Kittenberger Kálmánnal és Széchenyi Zsigmonddal is. A természet szeretetét szerintem már gyermekkorában, családjában szívta magába, mély, alapos ismeretét hivatásával gyakorlásával együtt gyarapította, ahol hosszas megfigyelései oly sok apró részletet is rögzítettek, amelyekkel bennünket is gazdagít írásaiban.
Talán a legismertebb ifjúsági regénye a Tüskevár (1957) – magam is gyermekkoromban olvastam – mely két városi fiúról szól, akik a Kis-Balatonnál, azaz a Balaton és a Zala folyó csücskében töltik a nyarukat, ahol számos kalandban, tapasztalatban lesz részük és megismerkednek a természet valódi világával. A fokozatos férfivá válás rögös útján egy idős férfi, Matula bácsi segíti őket. Ez a regény 1960-ban elnyerte a József Attila díjat, majd 1967-ben filmet is készítettek belőle. Magam is együtt vizsgáltam bizonyítványomat a későbbi Tutajossal és Bütyökkel, csak sajnos nem utazhattam nyaralni. 1959-ben elkészült a Tüskevár folytatása, a Téli berek című ifjúsági regény is. A Téli berek inkább azért tetszett, mert csodálatosak a leírások, és annyi humoros szófordulat, kedves szituáció van benne, hogy a fél könyvet szívem szerint sokszor idézném, szinte elvarázsolt. Ez a regény is, csakúgy, mint a Tüskevár, valamint a Vuk a kis róka története felkerült a Top 100 legolvasottabb magyar regények listájára.
Ha valami felvidítóan természetest akar olvasni az ember, bátran ajánlhatom a Vuk-ot. Az első bevezető oldalak igazán harmonikusak. Aztán azonnal jött a tragédia. Kag és Iny élethalálharca a vadászkutyákkal kicsinyeiket védve, oly érzékletesen került leírásra, hogy a könnyem kicsordult a szerencsétlenekért. Fekete István a természet jelenségeit is megszemélyesítő érzékletes története, az író szellemisége elvarázsol. Olvasva magunk előtt láthatjuk a sikeres magyar rajzfilmet is, amelyet ugyan kissé a könyvhöz képest leegyszerűsítettek, de a lényegét tökéletesen adta vissza. Mennyivel egyszerűbb, tisztességesebb világ a természeté, ahol minden szereplő tudja, mit várhat, mire számíthat a másiktól…
A Vuk-ról, Lutráról, Kelé-ről, Hu-ról, Bogáncs-ról, Csi-ről szóló történetei a természet és a magyar falú életét, és persze emberek történeteit is belefonva mutatják be, oly természetes realizmussal, amely azóta is követésre méltó.
Amikor két éve újra olvastam a Bogáncsot, megint lenyűgözött. Fekete István hihetetlenül jól képes hangulatokat teremteni, s azt megírni. Olyan fordulatokat használ, hogy egészen hihető, hogy egy kiskutya valóban azt „gondolja”, amit olvasunk. Sok részlet idézi föl azt a kort, amelyben játszódik, s jó érzés kicsit visszamenni az időben. A történet sokszor szívszorító, néha mulattató. Jól szórakoztam, érdemes időnként újra belemerülni.
Hetvenedik életévében megkapja a Munka Érdemrend arany fokozatát. Mégis megbecsültsége felemásságát mutatja, hogy politikai nézetei miatt (antikommunista volt, és az ezzel szemben állt hazaszeretete, vallásossága, és nemzeti érzése) több lexikon kiadásában hiányosan, vagy egyáltalán nem szerepelt Fekete István.
Értő olvasói – közel 50 évvel halála után – ma is nagyra becsülik.

1 hozzászólás
robinson P>!

Fekete István

Elképesztően szépen ír! Gyönyörű tájleírásai, állatregényei nagyon is tartalmas, jó kikapcsolódást adnak. A megszemélyesítéseit is nagyon szeretem ahogy emberi tulajdonságokkal ruházza fel az állatokat. Vuk, Lutra, örök kedvenc a vadászelbeszéléseivel együtt. Persze az örökzöld Tüskevár mellett…
Néha nem is tudom az embert vagy a tájat, állatokat szerette jobban.

1 hozzászólás
Ibanez P>!

Fekete István

Imádom a könyveit. Annyira magyarosak, csodálatosak, sok-sok humorral (és még milyen humorral!) átszőve, a tájleírások magával ragadóak, minden szeglete a könyveinek él és mozog. Főképp azok a művei tetszenek, ahol a középpontban egy-egy állat avagy az erdő áll, s az emberek csupán „betolakodnak” a lapokra.

Nefi>!

Fekete István

Lélekemelő és emberi minden szava, minden mondata.

Lahara IP>!

Fekete István

Hogy írhat valaki ilyen gyönyörűen, elképzelni sem tudom. Életet és tudatot ad fűnek-fának, párbeszéd alakult ki bokor és madár között, állatait saját névvel illeti, és meghatóan ír az emberekről, akár kitalált, akár megtörtént dologról is legyen szó, és ha kell, a humorról sem feledkezik meg.

mandris>!

