!

Fejes Endre magyar

Endre Fejes

1923. szeptember 15. (Budapest) – 2015. augusztus 27.

Nemférfi
DIApim.hu/hu/dia/dia-tagjai/fejes-endre

Könyvei 21

Fejes Endre: Rozsdatemető
Fejes Endre: Jó estét nyár, jó estét szerelem
Fejes Endre: A hazudós
Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt
Fejes Endre: Szerelemről bolond éjszakán
Fejes Endre: Rozsdatemető / A hazudós / Jó estét nyár, jó estét szerelem
Fejes Endre: Mocorgó
Fejes Endre: Cserepes Margit házassága
Fejes Endre: Vidám cimborák
Fejes Endre: Szegény Vivaldi

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Magvető Zsebkönyvtár 2.0 · Horizont könyvek · Magvető Zsebkönyvtár · A Színház folyóirat drámamellékletei · Nemzeti Színház Színműtár

Antológiák 16

Ratzky Rita (szerk.): Szerelmes novellák
Király Levente (szerk.): Nem kötelező – Kortársak és kimaradók – magyar próza
Kardos György (szerk.): Körkép 85
Kardos György (szerk.): Körkép 86
Illés Endre – Kardos György (szerk.): Húsz dráma (1945 – 1975)
Hegedős Mária (szerk.): Körkép 93
Illés Endre (szerk.): A megnőtt élet
Erdős László (szerk.): Visszhang
Rátkai Ferenc – Tóth Gyula (szerk.): Körkép 68
Fenyő István (szerk.): Tavaszi napsütés

Róla szóló könyvek 3

Galsai Pongrác: A besurranó szerkesztő
Kocsis L. Mihály: Olvasó példány
Török Endre: Átragyogás

Népszerű alkotóértékelések

regulat>!

Fejes Endre

Tudott-e valaki tőle többet róla? Értette-e, szerette-e valaki nálánál jobban a pesti prolit… szerintem nem.

Fesskavics>!

Fejes Endre

Kiváló író, a regényei alapművek! A színdarabokhoz nem értek, nem mondok véleményt. Aki még nem olvasta, az kezdjen neki! Nekem rengeteget adott.


Népszerű idézetek

Eszter01>!

– Nem azért szeretlek, mert szép vagy – szólalt meg. – Ezt ne gondold. Kalauz Gyurinak megmondtam, azért szeretlek, mert nem tehetek semmi mást. Lecsukom a szemem, kinyitom a szemem, látlak.

96. oldal

7 hozzászólás
Chöpp >!

A fene se gondolta, hogy még egyszer megbolondulok.

13. oldal Élő Klára

2 hozzászólás
Chöpp >!

– Nem tudok gyűlölni – szólt csöndesen. – Nem is akarok…
Elnézést kérő mosollyal lépett az utcára.
Becsületes embernek ismerték. Szépen született száján a szó. Varázslatos útra tévedt.

39. oldal Kéktiszta szerelem

2 hozzászólás
Chöpp >!

De nem haragszom senkire, nincsen bennem gyűlölet. Csak utálom az embereket.

211. oldal A MOCORGÓ című novella irodalmi forgatókönyve

Chöpp >!

… az életemet nem tudom megbocsátani senkinek…

251. oldal A MOCORGÓ című novella irodalmi forgatókönyve

Miestas>!

– Sohasem mész el innen. Ha akarom, a szemed vágom ki. Ha akarom, lefekszem az ajtóhoz, a küszöbre, lépj rám. Én az anyád vagyok. Itt születtél bennem, a szívem alatt, a boldogságomra, mint a többiek. Nekem jogom van szólni, mert szenvedtem a családért. Együtt éltünk jóban, rosszban, együtt maradunk míg élek. És azután is… A fiam vagy. Néha nevetek, ha ordítasz, csikorítod a fogad, hadonászol az öklöddel… Apádat ne bántsd. Öreg már bolondos. A lányokat ne bántsd, véreid, azt mondom, hogy védelmezd őket, mert te lettél nálunk a férfi, a támaszuk. Ez a végakaratom.

272. oldal Magvető, 1964

Chöpp >!

– Mindennap végigmegy a gépemen egy napsugár – tűnődött Preisz Feri. – Két órakor elköszön, és fölmászik a falra… Most várhatom tavaszig.

39. oldal Kéktiszta szerelem

Chöpp >!

(…) az emberi butaság erődjei bevehetetlenek.

138. oldal A MOCORGÓ című novella irodalmi forgatókönyve

Kapcsolódó szócikkek: butaság, ostobaság
Chöpp >!

Másnaposan mindig szégyelli magát az ember.

119. oldal Ceruzavázlatok

Kapcsolódó szócikkek: másnaposság
Sárhelyi_Erika I>!

– Mit bámészkodsz?!
– Nem látod? – mondta ő szomorúan. – Az ősz megcsókolta a terünket, és az elhalványodott. Meghalnak a fák, a fű, a bokrok.
– Nevetséges! – mondta a lány. – Ősz van, és ezen semmi bámulnivaló!
Ő eltűnődve, csöndes hangján mesélni kezdett.
– Egyszer egy nagy teremben jártam. Fehérek voltak a falak, az ágyak meg az emberek. Nagy volt a csönd, és lábujjhegyen jártam, hogy meg ne zavarjam. Az ablak előtt is volt ágy, oda leültem. Kint a kertben sárgultak a levelek, és a nyitott ablakon át láttam, hogy egy szellő beszökik. Körbefutott a termen, aztán megcsókolta az anyámat. Az ősz küldte be, a szememmel láttam. Akkor ő, mint most a tér, elhalványodott, és becsukta a szemét…

12. oldal

Fejes Endre: A hazudós És más történetek az ezerszer áldott nyolcadik kerületből

Kapcsolódó szócikkek: ősz