!

Fehér Klára magyar

Klára Fehér

1919. május 21. (Budapest) – 1996. szeptember 11. (Budapest)

Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó · 6 film

Teljes névNemes Lászlóné
Nem
Életrajz

Képek 2

Könyvei 56

Fehér Klára: Bezzeg az én időmben
Fehér Klára: Mi, szemüvegesek
Fehér Klára: A földrengések szigete
Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?
Fehér Klára: Lesz nekem egy szigetem
Fehér Klára: Oxygénia
Fehér Klára: Négyen meg a Béka
Fehér Klára: A tenger I-II.
Fehér Klára: Sárgaláz
Fehér Klára – Nemes László: Gésák, pagodák, titkok

Kapcsolódó sorozatok: A tenger · Kovács Zsoli · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Pöttyös könyvek Móra · Világjárók Gondolat · Delfin könyvek Móra · Klasszikusok fiataloknak Ciceró · Jonatán Könyvmolyképző Könyvmolyképző · Már tudok olvasni! Móra · Útikalandok Táncsics · Az Ötéves Terv Kiskönyvtára · 13 forintos könyvek Népszava · Korjellemző magyar próza/irodalom 1945-1990 · Verses mesék – Meseregények Ciceró

Fordításai 1

Rákos Klára (szerk.): Dörmögő Dömötör meséi

Antológiák 5

Sulyok Magda (szerk.): Boszorkabál
Fenyő István (szerk.): Tavaszi napsütés
Pór Judit – L. Rádi Judit – Pap Gábor (szerk.): Utak a Föld körül
Földes Anna (szerk.): Asszonyok tüköre
Kulcsár Ödön (szerk.): Kalandozások négy földrészen

Népszerű alkotóértékelések

colaloka>!

Fehér Klára

Gyermekként a mindennapokról írt karcolatait folyamatosan olvastam és a Ludas Matyiban lévő zseniális rovatát is szerettem. Most olvasom újra a régi köteteket, semmit nem fakultak, fantasztikus időgépek egy letűnt korba egy zseniális író szemüvegén keresztül. Egyik legnagyobb kedvencem a humorban Rejtő és Kishont mellett.

Dorkateo>!

Fehér Klára

A legtüneményesebb retro filing, gulyáskommunizmus a javából. Fehér Klára mindent a maga jóindulatú. lelkes szemüvegén keresztül lát, nem lehet nem szeretni, hiába tudom, hogy politikailag teljesen hülyeségeket ír.

7 hozzászólás

Népszerű idézetek

Brigi007>!

Májusban tizenhat éves leszek. Jövőre tizenhét. Azután tizennyolc. Istenem, maholnap vénlány…

26. oldal

2 hozzászólás
BZsofi P>!

Hálóingben nem lehet iskolába menni.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: hálóing · Horváth Kati
24 hozzászólás
n P>!

(…) második polgárista koromban magyardolgozatot kellett írni „Az én édesapám” címmel. „Az én édesapám vállas, magas ember, tekintete tiszteletet parancsoló, karja erős…” A dolgozatot fel kellett olvasni. És amikor én kerültem sorra, az osztályban kitört a harsány nevetés. Én nem értettem, hogy miért vihognak a lányok, és a magyartanárnőnk is elnevette magát. És a lányok a tízpercben azt mondták, miket írtál össze Horváth, hogyhogy a te apád magas, erős, vállas ember, a te apád egy sovány kis ember…és én csak bámultam, mert én az édesapámat mindig óriásinak láttam…

21. oldal

8 hozzászólás
PuPilla>!

Aki egy centit hazudik, annak egy kilométer baja lesz belőle.

44. oldal

2 hozzászólás
krlany IP>!

Megeredt a hó. Csupa víz a kezemben a rozskenyér, és a könnytől csupa maszat az arcom. Így jegyzik el az embert? Ilyen egyszerűen és ilyen hihetetlenül izgalmasan? És így lesz az ember menyasszony? Egy tizenhat filléres rozscipóval a kezében? És se gyűrű, se virágcsokor, se vasárnap déli lánykérés… és mégis igaz, sokkal igazabb, mintha vérszerződést kötnénk, és kihirdetnénk a templomban…

128. oldal

Kapcsolódó szócikkek: eljegyzés
1 hozzászólás
BookShe >!

– Jól tetted, hogy apuhoz mentél feleségül. Lehet, hogy ha máshoz mentél volna, egészen más gyerekeid lettek volna. Nagy kár lenne értem.

11. fejezet - Pacni, a szerencsekutya

fülcimpa>!

Nem azon múlik a barátság, hogy az ember minden héten lát-e valakit vagy sem.

203. oldal (Könyvmolyképző, 2005)

sassenach>!

Ha az ember nem sokat beszél, attól még lehet, hogy volna miről.

PuPilla>!

Minden csecsemő ökölbe szorított kézzel születik: mindent akarok. Mindent magamnak akarok. És mindenki nyitott tenyérrel hal meg: nem vittem magammal semmit.

n P>!

(…) és most ott ülnek az asztal mellett, sápadtan és görnyedten, és rémült felelősségérzet volt az arcukon, hogy mertünk mi titeket a világra kényszeríteni, megalkuvásra, megaláztatásra és menekülésre. Gyönyörű, tiszta szemük zavaros volt a rémülettől. Az anyám, akihez odabújtam, ha félelmesen besütött a felhők mögül a hold, ha a petróleumlámpa ágaskodó lángjai mögött árnyak vigyorogtak, az anyám, aki nem félt a villámlástól és a mennydörgéstől, az anyám, aki semmiből ételt varázsolt asztalunkra, az apám, aki okos szavával meg tudta magyarázni a világot, akinek dicsérő szavát szívdobogva vártam, amikor hazahoztam a bizonyítványt – most gyámoltalanok lettek és esendők, és értelmetlen lett az esti ima, amire tanítottak, mert hol volt már az isten, aki megvéd?

21. oldal

7 hozzászólás