!

Féja Géza magyar

1900. december 19. (Szentjánospuszta-Léva) – 1978. augusztus 14. (Budapest)

Teljes névFéja Géza Sándor
NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Féja_Géza
Életrajz

Könyvei 26

Féja Géza: Viharsarok
Féja Géza: Visegrádi esték
Féja Géza: Sűrű, kerek erdő
Féja Géza: A régi Budapest
Féja Géza: Kuruc idő
Féja Géza: Magyar haláltánc
Féja Géza: Dózsa György
Féja Géza: Régi magyarság
Féja Géza: Móricz Zsigmond
Féja Géza: Tamási Áron

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Magyarország felfedezése (I.), Arcok és vallomások

Szerkesztései 1

Féja Géza (szerk.): Mesélő falu

Antológiák 2

Medvigy Endre – Pomogáts Béla (szerk.): Ezerkilencszázötvenhat, te csillag
Bokor László (szerk.): Kortársak József Attiláról I-III.

Róla szóló könyvek 1

Olasz Sándor (szerk.): Vonzások és vallomások

Népszerű idézetek

>!
borbolya3

A magyar irodalomban általában kevesen ismerték a nőt, a legtöbb írónk, így Móricz Zsigmond és Németh László is makacsul monogámok voltak, Szabó Dezső pedig egyenesen sablonokkal dolgozott. Harsányi is egyetlen nőt látott valószerűen, megható hűséggel: az Úr szolgáló leányát.

Féja Géza: Nagy vállalkozások kora A magyar irodalom története 1867-től napjainkig

>!
vilmos

A magyar végzet abban rejlik, hogy örökké elvétjük az időmértéket. Sánta verslábként kocogunk vagy botorkálunk a történelem nyomában,

>!
vilmos

A szenvedés nevel emberré, tépi fel rejtett belső tárnáinkat, felszabadítja alkotó erőinket, bátorságunkat, elszántságunkat.

>!
borbolya3

Az előszóban meg kell állapítanunk, hogy mi tartozik elsősorban a magyar irodalom körébe. Mindaz, ami lényünkről, létünkről és sorsunkról lényeges élményt közöl, ami híven és igazul tükrözi létünket és lelkünket.

Előszó

Féja Géza: Régi magyarság A magyar irodalom története a legrégibb időktől 1772-ig

>!
vilmos

A hazát egyedül senki sem mentheti meg, csupán az erők, a lelkek roppant egyesülése, sőt egyezsége.

>!
vilmos

-Erőmet felemésztette a kötelesség meg a történelmi szerep, holott másnémű elkötelezettségünk is van.
– Micsoda?
– Megállni, lehajolni az elesettekhez, és magunkhoz emelni őket. Szeretni az embert nem csupán egészséges virulásban, de vergődésében is, a bomlás gyötrelmeiben, a tévedés iszonyában.

>!
bbea

A mai városi ember nem is sejti, hogy milyen volt az igazi tél. Ropogó szűz havat taposni, csengős szánkáról nézni a világot, finoman kéklő délutánon ballagni a szőlődombra, a föld gyomrába. Gyertyát gyújtani a gádorban, hordót kopogtatni, lopóval színi a bort, és kancsóba zúdítani. Sonka és oldalszalonna lógott a gerendáról, fehér ruhába takart kenyér illatozott az almáriom fiókjában. Azután bölcs mámorral hazafelé igyekezni a hold szelíd fényénél, meg-megállni a dombon az emberentúli csöndben, ilyen lehet az élet a holt csillagokon. Vagy sötét, felhős ég alatt csak a hó világított, s mentünk „toronyiránt”, amerre a városszéli házak ablakából szelíd fény integetett. Mennyire szerettem ezeket a hatalmas teleket, a mindent megropogtató, testet-lelket tisztító fagyokat. A szél a kéménybe dudált, és megrázta a fatáblát az ablakon.

Szülőföldem

>!
Ninácska P

Tizennégy évet betöltött már s még mindig az Ótestámentum volt a legnagyobb élménye. Folyton azt bújta. Május volt már, kigyulladtak s égtek erősen a pipacsok, a birkák nyugodtan legeltek, Sinka pedig a mező szélén feküdt s olvasott. Elmerültségéből vándorló ember ébresztette fel, ki csodálkozott, hogy a végtelen néma mezőn a betűk érdekelnek valakit. Olyan se rendes, se csavargó ember volt, vándorló mesterlegény. Elvett egy könyvet s felolvasott Sinkának egy csomó verset. A fiú rimánkodni kezdett, hogy adja neki a könyvet, hiszen a városba megy s vehet helyette másikat. A vándorlegény meg erősködött, hogy neki meg pénze nincs és csak egy bárányért adja oda a könyvet. Sinkának volt a nyájban három-négy saját báránya, egyedüli vagyona, hát nagyon gazdálkodott velük. Volt közöttük egy gyenge bárány, »vízhordónak« hítták az ilyet, odaadta Petőfiért. Összekötötték a lábát s fenékkel betették a tarisznyába.

Féja Géza: Viharsarok Az Alsó Tiszavidék földje és népe

>!
bbea

A látogatók ennivalót is követeltek, ezért a gazda a henteseknél és a hetipiacon válogatott jókat vásárolt, kéményben füstölt és szárított kolbászt, pörzsölt szalonnát, fenyőháncs bödönben friss liptai túrót, hegyi esztenákban készült sajtokat, harsogó piros retket, selymes bőrű fiatal hagymát, illatos rozskenyeret, feleségével pedig libát süttetett, és kívánatra hideg lúdfertályt szolgált fel.

Bresztováczy és az ördög

>!
Ninácska P

Az orvosi vizsgálatok megmutatták, hogy a falusi szegénység a szükséges kalóriamennyiségnek csak egy hányadát veszi magához s tápláléka általában vitaminszegény. A parasztság táplálkozása azonban nem volt mindig ilyen elriasztó. A nép élelmezésének lezüllése egészen párhuzamosan halad a 67-es feudál-kapitalista Magyarország »kivirágzásával«. A múlt század derekán, midőn a városi élet még fejletlen volt, a tejnek s a tejtermékeknek csak egy részét vette fel a piac, nagyobbik felét a termelőnek kellett elfogyasztania. Némely uradalomban a cselédeknek komenciós tej is járt, a cselédek tehéntartása szintén gyakori volt. Ma azonban a falusi szegénység, a törpebirtokosok, a napszámosok és a béresek életében a tej egészen ismeretlen fogalom. A derekegyházi új telepek gyermekei havonta egyszer látnak tejet, akkor is sovány fölözött tejet, melyet anyjuk hoz vásárfiaként az »eszmei község« központjában székelő szövetkezetből. Vajat eddig csupán egy evett a gyermekek közül, kit örökbe fogadott egy módos szentesi gazda. Utóbb azonban a gazda felesége nagy igyekezet után megtermékenyült s így az örökbe fogadott gyermeket visszaküldték a derekegyházi határba. Azóta a gyermekvilág mesemondója. Főleg fantasztikusnak tetsző étkezési gyönyörűségekről mesél.

Féja Géza: Viharsarok Az Alsó Tiszavidék földje és népe