Fekete István

Fekete István műveiben leginkább a természet szeretete és ismerete fogott meg engem, de emellett már magukat a szövegeket is gyönyörűség olvasni. Sajnálom, hogy viszonylag későn fedeztem fel az írót, mert ha korábban tettem volna, mostanra valószínűleg sokkal több mindent olvashattam volna tőle. Persze, lehet, hogy ha nagyon fiatalon olvasom, és mérsékelten önként, akkor épp ellenkező hatást váltanak ki. Ezt így utólag nem lehet eldönteni. Mindenesetre annak idején kimaradt a Tüskevár és a Téli berek, csak szövegrészleteket ismertem belőlük, amelyek szerepeltek az iskolai szöveggyűjteményben. (Arra nem emlékszem, kötelező olvasmány volt-e, mindenesetre nem olvastam.) Felnőtt fejjel kellett hát felfedeznem Fekete István művészetét, így viszont egy csapásra elvarázsolt, és az egyik kedvencemmé lépett elő.

csakegyluca P>!

Fekete István

Választani lehetett melyiket szerettem volna elolvasni nyáron, még anno általános iskola első osztályában. Vagy a Vukkot, vagy a Misi mókus kalandjait. Én az utóbbit. Majd a tanárnénink felolvasta nekünk délutáni meseként a Vukkot. Be vallom őszintén, egyátalán nem érdekelt. Azt sem tudtam hol jár a story. De most hogy elolvastam tőle a Tüskevárat, nincs kifogásom, gyönyörűen ír. Izgalmasan, fordulatosan de mégis lassan, úgy hogy az olvasó élményeket gyűjtsön olvasás közben. Le a kalappal előtte. Talán ehhez is fel kellett nőnöm kicsit, meg kellett érnem a könyveire. De most már tudom, hogy bármit is fogok olvasni tőle a jövőben, nem fogok csalódni.

K_Eraa93 P>!

Fekete István

Számtalanszor szárnyalt általa a fantáziám, gyarapodott a szókincsem, bővült a tudományom. Nevettem, sírtam, tanultam, álmokat szőttem, boldog voltam! Köszönöm Neki ! ♡

Epilógus>!

Fekete István

Az írón rajta ragadt az 'ifjúsági' címke.
Bár igazán kívánatos, hogy az ifjúság ilyen irodalmat is olvasson, ám kétséges, hogy írásainak mély emberségét, bölcs megértését, nyelvezetének szépségét a tapasztalatlan kamaszlélek maradéktalanul képes befogadni.
A befogadás akkor lesz teljes és igazán örömteli, amikor egy-két évtized múltán újból
előveszi.

Hozzátenném még a természet szépelgés nélküli, igaz ábrázolását, amelyet sokan – itt a Molyon is – nehezményeznek a műveiben. A félreértés meggyőződésem szerint onnan ered, hogy ezek az olvasók csakis az ifjúsági író eszközeit (és tematikáját) várják el tőle. Ám többet kapnak, amivel nem tudnak mit kezdeni. Jó példa erre az elmúlás, a halál állandó motívuma – úgy a természetes mint az erőszakos –, amely tulajdonképpen minden művében nagyon fontos elem.

Költészet, humor, szakismeret, mély őszinteség, humánum… Ezek írásainak fő jellemzői.

Fekete István nem ifjúsági író. Szerintem. Tüskevár ide, Vuk oda. Akkor sem az, ha könyveit hosszú időn át kizárólag a Móra adta ki. És akkor sem az, ha beszélteti az állatokat. Aesopus is beszélteti.

Jujjdebelejöttem!
Ebben a témában talán egyszer még írok egy hosszabb dolgozatot.
Gyorsan megnyugtatok mindenkit, ha ez be is következnék: kizárólag magamnak.
Meg a vincseszteremnek. :)

14 hozzászólás

Népszerű idézetek

meacska>!

– Buta vagyok én, Karak?
– Nem vagy buta, csak még keveset tudsz.

Kapcsolódó szócikkek: Vuk
5 hozzászólás
Aquarius>!

Sötétség nélkül semmi jelentősége nem lenne a világosságnak.

126. oldal

8 hozzászólás
Roli>!

Semmi sem felesleges, ami jó.

299. oldal (Móra, 1985)

Kapcsolódó szócikkek:
6 hozzászólás
ludovika>!

Egyedül vagyok… kicsi vagyok… éhes vagyok – vakogta halkan, aztán mind hangosabban: Egyedül vagyok… kicsi vagyok… mit kell tennem? Éhes vagyok!

Kapcsolódó szócikkek: Vuk
3 hozzászólás
vargarockzsolt P>!

– Most aztán aludj egy kicsit.
– Áá – tiltakozott a fiú –, nagyon jó könyvet találtam.
– Szerelmes? – érdeklődött Nancsi néni abban a hitben, hogy a jó könyv kizárólag szerelmes lehet.

102. oldal

6 hozzászólás
meresz86>!

– Jól van Vuk! – mondta. – Eljön még az idő, amikor több leszel mindnyájunknál, és kérlek, gondolj majd akkor az öreg Karakra.

63. oldal

7 hozzászólás
Miamona>!

Az utca üres, a kémények lágy selymet füstölnek a reggelnek, s a kertekben puhán békét álmodnak a fák.

15. oldal (Roráte)

6 hozzászólás
Trudiz>!

– Szép az élet, és nagyon jól érzem magam.

13. oldal

10 hozzászólás
Aquarius >!

A fantázia vágtató csikóit el nem veheti senki, és álmaim tobzódásába senki bele nem szólhat.

51. oldal

Fekete István: Almárium Fekete István füveskönyve

1 hozzászólás